Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1926-09-19 / 38. szám

300.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

1936.

egy albizottság dolgozott ki és terjesztett az állandó bizottság elé a háborús bűnösség tárgyában. A németek beterjesztése nem kívánta azt, hogy a bizottság ítéletet mondjon, sem azt, hogy vizsgálatot indítson; csupán azt kérte, jelentse ki egyszerűen a bizottság azt, hogy a versaillesi szerződés és annak kisérő okmányai nem tekinthetők olybá, mintha általuk az involvált erkölcsi kérdések végleg elintézést nyertek volna és, hogy egy minden oldalról elfogadható döntés csak kompetens történettudósok részrehajiatlan kutatásának és minden rendelkezésre álló adat megvizsgálásának s. mérlegelésének alapján jöhet létre. A bizottság több tagja úgy érezte, hogy ez a tárgy nem tartozik a bizottság hatáskörébe; mások attól tartottak, hogy a bizottság állásfoglalását politikailag fogják kiaknázni. Azonban a német keresztyének annyira érzékenyek a nemzetük ellen emelt vád tekintetében és érzelmeik annyira akadályozták a teljes és szabad testvériességet és együttműködést, hogy a bizottság indíttatva érezte magát arra, hogy minden nehézség ellenére megkisé- relje az akadály elháritását. Az albizottságnak Garvie volt az elnöke. Az albizottságban a németek és a franciák keresztyén lélekkel igyekeztek egy minden lelkiismeretet kielégítő határozatra jutni. A deklaráció szövege még nem jelent meg. Általánosságban tartalma a következő: Kijelenti, hogy a Krisztusban hívőknek egyessége felülemelkedik ezeken a nemzeti különbségeken; hogy az Isten országának elveit kellene alkalmazni az emberi élet minden területén és hogy Istennek a Krisztus keresztfáján történt kiengesztelő cselekedete arra ösztönzi az embereket, hogy az egymással való ki engesztelő dést kötelességüknek tekintsék. Anélkül, hogy politikumot akarna csinálni az ügyből és tiltakozva a deklarációnak politikai kiaknázása ellen, nyíltan megielöh az utat, amelyen keresztyéneknek az ilyen kérdésekkel fog’a’kozniok kell: hogv az igazságnak és jognak minden más érdek felett kel' áflania; hogy erőszakosan kicsikart vallomásnak semmiféle erkölcsi értéke vagy vallásos ereje nincs; hogy minden lehető' módon és minden fenntartás nélkül iparkodni kell olyan megoldásra, amely minden lelki ismeretet kielégít. A deklaráció nem próbálkozik a probléma megoldásává!, azonban megjelöli a! problémáival szemben azt a keresztyén magatartást, amelv elíávoh’tia a keresztyén kooperáció és testvériség akadályait. Mikor a bizottság a deklarációt magáévá tette sokan érezték Isten Szentlelkének vezérlését. Ez a kiengesztel őd'ési aktus remélhetőleg kezdete lesz a konferencián képviselt nemzetek teljesebb együttélésének és együttm unkálkód ásán ak.

A valdensek egyháza tizenötezer felnőtt tagot számlál; az egyház lapja tízezer példányban jelenik meg.

Jegyzetek.

Mayer Pál lapunk múlt számában többek közt igy ir: »Hazai evangélikus egyházunkról mindenki elismeri, hogy tesped... azt látom, hogy rendkívül értékes szellemi energiák... se irányítva, se foglalkoztatva sehogyan sincsenek ...« Továbbá: »Ezt a programmöt a vezetőiktől kérjük, akiket az egyház bizalma azért állított az egyház élére, hogy irányítsák az építő munkát, hogy foglalkoztassák az egyház munkásait, hogy eszméket nyújtsanak s azok végrehajtásáról gondoskodjanak.«

Stráner Vilmos egyetemi tanár lapunk 34. számában közölt nyílt levelében »sok tekintetben megdöbbentően szomorú egyházi közviszonyokról« ir.

Hetvényi Lajos lapunk 6. számában azt írja: »Egyházi életünkre tekintve, lelkem leginkább a nagy koncepciók hiánya miatt sir.« ||L

Olyan súlyos szavak, vádak és panaszok ff; ezek, amelyek mellett nem mehetünk el figyel- §| metlenül. De nemcsak ez a pár idézet lebeg y, szemem előtt, amikor e sorokat irom. Felcsendül lelkemben annak a sok-sok panasznak, csüg- getegségnek, keserűségnek hangja, amit beszélgetések (közben és értekezleteken hallottaim. Em- ; 1 ékezetemben (feltámad sok nehéz fájdalmas lelki tusa, amelyet önmagámban vívtam meg. És én is ugyanazt állapítom meg, amit Mayer Pál: azoknak, akiket az egyház bizalma az egyház élére állított, azoknak kell cselekedni. Azoktól várja az egész egyház komoly közvéleménye, hogy ebben a tespedésben és csüggetegség- ben találjanak utat és eszközöket arra, hogy ennek a félmillió lelket számláló, de szellemi értékekben nagyon gazdag egyháznak életerői felfakadianak a mélységekből, ahová el vannak zárva.

Szükséges mindenekelőtt az egységes Vezetés. Ezt minden oldalról hangoztatják. Képtelen' állapot az, hogy jelenlegi válságos; időkben egyházmegyék, egyházkerületek, gyüleike- . zetek állanak egymás mellett, de egymástól nem csak izolálva, hanem egymásnak erőit egyene1- sen bénítva, öngyilkosság eltűrni azt. hogy a gyülekezeti, egyházmegyei vagy egyházkerületi autonómia rozsdás páncéljába öltözött vitézek fittvet hányjanak egyházunk egyetemes érdekű követeim énveinek és az autonómia orvén jogot formáljanak a lomhaságra és közönyre.

Másodszor szükséges a külföldi összeköttetések intenzív áno’ása. Az állammal szemben siralmas és szánandó helyzetbe jutottunk. Róma, a katbolicizmus fellegvára és csomópontja, 1i- dércként nehezedik ránk az állami közegeken keresztül Róma nemzetközi hatalmával szemben csak ugv tudjuk magyar igazságunkat és magyar törvényes jogainkat érvényre juttatni, ha igénybevesszük a nagy protestáns államok oltalmát. Ha a Vatikán presszióiával és törvén ytiprá savai szembe állítjuk azokat a hatal