Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-08-08 / 32. szám
32. szám. 6. augusztus $. Szerkesztőség : L É B í N Y (Mosen m.\ Rlariéhivatal: GYÚR. ev. konvent-épület. Riadja: I IUTHER-SZÖYETSÉG. alapította: OR. RIFFIY SÁNDOR püspök. Sierk«*it«*ért Melói Megjelenik hetenként egyszer, vasárnap. Előfizetési ér: Egész évre 80. félévre 40 negyedévre 20. egyes szám 2 ezer R. Postatakarékpénztár! csekkszámla: 1290. NÉMETH KÁROLY esperes. Hirdetési árak megegyezés szerint. H római katolikus egyház oálsága. A magyar római katolikus kormányzás újabban megint kijelentette, hogy elveivel ellenkezik minden közösség. Papjai hazafias ünnepeken sem jelenhetnek meg más keresztyén pappal együtt, sőt olyan zászlót nem szabad nieg- áidaniok, amit esetleg más keresztyén egyház áldása is ér. Ez a cikk nem bírálata ennek a nyilatkozatnak. Ez a cikk azt akarja megmutatni, hogy mit jelent ez a nyilatkozat a római katolikus egyház legújabb fejlődésében és hogy ez a fejlődés, ezzel a nyilatkozattal együtt, a római katolikus egyházat végzetes válság felé viszi. Először is jusson eszünkbe, hogy milyen megrázkódtatások érték a közelmúltban a római katolikus egyházat. Franciaországban elvesztette a kultúrharcot és most látszólag csend van a harc után. Csehországban is engedni kellett a római egyházi kormánynak, hogy valami látszólagos egyezség jöhessen létre. Romániában csak a magyarság tartja Rómát, Róma pedig nem támogatja a magyarságot, tehát a végsó eredmény alig lehet kétséges. Most aztán Mexikóban tört ki a nagy válság. Ez sem uj dolog. A rajongó, vakbuzgó latin népek hite nem belső élet, hanem csak szenvedély. Ha ezt a szenvedélyt az értelem hidegebb légáramlata lelohasztja, akkor a nép a kiábrándulás keserűségével rohan neki az egyháznak és a hitetlenségben éppen olyan fanatikussá lesz. És mégis úgy látszik, mintha a megrázkódtatások ellenére is erősödőben volna a római katolikus egyház. Tevékenysége feltétlenül élén- kebb lett. Céljai és vágyai is erősödtek. Büszke szállóigéket bontogat ki érdemeiről, jogairól, feltétlenségéről. Nem szokatlan dolog ilyen általános fáradtság korában. Csak az ismétlődik, ami a napóleoni háborúk után, a Szent Szövetség idejében történt. Azt is mondhatnánk, hogy a múltak fejlődésének története azt tanítja, hogy az ilyen fáradt koroknak eredményeit elsodorja az újra meginduló fejlődés első kézlegyintése. De ne elégedjünk meg magával a jelenséggel, hanem a szabad kutatásra jogosult evangéliomi ember bátorságával menjünk bele ebbe a csodálatos nagy szövevénybe és vizsgáljuk meg a római katolikus egyház életműködésének törvényeit, hogy megérthessük, mi történik vele ma és mi fog történni holnap. Az az általános felfogás, hogy a római katolikus egyház a protestáns egyházaktól dogmatikus tekintetben különbözik. Pedig nem ez a különbség a legfontosabb. A római katolikus egyház és protestáns egyházak között a legnagyobb különbség nem a vallási, hanem az erkölcsi felfogás teljesen ellentétes alapjaiban van. Mert tudvalevő, hogy kétféle erkölcsi felfogás van. Az egyiket az egyén erkölcsének nevezzük, a másikat a tömeg erkölcsének. A tömeg erkölcsének alapelve, hogy minden meg van engedve, ami a tömeg javára szolgál, sót minden szabad, ami a tömegnek tetszik. Az egyéni erkölcs alapja a lelkiismeret és nem tűr semmi kivételt senkinek és semminek az érdekében. A tömegerkölcs nemesebb formájában az intézményekben nyilatkozik meg: az államban, az egyházban, egyesületekben, szövetségekben. Eredeti jellegét itt sem tagadja meg. Hiába tiltja az erkölcsi törvény az emberölést, kitör a háború és az állam gyilkoló fegyvert ád az emberek kezébe és megjutalmazza az emberölést. Kétségtelen dolog, hogy a tömegerkölcs is természetes lelki fejlődés révén alakult ki és az életből kizárni se nem lehet, se nem szükséges. Bár az egyéni erkölcs legkiválóbb képviselői sokszor áldozatul esnek neki. Már az ószövetségben szemben áll egymással az írástudók és farizeusok tömegerkölcse a próféták egyéni erkölcsöt hirdető tanításával. Jézus az egyéni erkölcs legnagyobb hirdetője és legtökéletesebb képviselője. A keresztyén
