Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1926-12-05 / 49. szám

402. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1926. hogy körükbe senkit, akinek a jő Ízlést és er­kölcsöt sértő ruházata, magatartása nyilvánvaló, be ne fogadjanak és maguk közül kizárjanak, legyen laz férfi, vagy nő. A társadalom egyes körei hivatottak fejlett és erős erkölcsi érzésüknek kifejezést adni azok­kal szemben, akik a puritán erkölcsi világfelto- gásba beleütköznek. Nem tudom, hogy a családi erkölcsért is felelős apák, ebbeli kötelességük­nek eleget tettek-e? Tisztába kell lennünk azzal, hogy a becsü­letes társadalom — ha akarja — elég erős arra, hogy mindenkit kizárjon a kebeléből; azokat is, akik csak látszatból akarnak tisztességesek lenni, de azokat méginkább, akiknek szeméremérzete még a látszattal sem törődik. Hogy a társadalom tisztessége milyen nagy erő, milyen nagy érték, még ma is, azt leg­jobban igazolja az, hogy a tisztességtelenek is tisztességeseknek, az erkölcstelenek is erköl­csösöknek akarnak látszani. Mi, a Prot. Nők Országos Szövetségének tagjai, emelt fővel, a magyar asszony nemes büszkeségével merünk síkra száliani a hagyo­mányos magyar családi erkölcs védelméért; mi a jogosult haladás és fejlődés elismerésével, szembe merünk száliani azzal az igazságnak ne­vezett hazugsággal, hogy a mai divat leányaink erkölcsi felfogását nem érintette, nem befolyá­solta. A társadalmi jelenségeket értékelni hivatot­tak, már ismételten rámutattak azokra a veszé­lyekre, amelyek a mai divat és lazult erkölcsi felfogás továbbterjedésében rejlenek; mi tehát ezeket az intelmeket meg kell, hogy szívleljük; mi az eseményekkel szemben nem állhatunk meg közönyösen, hanem a magyar asszonyok lelkü- ietének kitörő feljajduMsával kel!, hogy mind­azokhoz forduljunk, akiket elég erőseknek, elég bátraknak tudunk arra, hogy a keresztyén csa­ládi erkölcs előretörésére mellénk sorakozzanak. Mi, akik a nevelés szolgálatában egy egész életet töltöttünk, mi erős hittel valljuk, hogy az élet viharában csak azok a nők hivatottak a családi szentély tisztaságának megóvására, a családi oltáron való áldozásra, akiknek lelké­ben fiatal éveikben gondos, következetes neve­léssel kialakitottuk az alkuvást nem tűrő erköl­csi eszményt. % Aki ehhez az eszményhez közelebb juttatja a mai beteges magyar társadalmat, az a haza és emberiség javára áldásos munkát végez. Meg vagyok győződve, hogy a Prot. Nők Grsz. Szöv. megtalálja a módot arra, hogy e nemzetépitő, nemzetboldogitó munkára Csonka­országunk minden nőegyesületét, minden be­csületesen érző, gondolkodó asszonyt megnyer, maga pedig, az egész nemzet testét átjáró lel­kesedéssel, a nemes munkában versenyzők első vonalában kíván és akar maradni. »Az utókor áldani fogja azok nevét, akik e nagy regeneráló eszmét elsősorban teszik magukévá és annak következetesen hívei marad­nak.« (Gróf Miké.) Pálmai Lenke. Rz evangélikus papáik országos konferenciája. »Mert ahova te mégy, oda megyek és ahol te megszállsz, ott szállók meg; néped az én n é p e m és Istened az én Istenem.« (Ruth 1.16-17) Az evangélikus papnék országos konferen­ciája 'iránt nagy és megértő érdeklődéssel se­reglett az ország minden részéből a fővárosba körülbelül 130 papné. Hogy megismerjék egy­mást, megtanulják egymást szeretni és elhatá­rozzák, hogy segítő kezet nyújtanak ezentúl élettársaiknak azzal a mindent megmagyarázó jelszóval, melyet Ruth mondott: »A Te néped az én népem.« A konferenciát megelőző nap estéjén a bpesti deáktéri főgimnázium dísztermében is­merkedő estét tartott a fő rendezőség, melynek keretében gyönyörű hangversennyel kedveske­dett a sok-sok papnénak. A budai dalárda »Hiszekegy« éneke után dr. Raftay Sándor püs­pök a Ruth hűség versén felépített kedves, me­leg köszöntő beszédet mondott, buzdítva az egybeseregletteket, bogy legyenek a nehéz idők­ben küzdő lelkészeknek megértő segítségei, akik az egyház talpra állításában kiveszik részüket, úgy, ahogy azt hivatásuk megkívánja. — Basili- des Mária, a m. kir. Opera művésznője, gyö­nyörű énekszámai; egy szép olasz ária, egy régi Krisztus-legenda és egy székely ballada fölséges élvezetet szereztek a hallgatóságnak. Nagyszerű hegedű-szóló és ismét a budai dalárda két ének­száma után következett a szeretetvendégség. íz­lésesen megtérített asztaloknál foglalt helyet a nagyszámú vendégsereg, melynek fényét emelte dr. Raffay Sándorné, Kapi Béláné, Kiss Istvánné püspöknék, valamint a vendég Ravasz Lászlóné püspökné 'megjelenése. Kedves beszélgetések, barátságos ismerkedések, s végül a sok szere- tetből összehordott étel'fogyasztása mellett el­telt az idő. Majd a másnap Ígérete iránt kíván­csian búcsúzott el egymástól a papnék serege. 11-én reggel 9 órakor közös istentisztelet a deák­téri evang. templomban. Innen a három püspök­asszony vezetésével megindult a menet az Üllői- úti Luther-Szövetség imatermébe, hogy ott a konferenciát megkezdjék. Dr. Raffay Sándorné megnyitó beszédében üdvözli a papnékat és felhívja őket komoly dol­gozni akarásra. A gyűlést Isten nevében meg­nyitja. Utána Blatniczky Pálné cinkotai evang. lelkészné tartott gyönyörű beszédet, a »Papné a családban« címen. Előadásából a család iránti mélységes szeretete sugárzott. »A papné családi élete tükör a gyülekezetben! A papné családja az igazi belső családon kívül az egész gyüleke­zet. Neki kell a minta anyát, a minta házi­asszonyt, a minta szeretetet képviselni. Az igazi papné otthona meleg, barátságos fészek... A papné családi élete az Istenbe vetett hitben gyö­kerező vallásos élet, ahonnan hit és napfény hull azokra, akik a parochia körül élnek. Á pap- néra mindenki felnéz, amig ő eszményképe falu­jának. Igyekezzék tehát életében minél tőkéié-

Next

/
Thumbnails
Contents