Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-08-08 / 32. szám
1926. evangélikusok lapja 250. egyház mégis a tömegerkölcs világában élt évszázadokig és nem az ember, hanem az intézmény, nem a lelkiismeret, hanem a hatalom lett irányitója. Luther a lelkiismereti szabadságot történelmi erővé tette. Egyéneink int odaadta minden keresztyén ember kezébe a bibliát, hogy az evangéliomokban tanított legtisztább egyéni er- luoáífo so^epnpxo }jaquio uapúim uaípAau so[p>j erkölcsi életre. Mert az igy megtisztult ember könnyebben találja meg az utat hitéletében is Istenéhez. A protestáns egyházak alapja: az egyén hite, az egyén erkölcse. A római kormányzás egyetlen gondja az a hatalmas intézmény, melynek fenntartására mindent fel keli áldozni. Ebben a kormányzásban egyéni erkölcsi mozzanatok nem számítanak. Itt nem lehet felhozni a szeretetet, se az ember baráti, se a hazaszereté- tet, mert ezek csak egyéni mozzanatok és a tömegerkölcs egységét és főleg feltétlenségét csak zavarja az ilyesmi. Az egyéni erkölcs békére törekszik, a tömegerkölcs hódításra. Az egyéni erkölcs megbecsüli az ember gondolatait, érzelmeit, tudományát, törekvéseit. A tömegerkölcs csak azt engedi meg, ami neki szolgál. Az egyéni erkölcs mindig újabb formában, mindig tökéletesebben akarja kifejezni az életet. A tömegerkölcsnek csak fegyverekre és vakon engedelmeskedő hadseregre van szüksége, azért egyetlen törekvése az ujoncozás és a gyakorlatozás. Ez a mindenestül ellentétes két erkölcsi felfogás áll tehát egymással szembeni, amikor a római katolikus és protestáns egyházak kérdése felszínre kerül. Most már csak az a Kérdés, hogy mi lesz ennek a szem bek erű lésnek a vége? A protestáns egyházaknak is megvannak a maguk intézményei. Ezek az intézmények egy másik intézmény támadásával szemben, természetesen, védekezni kénytelenek, sőt talán át is mennek a támadásba. Amire különben semmi .szükség sincsen, mert Magyarországon úgy is annyira ki vannak élesítve a felekezeti ellentétek, hogy a protestáns egyházaknak felesleges ezt még jobban kiélesiteni. Különben is erkölcsi felfogásuk az elnézést, a megbocsátást írja elő és legyen meg a hite a protestáns embernek, bízzék abban, hogy aki fegyvert fog,‘annak fegyver által kell elvesznie. Aki a gyűlöletet lángra gyújtotta, ebben a lángban ég el. Aki nem akar megérteni, azt nem fogják megérteni, ha majd szólni kezd veszedelmének idején. Aki elzárja magát a világtól, azt el fogja magától zárni a világ. Aki kiközösít, azt ki fogják közösíteni. Nagyszerűen következetes az isteni igazság. Ne dt a földön, földi eszközökkel keressük a győzelmet, hanem őnála és az ő igéjében. Bizony megtaláljuk. Hogy itt futóhomokból bástyákat építenek nagy gyermekek, azzal nem kell törődnünk. Csak egyet fuj a Lélek szele és az ilyen bástya egyenlő lesz a földdel. H. J. Felhívás a külmissziá érdekében Scholtz Ödön, a magyarhoni ág. hitv. ev. Misszióegyesület egyházi elnöke a missziótanács tagjaihoz intézett levelében igy ir: »A Lipcsei Misszió idei közgyűlése egyhangú határozattal kimondta, hogy a háború alatt elvesztett keletafrikai és indiai missziómezőit, melyeknek ideiglenes kezelését az »Augustana Zsinat«, illetőleg a svéd egyházi misszió vette át, azoktól újra visszaveszi s Isten nevében ismét megkezdi, illetőleg folytatja rajtuk az oly áldásosnak bizonyult sajátos lutneri jellegű hittéritési munkát. A közgyűlés teljesen átérezte ezen határozat mély jelentőségét s teljes tudatában volt annak a nagy felelősségnek, melyet vele, úgy alkalmazottaival, mint a misszió barátainak áldozatbirásával szemben vállalt; de megtette az elhatározó lépést, mivel abban, hogy az ellenséges hatalmak megengedték a bennszülöttek kérésére hittérítőink visszatérését, a két említett kisegítő társaság pedig egyidejűleg felajánlotta a gondozásba vett területek visszaadását, Isten ujj mutatását látta. Ezen elhatározás tartósan csak úgy effek- tuálható, ha a Lipcsei Misszió két év alatt elérheti az utolsó békeév bevételét, vagyis 600.000 aranymárkát. Ez a mai nehéz gazdasági viszonyok mellett csak úgy érhetö el, ha a Lipcsei Misszió barátai nemcsak Németországban, hanem az egész földkerekségen, bárhol laknak is, megteszik vele szemben kötelességüket még akkor is, ha az igazán áldozatot jelent is. Éppen azért a missziói kollégium meleg kéréssel fordul barátaihoz s igy hozzánk, magyarhoni lutheránusokhoz is, hogy az ügy iránti teljes odaadással s áldozatkészséggel segítsük a kollégiumot a közgyűlési határozatból reáhárult nehéz, de szent feladat megvalósitásáhan. Nem szenved kétséget, hogy ez a felhívás missziótanácsunk tagjainál is meleg megértésié talál s hogy igy úgy magunk megteszünk mindent, amit erőnk enged, valamint gyülekezeteinket sa hazai misszóbarátokat is szakadatlanul buzdítani fogjuk a misszió iránti kötelességüknek teljesítésére. Szeretettel kérem azért Missziói Tanácstag Urat is, legyen szives a saját körében is megtenni minden lehetőt, hogy
