Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-08-08 / 32. szám
1926, EVANGÉLIKUSOK LAPJA ___ 251. Misszióegyesületünk bevétele már ezidén is tetemesen gyarapodjék, hogy igy nagyobb ösz- szeggel lehessünk mi is a Lipcsei Misszió segítségére.« Az elnöki felhíváshoz, amelynek — reméljük és Istentől kérjük — meglesz a kívánatos eredménye, hozzátesszük, hogy a Scholtz Ödön esperes és dr. Schneller Aurél elnöklete alatt működő Magyarhoni ág. hitv. evangélikus Misz- szióegyesüíetnek pénztárosa Broschkó G. Adolf esperes, akinek cimére (Budapest, IV., Deák-tér 4.) a missziói adományok küldendők. Az 1925. évi pénztárosi jelentés szerint az Egyesület bevétele akkor 1,068.378 K volt. Az áldozatkészségben nem is kellene túlságosan megerőltet ni ok magukat egyetemes egyházunk tagjainak, hogy az idén ennek az összegnek tízszeresét elérhessük. Az egyesületi tagdii három pengő. Az a magasztos Ígéret, amely Ábrahámnak osztályrészül jutott: »Megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei«, a Jézus Krisztus által, »aki Dávid magvából lett test szerint', átszármazott az ö testvére ami az egyház amelyet a Megváltó az Úrvacsorában vérével táplál. Minden jó keresztyén embernek kötelessége közreműködni abban, hogy egyházunk engedelmes legyen Isten parancsolatja iránt és munkás szerve legven a világ üdvözlésének. A Magyarhoni ág. hitv. evangél ku> Miss'ióegyesület kebelében egvházunk és annak tagjai fonják ösz- sze erőiket, hogv általuk is hirdettessék »a boldog Isten dicsőségének evangélioma« minden teremtménynek és igv terjedjen Istennek igaz ismerete és növekedjék Istennek és az ö Fiának dicsősége. Ezért a szent munkáért áldozni teljes őröm. Imádkozzunk és adakozzunk a kül- misszióért. Az amerikai lutheránusok lapja rólunk. Az amerikai egyesült lutheránus cgvház hivatalos lapja, abból az alkalomból, hogy Smith Jeremiás népszövetségi főbiztos a magyar államnak elengedte két évi fizetését az alábbi figyelemreméltó cikket iria julhis 15-iki számában: Ha volt valaha férfiú aki egv idegen nemzetnek szeretetét és becsülését megérdemelte, akkor az Egyesült Államok prokonzula. Smith Jeremiás az a férfiú mint aki elvégezte Magyarország pénzügyi megmenté sernek munkáját és ni rcménvt öntött ennek a deprimált népnek szivébe. Már magában véve ez is megnyerte számára ennek az egykor gazdag és felvilágosodott nemzetnek nagyrabecsülését és háláját. Azonban mikor nemes szive azt oanncso’ta neki, hogv ne fogadja el 100 000 dol’árt kitevő jói megszo’gált két évi fizetését mert tanúja volt mindenfelé a szegénységnek és nyomodnak ak- ko- nemcsak ámulatba ejtette azt a néoet hanem olyan hálára is kötelezte, amely, miként kijelentette, neki pénznél sokkal többet ér. Nem szükséges mondanunk, hogy ezzel a cselekedetével Magyarország szivét acélkapcsokkal fűzte az Egyesült Államokhoz. Ezzel szépen illusztrálta, hogy mit tehet egy ember is két nép kapcsolatainak megszilárdításáért és mi amerikaiak jogosan kérkedhetünk azzal, hogy Smith Jeremiás, mint egyik legnemesebb amerikai polgárunk, a mienk. Ha Európa kancelláriáiban csak kis mértékben is meg lett volna a segély- készségnek ez a szelleme, akkor a nagy £s irtózatos háború nem lett volna. Ha csak kis mértékben meg lett volna ez a szellem akkor, amikor a háború befejeztével békét hirdettek, akkor az az igazságtalanság, amelyet a legyőzött nemzetekkel szemben elkövettek, nem volna most az a magvetés, amelyből a jövendő háborúi sarjadnak. Ismeretes, hogy Ausztriát és Magyarországot nem csupán elszakították egymástól és megtiltották, hogy mint birodalom fennmaradjanak, hanem annyira koldusbotra juttatták, hogy sokkal alacsonyabb sorsra jutottak, mint azok az alsóbbrendű fajok, amelyek őket kifosztották. Bécs, egykor az intellektuális életnek és a fino- multságnak természetes központja és Középeu- rópa ipari és kulturális centruma, hasonló szerencsétlen helyzetben van Magyarországtól elrabolták természeti kincseinek kétharmadát — olyan sérelem, amelyet a népszövetség legkomolyabb törekvései ellenére is hiába iparkodik legalább enyhíteni (angolul: an outrage which the League of Nations with all its earnest endeavor is seeking in vain to at least palliate). Azt a mondást, hogy »a zsákmány a győztesé« sohasem illusztrálták és valósították meg kegyetlenebbel!, mint ugv Ausztriának, valamint Magyar- országnak esetéhen, és el kell jönnie annak a napnak, amelv ezt és a gonosz békének (wicked peace) rovására írandó többi igazságtalanságot ezeknek a népeknek szivében, mint a vulkán méhében izzó és onnan kitörő tüzeket fogja megpillantani, öh. vajha Smith Jeremiás leTíte megelevenednek Közép-nirópa nemzeteinek és népfaiainak szivében, amelvek most két nagy nép vérén táplálkoznak.« Gyermekekről. A/ emberi társadalom egysége nem az egyén, hanem a család. Az egyén önmagában véve nem teljes. Az atya, az anya és a gyermek tesznek ki egy egységet. A család évek múltával felbomlik és annak fiatalabb tagjai uj társadalmi egységeket alapítanak. A család akkor é’i virágkorát, — tagjainak összetartozását véve tekintetbe — amig a gyermekek még kicsinyek. Az igazi otthonban a gyermek úgy érzi, hogy' ö a család és a család egyet jelent vele. A gyermek a neveltetésének legnagyobb részét a család körében nyeri és azokat a leckéket tanulja meg legjobban.
