Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1926-01-31 / 5. szám

38. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1926. munkáját: Főművei: Virágok az utón. A lélek fundamentoma. Elbeszélések a szellemvilágból, írásai már kb. 80 kötetet tesznek ki. Maga az »ómoto« szó »nagy kezdet«-et je­lent. Hogy alapitóját milyen tanítások és rend­szerek befolyásolták, nem derül ki az ómoto- irodalomból. Tény az, hogy ez a vallásosság speciális japán vonásai mellett sok rokon vo­nást tüntet fel a keresztyénség tanításaival, íme néhány kiragadott tanítása: A nagy Isten azért teremtette az embert, hogy a földön be­töltve hivatását, halála után újra és örökké él­jen a mennyek országában. Az ember a szel­lemi és a fizikai világ határmesgyéjén él, együtt van meg benne a menny és a pokol, lelke ab­szolút értelemben se jónak, se rossznak nem mondható. Isten ott van, ahol tökéletes rend van, mert Isten a rendben lakik. Isten a vilá­got rriint egy személyt kormányozza, ennek kö­vetkeztében a rossz ember is része ennek a nagy személynek. Az uj vallásnak vannak tem­plomai, és bucsujáró helyei. Istentiszteleteiken a zenén kívül a táncnak is szerep jut. Az ómoto, dacára a speciális talaj-iznek, a mely hozzátapad, Kina felé is terjeszkedik, sót vannak már propagálói Európa több országában is. Mutatja ez a körülmény is, hogy a lelkekben nagy éhség van oly igazságok után, amelyek nem annyira az ész, mint inkább a szív igazságai. Vajha megértendők 'az idők jeleit, mert ez az éhség ránK ezt a nagy kötelességei rója: El- menvén, tegyetek 'tanítványokká minden népe­ket... Az éhező lelkeket csak Jézus elégítheti meg. Pap Ferenc. HÍREK. A február hónapban tartandó sajtókon­ferenciára jelentkezéseket kér a szerkesztő. Dr. Prőhle Károly a lipcsei egyetem ev. theologiai fakultásának tiszteletbeli doktora. A theologiai doktori gradust, ősi szokás szerint, főképpen a németországi egyetemek evang. theologiai fakultásain állatában véve nem »rite:, vagyis, vizsga, ill. »szigorlat« alapján, hanem a theologiai tudomány és egyházi élet terén kifej­tett hosszas és kiváló munkálkodás elismeré­séül »honoris causa« - tiszteletből, szokták egyeseknek adományozni. Ebben a nem min­dennapi, kiváló kitüntetésben részesült a közel­múlt napokban a m. kir. Erzsébet tudomány- egyetem Sopronban működő evang. hittudo­mányi karának tudós professzora és prodékánja dr. Prőhle Károly, akinek a lipcsei egyetem evang. theol. fakultása, ezt a tiszteletbéli theo­logiai doktori ciimet egyhangú határozatával ado­mányozta. A szép kitüntetés bizonyára dr. Prőhle Károly számos barátjának, ismerőjének, tisztelőinek és tanítványainak széles körében is osztatlan örömöt fog kiváltani, annál is inkább, mert a kitüntetésnek nemcsak dr. Prőhle szemé­lyére, nem is csak a theol. fakultásra, valamint a magyarországi evang. egyházra való vonat­kozásban, hanem, különösen mostani szomorú körülmények között, nemzeti szempontból is méltán tulajdoni ihatunk kiváló súlyt és jelentő­séget. Isten tartsa, éltesse a kiváló tudóst és embert a theol. tudományosság, egyházunk és a kér. nemzeti kultúra javára és dicsőségére. Ad multos annos! Dabronyban az 1925. évben tartottam 12 vallásos és hazafias ünnepélyt, amelyeken a helybeli lelkészen és tanítón kívül közreműköd­tek: Mesterházy L. pápai, Mátis K. alásonyi és Hering J. veszprémi lelkészek, Szenteh K. az egyházmegyei belmisszió egyesület világi el­nöke és Magyar J. nemesszalóki tanító, valamint az Ifjúsági Egylet több lelkes tagja. Az ifjúsági egylet hetenként tart összejövetelt a lelkész és tanító vezetésével, s az 1925. évben oly áldá­sosán működött, hogy Isten kegyelmének di­csérete után egy megszívlelendő kijelentésünk következik: az ev. egyházat szerető lélek előtt nincsen lehetetlen. Mii tett a dabronyi ifjúsági egylet? - kérdezhetik sokan. Az anyagi ered­ményt utoljára említjük, legelőször azt írja le a toliunk, hogy Dabronyban az ifjúság testületi­leg járul az oltár elé; hogy nem azt vetik meg fiaink, aki a korcsinázásban nem tart velük, ha­nem azt, aki elmarad1 a templomból; hogy szabad idejükben nem a papjukat és tanítójukat szid­ják, de esténként velük épülnek, őker biztatják, velük meghányják-vetik a szomorú jelen ese­ményeit, tanulnak, fölfegyverzik, vértezik magu­kat a tudás, hit, egyház és hazaszeretetnek győ­zelmi jelvényeivel, mert érzik, mert beléjük plántáljuk a szent meggyőződést, hogy ezen el nem kobozható kincseinkkel, ha egyszer meg­jelenik a maroknyi ev. magyarság a pogány ke­resztények frontja élőit, bár mi emeljük a ke­zünket ég felé, másodszor is üldözőinknek aj­kukról hangzik el: »Győztél Galilei!« Szerzett az ifjúsági egylet szép könyvtárt, kb. 7 millió korona értékben térítőkét adományozott a tem­plomnak, a lelkész vezetésével parkírozták a templomudvart. Dabrony fiókgyülekezetében: Csöglén missziói központot szervez a lelkész. Az 1925. évben vettek a csöglei hívek haran­

Next

/
Thumbnails
Contents