Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1926-10-03 / 40. szám

Villányl-ut 1. Budapest I926. 0któber 3. 40. szám. Szerkesztősén : L f B í R Y (Moson m.) Kiadóhivatal: GYŐR. ev. konvent-epület. Kiadja:! LOTHER-SZÖVETSÉG. Postatakarékpénztári csekkszámla: 1290. ■lapította : OR. RIFFIY SAlDOR püspök. SzrrksszWsért Itltlii NÉMETH KÁROLY esperes. Megjelenik hetenként egyszer, vasárnap. Előfizetési ár: Egész évre 80, félévre 40 negyedévre 20. egyes szám 2 ezer I. Hirdetési árak megegyezés szerlat. Krisztus második eljövetele. „Úgy. hogy semmi kegyelmi ajándék nélkül nem szűkölködtök, ▼árván a mi Urunk .lém* Krisztus- 4P nak megjelenését “ 1, Kor. 1, 7. A Krisztus második eljöveteléről szójó igaz keresztyén tannal ugv a megcsontosodott kon­zervatív orthtxioxia, mint a széllé! bélelt libe­ralizmus alaposan elbánik. Az egyéni hitéletet a személyes kegyesség köréből mindegyik kizárja Az orthodoxia azzal, hogy az eljövetel perspek­tíváját a végtelenbe vetiti s ezzel paralizálja; a liberálizinus pedig azzal, hogy a tant addig desztillálja, amíg elerőtlenül. elveszti savát. Annál feltűnőbb, hogy napjainkban ez a tanítás a keresztyénségben valósággal renais- sanccát éli. Amerikában a második eljövetelt tárgyaló prédikációk óriási tömegeket vonzanak s onnan átcsapódnak a mozgalom hullámai Angliába és az európai kontinensre is. A tan újraéledését részben talán lehet an­nak is tulajdonítani, hogy az a kulturoptimiz­mus, a fejlődésbe és haladásba vetett Ilit, amely a világgal való közvetlen kapcsolatban, a ter­mészetben naivul felfedezett »törvények«-kel való harmonikus egvüitmunká kodásban vélte megta­lálni az emberiség boldogitásának módját, az utolsó évtizedben olyan próbának volt alávetve, amelyet nem állott ki. A világnak közvetlen igen­lése ma sokkal nehezebb, mint negyedszázaddal ezelőtt. Ámde, jóllehet a theológusok között is van­nak olyanok, akik a második eljövetel tanát, miként általában az Ujtestámentomnak mind­azon tanításait, amelyek a végső dolgokra vo­natkoznak, a korviszonyokban gyökeneztetik, mégis azt kell mondanunk, hogy a tan a ke­resztyén ségnek sokkal mélyebb lényegére nyú­lik vissza, mintsem hogy ilyen környezettanul­mányok azt kimeríthetnék és felértékelhetnék. A korviszonyok kedvező talajul szolgálhatnak a tan érvényesülésére, de másrészt ne feled­jük. hogy ugyancsak a korviszonyok a tant meg is hamisíthatják, tehát a tannak veszedel­mére vannak. Nevezetes, hogy már Pál apostol­nak küzdenie kellett azok ellen, aKik a máso­dik eljövetel reményét szertelen rajongásukban, vak fanatizmusukban naplopásban csmá9ok nya­kán való élősködésben realizálták és ostoba, he­nye spekulációkkal az evangéliomot, Istennek erejét és az egyházat, a szenteknek közösségét diszk reditálták. Azonban igaz marad a mondás: Abusus non tollit usum. A visszaélés nem szünteti meg az igazságot. Pál apostol, aki a visszaélések ellen olyan hevesen harcolt, aki látta, hogy a második eljövetel reménye mennyi kavarodást okoz a gyülekezetekben, ezt a reményt mégis a keresztyén kegyesség konstitutiv alkotórészé­nek, a keresztyén gyülekezeti és egyéni hit­élet integráns elemének tartja és hirdeti. A ko- rinthusi gyülekezet semmi kegyelmi ajándék nél­kül nem szűkölködik. Minden beszédben és is­meretben meggazdagodott és megerősittetett benne a Krisztus felől való bizonyságtétel. £s ime, ennek a gyülekezetnek lelkében megtalál­ható a várakozás, a sóvárgó vágyódás az Ur Jézus Krisztus eljövetele irtán. Kétségtelen te­hát, hogy a Krisztusról való bizonyságtételben benne foglaltatik a második eljövetelről szóló bizonyságtétel is. Milyen messze jutunk a korviszonyok sáp­kóros elméletétől, ha megláttuk, hogy ez a re­mény a Krisztushoz való ragaszkodásban gyö­kerezik. Hogy itt elsősorban nem egy társa­dalmi revulóció képzete merül fel, nem a fenn­álló állami és társadalmi rend felett tör pálcát az elégedetlenség és szenvedés, hanem a Krisz­tust szerető lélek vágyakozik szerelmese, je­gyese, királya után! A Krisztus dicsőséges meg­jelenésének öröme nem abban csúcsosodik ki, hogy lészen uj ég és uj föld. Ennek az öröm­nek boldogsága az lesz, hogy látjuk az Urat és hogy vele életközösségbe jutunk sokkal ben­sőbben, mint most. A divatos áramlatoknak

Next

/
Thumbnails
Contents