Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1926-10-17 / 42. szám

336. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1926. vékenységek végzésiére — természetesen kálvi­nista demokratikus elvekkel. Nem kultúrharcot akar provokálni, hanem iazt, hogy kálvinista em­ber is lehessen kultuszminiszter s a kálviniz- mus szabadítsa fel hazánkat minden idegen el­nyomás alól, ha az vallási mezben jelentkezik. A magyar protesitántizmus történelmi fel­adatai fejezetében megállapítja, hogy ha a ka­tolicizmus a magyar pszyebének megf elelő lett volna, akkor a mohácsi vész után görcsösen ragaszkodott volna hozzá. De mert idegen pa­pok idegien hite volt, nem kellett s mert a magyar pszychét a protestantizmus ébresztette fel, mohó vággyal adta oda magát a magyar­ság. Ez a ragaszkodás, az uj hit terjedése, sze­rinte a nemzet önmagára találása s védeke­zése is minden idegen, dolog1 elől. A protes­tantizmus hármas elve lesz: a magyar lélek ter­méseit megismerteti, irodaimat csinál, vigyáz a nyugati kultúrára s amennyiben jó, átveszi. így kerül a magyar irodalom a protesitántizmus kezébe. Ez a ragyogó perspektíva el vakítja s a politikai direktívák megadása mellett, feljogo­sítottnak érzi magát arra, hogy a protestáns vallástanitási módszertan elveit papirosra vesse, de ezzel nem elégszik meg, hanem átmegy a homiletika terén keresztüli a practica theológia más ismeretlen mezeire és a Religions és Volks­kunde érdékes problémáit vitatja a lelkészkép­zés szempontjából. Ezek a megállapításai olyan szerencsések, hogy az ember majdnem azt hi­szi, hogy Nieberg'allt olvassa magyar nyelven. Mindezeket a dolgokat nagyon élvezetesen Írja meg s közbe az ember a neki nem ked­ves egyházi nagyok kigúnyolását is alig veszi észre. Hiába, nem tud megszabadulni egyéni­séglének lettől az érdekes tulajdonságától. Ebben a könyvecskéjében, bár sok hasznos és érdekes megjegyzése van s bár a tékozló fiú kofur- nusában is szerepel, nekünk, ügyi alszik, hazai evangélikusoknak, fölényes ellenségünk marad. Nála protestantizmus és k ál vin izmus azonos fo­galmak s jóllehet Kossuth, Petőfi. Bercsényi, a magyar lélek diadalait jelentik az ő számára is, mi rólunk egészein elfelejtkezett. Egyenesen bosszantó az a rossz akarat, ahogy a mohá­csi vész körüli időkből nem ismeri azt a heroi­kus harcot, amelyet 100 éven keresztül éppen a lutheri irányzat vívott s mint mindig úttörő s a küzdelmekben az első', nem érdemeltük meg ezt a declassifikálást. Az a más lélek, amely a kálvinizmusban állandóan jelentkezik, úgy látszik, egyes tagjai­ban oly elevenen él, bár a benső hitélet nél­kül, hogy átikos solipsizmusra vezet. a mi ál­landó kárunkra. Hogyan lehet egyszer már azon segíteni, hogy azok is megismerjenek s el­ismerjenek minket, akik hozzánk a legközelebb állanak s mikor jön el az az idő, amikor a múlt­ban, jelenben s jövőben tisztán látják a luthe- ránizmust s elismerik értékeit? S. L. EGYESÜLETI ÉLET. Az Országos Luther-Szövetség — az ed­digi gyakorlattól eltérően — idei közgyűlését nem az egyetemes közgyűléssel kapcsolatban tartja. A Szövetség ugyanis december hó 10-re Evangélikus Napot tervez a fővárosban, s azt megelőző napon tartaná közgyűlését. Az Evan­gélikus Nap programmjat dr. Kirchknopt 'Gusz­táv, a Szövetség igazgatója közölni fogja a lelkészi hivatalokkal. A pozsonyi theol. akadémiai hallgatók szövetsége. A pozsonyi evang. egyetemes theol. akadémiának egykori, az 1882—1919. évkörből való hallgatói október 7-én szövetséget alakí­tottak. A szövetség célja: tömörülés, az akadé­mia hagyományainak ápolása, egyházi jelentősé­gének megírásához. A szövetség elnöke D. Ko­vács Sándor egyetemi tanár. Luther-Szövetségi ünnepély. A bányai egyházkerületi Luther-Szövetség október 6-án este Budapesten a Deák-dóri templomban ünne­pélyt tartott. Az ünnepély művészi részét Za- lánffy orgonajátéka, kar- és szólóének alkották. Kovács Andor esperes beszédében az evangé- liomi öntudat miként való megvalósításának problémájával foglalkozott. Minden intézmény létezésének feltétele a céltudatos vezetés és az öntudatos tevékenység. Egyházunk célja Isten országának a földön való megvalósulása. Egy­házunk vezetői vannák hivatva arra, hogy a célt ismerjék. Öntudatos evangélikussá csak az a lelkész teheti híveit, akiben kiábrázolódott Krisztus arca; bizonyságot kell tennünk életünk­kel, példánkkal. A lelkész egyénisége mellett az evangéliomi öntudat eszköze a Biblia. Alap­vető szerep jut az iskolának, a világi vezé­reknek, a családfőknek. — Dr. Mikler Károly »Állam és Egyház« címen tartott előadást. Az egész világon nincs még egy olyan állam, amely olyan szoros kapcsolatokat tartana fenn az egy-, házakkal, mint a magyar állam. Különösen áll ez a történelmi egyházakra, amelyeknek célja, azt lehet mondani, ugyanaz, mint a magyar államé. Már I. István korában a legszorosabb kapcsolatba jutott az állammal az egyház. A reformáció nem akart változtatni és nem változ­tatott ezen a kapcsolaton. Büszkén szegezhetjük le.azt az igazságot, hogy az államnak az egy­házhoz való viszonyát olyan tisztán, olyan ál­dást fakasztóan senki meg nem állapította, mint reformátorunk. Ma minden művelt nemzet életé­ben azt látjuk, hogy az állam és; egyház közti viszony ugyanazon elvekre van lefektetve, ame­lyeket reformátoraink lefektettek. Alig van ki­hatásában jelentősebb kérdés egyháztársadalmi és egyházpolitikai tékintetben, mint az állam és egyház közti viszonynak helyes kifejtése, mér­legelése és adott esetekben ug'y a testvér-fele- kezetekkel való viszonynak, mint az államhoz való viszonyban felmerülő kérdéseknek ezen vi-

Next

/
Thumbnails
Contents