Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1926-12-05 / 49. szám

1926. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 403. tesebben megközelíteni ezt az eszményt.« — Utána Marcsi Jánosné tokaji evang. lelkészné beszélt »A papné a templomban« címen. Föl­hívja a papnék figyelmét az elhanyagolt, be- pókhálósodott, takarítatlan templomokra, ame­lyeknek rendbentartása a lelkészné gondja le­gyen. Lássék meg a papné ízlése, vallásos gon­doskodása a templomon és annak oltárán. »A papné sohasem hiányozhat az is­tentiszteletekről és mindig az istentisz­telet kezdetétől üljön a helyén, ne jöjjön később a templomba, mert igy a hívek is rendetlenség­hez szoknak a tcmplombajárás körül. A papné mindig énekeljen a templomban, mert az énekles nálunk imádság és aki ezt elhagyja, az fél istentiszteletet végez. A papné egész gyü­lekezete számára mindenkori mintakép, amelyet nem homályosithat el, csak emelhet, lelkének egész melegével kedvessé, vonzóvá tehet. A papné háza is templom, amelyben nyitott könyv a Biblia és amely házból a tisztaság és nemes- leiküség sugárzik szerteszét. Ezután Mágóts Károlyné irsai lelkészné énekelt: Kapi: »Fáradt fejem lehajtom.« Majd Irányi Kamillné székes- fehérvári papné, »A papné a hivek között« cím­mel rajzolta meg a papnét, amint kilép a pa- rochiáról a hivek közé, azokat meglátogatja, Bibliát osztogat, szegényekről gondoskodik, cse­csemőket ápol, fiatal leányokkal foglalkozik, tea­délutánokat rendez az ifjúság részére, amelyen alkalma nyílik az evangélikus fiatalságnak is­merkedésre. A papnénak éber figyelemmel kell kisémi minden egyes mozzanatot a hivek életéi ben. — Dr. Varsányi Mátyásné »A papné és a társadalom« cimen tartott felolvasást, amelyben megjelöli a papné helyét a társadalmi mozgal­makon; hazafias és egyházi ünnepélyeknél. A papné Ízléses, finom öltözködésével adjon pél­dát, hogy a szó nemes értelmében öt mindig papnénak ismerjék. Tartózkodjék a divathóbor­toktól. Vigyázzon a társalgásban, emelje a be­szélgetés színvonalát ízlésévé!, műveltségével, mert csak tőle függ, hogy állásában tekintélyt szerezzen magának. — Minden beszédet, elő­adást felszólalás követte, amelyeken egyes pap­nék élményeiket, mások tanácsaikat adták elő. Az előadások után megalakult az »Evangéli­kus Papnék Országos Szövetsége. (E. P. O. Sz.) Célja: A papné kezébe adni a Bibliát, felébreszteni benne az urához tartozó munkatársat. A szövetségi munkát a négy püs- pökné kerülete szerint kerületekre osztják, amely kerületekben a piispökné mellé beosztott titkár dolgozik. A titkár munkája az összes kerüle­tébe tartozó papné munkájáról szóló beszámo­lók összeállítása, munka kiosztása, majd referálni az egész munkáról a kerület püspökasszonyá­nak. A másik határozat: Egy, az Evangélikusok Lapjának melléklete alakjában havonta megje­lenő papnék lapja: »A mi szolgálatunk« cimen, amelyben 'állandó rovatban a papné minden­féle munkájáról, a papné különféle társadalmi és egyházi helyzetéről, valamint az ország min­den részéről jövő hírekről beszélnek majd egy­másnak a papnék. A lap főszerkesztője Mar- csek Jánosné, Tokaj. — Az első konferencia ösz- szes előadásait karácsonyra könyvalakban adják ki, mely remélhetőleg minden papné íróasztalá­nak díszévé válik. A konferencia Kapi Bélánc püspökné meleg, szívből jövő záróbeszédével végződött. A püspökasszony igazán kedves sza­vai mindenki leikéből mély hatást váltottak ki. Imádkozott »Blázy Lajosne. Közének: Maradj meg kegyelmeddel. — Mindnyájan a protestáns diákmenzán fogyasztották el az Ízletes ebédet, hol kedélyes beszélgetések, barátságos értekez­letek közben repült el a pihenésre szánt egy ói a. Majd ismét az Üllői-uti imaterembe sereg­lettek a papnék s most már az egyetemes gyű­lésre odaérkezett papférjek is. Itt vallásos es­télyt, illetve értekezletet tartottak: Szilvái Mar­it vasárnapi iskolát mutatott be, dr. Kirch- nopf Gusztávné »A papné a gyülekezeti munká­ban« cimen beszélt. Thuróczy Zoltán János je­lenések könyvének 21, 22. v. alapján építette föl gyönyörű beszédét a templomnelküii város­ról és a tökéletes keresztyén életről. Az estét Novák Rezsóné hálaadó imádsága fejezte be, majd a közének: »Erős vár a mi Istenünk.« Másnap a papnék egy kisebb csoportja dr. Raf- fay és Kiss püspöknek vezetésével meglátogatta a piliscsabai Fébé diakonissza anyaházat, hol a kedves diakonisszák és Pauer Irma diakonisz- sza-fónökasszony szives vendégszeretetében ré­szesültek. A fönöknó a papnék kérésére hosz- szu beszámolóban beszélte el a diakonisszák munkásságát, mely hosszú időn keresztül eljutott oda, hogy most egészen az evangélikus egyhá­zat szolgálja. Megtekintették a papnék a diako­nisszák lakhelyeit, a nyomdát, a szép, kedves villákat »Béthelt«, Silót« és Damaskust <, majd egy csoport kedves arcú diakonisszától kisérve elhagyta a papnék csoportja ezt a barátságos szép helyet, honnan a mélységes hit, az ember- baráti szeretet és a lankadatlan munka hinti szét áldó sugarait. Novák Rezsőné, az EPOSz dunántúli titkára. Néhány szó az egyesületekről. Ha egy kicsit szétnézünk a társadalmi élet­ben, látjuk, hogy a legkülönbözőbb alapokon és célok érdekében mindmegannyi egyesület mű­ködik. Különösen háború után, akárcsak a nagy konjunktúra idejében, a gombamódra szajx>rodó bankok, az egyesületek is szinte maguktól nőt­tek ki a földből egyik napról a másikra. De amint gazdasági életünk mindjobban és jobban kezdett konszolidálódni^ oly arányban tűnedez- tek el a kis pénzcsoportok, amelyeket a kon­junktúra hivott életre, nem csoda, nem volt üz­letük a szolid, az üzleti tisztesség alapján. A lelkek konszolidációját mutatja, hogy az egyesületek terén is kezd a régi kiforrottság, a régi, de mint mindig uj s mindig erős és nemcsak azért erős, mert századoknak vajúdó

Next

/
Thumbnails
Contents