Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1926-10-17 / 42. szám

1926 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 337. szony alapján való elbírálása. Gyűléseink napi­rendjén mindig szerepel néhány pont, amely en­nek a kérdésnek körébe vág. Három fogaimat kell helyesen disztingválni: a hit, a vallás és az egyház fogalmát. Más az állam viszonya a hithez, más a valláshoz, más az egyházhoz, mint szervezethez, mint társadalmi alakulathoz. A hitnek államjogi megítélése ma igv fejezhető ki: a hit és annak szabadsága abszolút. Vol­tak idők, amikor az állam nem így gondolkozott a hit felöl; Deák Ferenc volt az első, aki ki merte mondani, hogy a szív rejtelmeit vizs­gálni nem lehet, mert a hit érzés, tehát lát­hatatlan, mindenkinek privatissimuma. Más az állam viszonya a valláshoz, a vallás gyakor­lathoz, mert ez nem érzésfolyamat, hanem an­nak külső kifejezésre juttatása, tehát látható cselekményekből áll. Itt tehát az államnak nem lehet a hitszabadság abszolút álláspontjára he­lyezkedni. Az állam kötelessége önmagával szemben és a felekezetek közti béke érdeké­ben is kimondani, hogy a hitnek megváltása is szabad, de csak ha közerkölcsbe és törvénybe nem ütközik. Az egyház megint más, mint a hit és a vallás. Az egyház társadalmi szervezet jogi létre ébredt egvesülete azoknak, akik ugyan­azon vallásuak. Kétségkívül hatalmi tényező, amely miután olyan erőkkel is operál (pl. val­lási miszticizmus), amelyekkel még az állam ha­talmi erői sem versenyezhetnek, ennélfogva az államnak az egyházzal szemben már még to- vábbmenő óvatosságra van oka. s ezt meg is teszi, de nem teszi meg azokkal szemben akik kulturális hivatásukat már századok óta töltik be. A történelmi egyházak impériumát az állam még a saját erejével is alátámasztja. Megál­lapította az előadó, akinek gyönyörűen felépí­tett fejtegetését a közönség feszült figyelem­mel hallgatta, hogv az állam anyagi támogatása, amelyben az egyházat részesíti, nem segély, nem is támogatás, hanem köteles hozzájárulás. Ezt a köteles hozzájárulást az egvik egyház meg­kapta, a másik nem. Innen ered a felekezeti viszájykodás. Ha a vagvonkérdés fundációs ala­pon rendeztetik. megszűnnek az autonómiai sé­relmek is. Befejező szavaiban az egyház u. n. politizálását jogosultnak és szükségesnek mondja, de ez mindig legyen az igazság ér­vényre juttatásának fegyvere. GY ÁMINTÉZET. A bányai egyházkerületi gyámintéz.et ok­tóber 6-án tartotta idei közgyűlését Budapes­ten. A Kruttschnitt Antal és dr. Lehotzky Antal elnöklete alatt tartott közgyűlésnek kiváló je­lentőséget kölcsönzött Pesthy Pál igazságügy- miniszternek, a kerületi gyámintézet világi el­nöki székébe iktatása. Az egyhangúlag megvá­lasztott világi elnököt, aki dr. Lehotzky Antal, Sárkánv Ri'la p« Rla+tiip-/tv Dói — 1 — Í pett a terembe, a közgyűlés lelkesen megél­jenezte. Kruttschnitt Antal egyházi elnök üd­vözölte a világi elnököt, akiben csonka hazánk jobb révbe siető hajójának örállóját, a jog és törvény őrét látja. A gyámintézet törvényének csak egy szakasza van: a szeretet. A gyám­intézet már hatvanhat éve áll fenn; mindeneknek útját állja, hogy mindeneknek utat mutasson; összeszedi a szegények és gazdagok filléreit; olajat és bort önt a sebekbe; templomokat, iskolákat, oltárokat épit. Azután D. Raffay Sán­dor püspök üdvözlő szavaihan azt mondta, hogy szeretné, ha a gyám intézet uj elnökének lelke megtelnék azzal a gondolattal, hogy evang. anvaszentegyházunknak nem azok a legfonto­sabb teendői, amelyekkel az egyház életét irá­nyítja, hanem azok, amelyekkel a Krisztus ut­ján haladva az egyház életét megtölti szeretettel, testvériséggel és békességgel. A gyámintézet a mi egyházunknak szive és ebben a szívben nincs más, mint a Krisztusnak boldogítani vá­gyó tiszta szeretete. A gyámintézet nem a hata­lom jogarával jár a hívek közt, hanem csupán csak a szeretet jóakaratával, a Krisztus mo- filsolygásával. Az uj elnökben a szív emberét ke­resték és meg van győződve, hogy meg is talál­ták. Kovács Andor az egyházkerületi lelkész- egyesület nevében üdvözölte az elnököt. — Pesthy Pál az üdvözlésekre válaszolva, igy szólt: Végtelen hálával és megtiszteltetéssel köszönöm azt a bizalmat, amellyel elhívtak a szeretet­teljes munkára. Én nekem szent meggvózódé- sem, hogy egyetemes és tökéletes dolog a vilá­gon csak egy’ van: az Ur Jézus Krisztus taní­tása. Ez a meggyőződésem késztet arra, hogy ennek a tanításnak a követője legvek s ennek a tanításnak és ennek az iránynak segítségére legvek minden utón, minden szerény tehetségemmel. Ennek a tanítás­nak az alaptétele, egyetlen törvénye a sze­retet. Földi ember nem cselekedheti helye­sebben, mint ha ennek a szeretetnek a szol­gálatába szegődik és ennek a munkáját végzi ott, ahol éri. Én valóban elfoglalt ember vagyok és valóban gondot okoz az, hogv annak a nagy megbízatásnak, amelyet reám ruháztak, miként fogok eledet tenni. De igyekezem eleget tenni minden irányban. Abban az irányban, hogy mindazokat az intézményeket, szerveket, ame­lyek az Ur útját egyengetik, támogassam. Igyek­szem a magam részéről a magam szeretetéve! odahatni, hogv ennek a tanításnak hű köve­tője legvek. A legnagyobb boldogság lesz szá­momra, ha Pten áldást ad erre a munkámra, mert ezzel az én lelkemet is megáldja. Szerénv tehetségemmé1, elhatározott lélekkel foglalom el ezt a széket és kérem a közgyűlés bizal­mát és ígérem, hogv ennek az intézménynek céliát hiven és becsülettel fogom végezni. — Ezek után Kruttccbnitt Antal egyházi elnök ter­jesztette e’ő évi jelentését. Kegyelettel omléké'- zett meg GVőrv Lóránd helyettes világfi elnöknek

Next

/
Thumbnails
Contents