Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-07-25 / 30. szám
1926. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 235 Levél a szerkesztőhöz. Nagytisztelctü Szerkesztő Ur! Vasárnap délután csendes a parochiám tája. A fiatalság a leventék futballversenyét bámulja künn a gvöpön, az öregek a kerítésre támaszkodva beszélgetnek a régi jó időkről, mikor nem a futball, hanem a métás labda járta, — sopánkodnak a sok eső miatt, számitgatják milyen lesz a termés, mennyi lesz az adó... En a délutáni könyörgés után a méhesembe vonulok. Az esős napok után kis méheim szorgalmasan hordják a mézet s munkájuk zaja le- zsongitja az én sokszor ágaskodó idegeimet. Halk zümmögésük között előveszem az Evangélikusok Lapja legutolsó 9zámát. Szokásom szerint először átlapozom, csak azután kezdem olvasni. Eltűnődöm azon, amit olvasok... Valami hálaérzés szokott igy vasárnap délután a telkemből kisarjadzani nt. Szerkesztő Ur iránt. En, mint aféie öreg pap, ilyenkor ünnepelek, pihenek. Pihenésem a/ olvasgatás. A kedves lapunkban megjelent cikkek — a theol. tudomány, egyháztársadalom, szenti rá:* magyarázat, ismeretterjesztés, a kü’földi egyházi élet szociális problémák, pedagógia köréből való cikkek ismertetések olyan nagy és értékes tömegét láttam s olvastam, hogy szinte élképzelem, mint sürögnek- forognak a munkatársak a lé bén vi parochia táján, mint hordják össze lapunk szerkesztőségébe a kéziratokat, mint az én méheim a mézet — hogy nekem és sok ezer olvasótársamnak meg legyen a vasárnap délutáni lelki eledelünk, ünnepi hangulatunk. De ez a legutóbbi '27. szám valahogyan gondolkodóba ejtett. Egv kedves papnőnk nevén kívül egyetlen cikk alatt se látom az iró névét. S valami szkepszis kezdett a telkemen úrrá lenni... talán még se rajzanak olyan igen a szerkesztőség körül a munkatársak... talán a/ alá nem irt cikkeket mind a kedves Szerkeszti) ur irta ebbe és az előző számokba... s szédülve kérdem: a kötetekre való cikkek mind a Szerkesztő Ur tollából valók? (A körrek tor megjegyzése: A kézírások majdnem mindig ugyanazok.) Kezdek visszaemlékezni, nem igen találkoztam eddig a toHforgató papok, professzorok tanítók, pláne világi uraink nevével... Az napra aztán vége is lett a délutáni nyugodalmamnak s azóta se hagy ez a kérdés nyugodni s valamiképen én, az öreg. moró/us, reszkető kezű pap szégyenlem magamat mások miatt... Azóta a méhesemben mindig azt zümmögik a méhek: evangélikus sajtó, evangélikus sajtó ... De tovább szemlélődöm Egy másik kedves paptársunk nevét minden számban olvashatjuk igy: felelős kiadó: Pálmai Lajos. — Kedves jó líraim, én igazán nem ismerem az újságírás és lapkiadás ághogait. ne haragudjanak, ha csak belekontárkodom a dolgaikba. Itt meg azon tűnődöm: miből telik?... A heti több milliós nyomdaszámla, postaköltség, expediálás, munkadijak?... Már megint kezdek emlékezni... — Mennyiszer olvastunk szerény felhívásokat, sürgető kérelmet, körlevelet, levelezőlapot a kiadó- hivatal részéről az előfizetési dijak, a 40 milliós hátralékok befizetésére! Vájjon milyen eredménnyel?... Birja-e alap a szanált gazdasági helyzetet; nem roskad-c össze, mások mulasztása miatt? Es az önök és munkatársaik levelezése, útiköltsége, tiszteletdija vájjon miből telik? (Eddig ebből: Ingyen vettétek, ingyen adjátok. A pénztáros.) Kedves olvasó és — remélem — előfizető társaim, mióta ezek a vasárnap délutáni gondolatok az én fáradt elmémben felmerültek, a/óta nem tudok csendes parochiám még csendesebb méhesében szunnyadni. Az én kis munkás méheim valahogyan mindig azt zümmögik a fülembe és lelki isme retem be: evangélikus sajtó, evangélikus sajtó! S ugv érzem, hogy nekünk, a méhesben szunnyadó papoknak kellene a nü kedves testvéreinknek segítségükre menni! Hogy hogyan, azt tanuljuk meg a méhestől, amelyek az itt-ott összeszedegetett mézet, virágport a közös, áldott otthon oltárára helyezik, nem a maguk, hanem mások számára. Az én időmben ezt ugv hivtuk, hogy kötelesség, ám legyen a neve most érdem, dicsőség. Talán igy lesz siker? ... Kedves Szerkesztő Ur. — köszönöm, hogy ezeket elmondhattam! Szeretettel üdvözli: egy öreg falusi pap. A nógrádi evang. esperesség közgyűlése. A mostani ideiglenes határ m ntéu elterülő, valamikor, nem is olyan régen, a legnagyobb nógrádi egyházmegye, f. hó 8-ánn tartotta meg Balassagyarmaton évi rendes közgyűlését. A közgyűlés napját megelőzőleg fontos esemény nógrádi egyházmegye, f. hó 8-án tartotta meg megcsonkított nógrádi tanítói egyesület újjáalakuló közgyűlését, melyet Kardos Gyula alcspe- res és Kaján lózsef legendi tanító buzgólkodása hozott össze oly szép számban és értékben, hogy mindenkire felemelő hatással volt. Bérces Lajos balassagyarmati igazgató tanítót elnöknek, Kaján Józsefet alelnöknek, Bizik József szügyi tanítót főjegyzőnek, Jeszenszky Margit balassagyarmati tanítónőt jegyzőnek, Galáth Gusztáv herédi tanítót pénztárosnak választotta meg az ujjáalakult egyesület. A gyűlésen jelen voltak dr. Visnyovszky Rezső kir. tanfelügyelőn kivül majdnem az összes lelkészek. A közgyűlés magas színvonalon tárgyalta a mai tanügyi kérdéseket. Az esperességi közgyűlést Mihalovics Samu főesperes és Rákóczy István m. felügyelő, nvug. főispán vezették. Legkiemelkedőbb pontja volt a főesperes
