Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-07-11 / 28. szám
TŰ évfnh I xn evto1^ y/ , r Budapest. ±_ 28. szám. EVANGÉLIKUSOK LAPIO SzcrfctszflsAg: LÉBtMY (Mossa a.) Kiadóhivatal: GYÚR. ev. konvent-épület. ’ Kisdia :l LUTHER-SZÖVETSÉG. Psstatakarékpénztári csekkszámla: 1290. Ilapitetta: DR. R1FFIY SÍIDOR püspök. Sitik«uU.rrl Iclalóa NÉMETH KÁROLY esperes. Megjelenik hetenként egyszer, vasárnap. Előfizetési ár: Egész évre 80. félévre 40 negyedévre 20, egyes szám 2 ezer I. Hirdetési árak megegyezés szerint. A gályarabok. Irta és Káb&szeutandráson a vértanú gályurab Horhldal Miklós emléktáblájának leleplezésekor elmondotta Kutas Kálmán. Évszázados, ködös, nagy messzeségben, Hová busultan néz a látomás: Örök bánattal fényes szép szemében Fejét lehajtva ül a néma Gyász — Körötte századoknak bérces orma, — A bércek alján könny- és vérpatak ... — Mit őrizel, Gyász, itten elborongva?.. — > Holtak nyugosznakx — szól — »a föld alatt..« — Mutasd meg őket kérlek, búm nevében!* Rögön, ködön, homályon lássak át! — S im látom ott vak földalatti térben A gályarabok vértanú hadát. Sugártalan síroknak tágult mélyén Holt némasággá dermedett a csend. Süppedt koporsók elkorhadt szegélyén Komor homály időtlenül mereng. Sötét — oszolj! Mozduljatok ti árnyak! Ébredj te kínban holtra vált világ!.. Mily oldhatatlan égi szent varázslat Tart bűvöletben zordon némaság!?.. E dermedt lét mily földi szóra mozdul?* Hiába súgom: hit... emlékezés... Ébredj tehát a sírva zengő szótul — Harsogj hatalmas ige: Szenvedés!... És hirtelen mozdulnak titkos árnyak, Omolni látom sírok kőfalát. Szive zokog a zordon némaságnak, Zendülni hallom holtak kardalát. Szellemcsapat vonul fel énekelve — Véres jel ül a holtak homlokán — * És száll a hang, megkinzottak keserve, Mint mély dörej felbiígó orgonán. Sóhaj kering mély, tébolyult erővel, Mint gyors iramban zugó forgatag; Bilincs-csörgés, panasz, vád menydörög fel Holtak dalában felviharzanak. S amint a dal zeng: látomásba' látom: Ártatlanon törvényt a bosszú ül — Börtön telik — hithősök szalmaágyon — Kopár sziklák közt holló holtra gyűl —1 A hős rabszolga-sorban küzd a gályán — Vér fest bíborra vakító habot — « Zengő zsolozsma kél tenger dagályán, Merül mélyébe s eltün egy halott — Ostorcsapás, betegség, gyilkos örvény, Vihar fogyasztja hithósök hadát De mindhiába’! — Fel, magasba törvén: Hallom, hallom a vértanuk dalát... ...A látomás világa tűn előlem. A vértanuk alakja ködbe vész... Fog sejtelem: daluk harsog időtlen* — Időtlenül: gyász, hit vád, szenvedés.. S amíg, ocsúdva, elborulni látom A mozdulatlan bérces ormokat: Reám tekint a Gyász még haloványan.. — Mondd, meddig ór/öd itt e sírokat? — »örökké őrzöm « — szól «a holtak álmát, < A halhatatlan ötven vértanút, és — tudd meg azt! — e hősök egyre várják, Ha volna még: ki épp igv halni tud.. Békesség. „Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj men a te atyádfiával.“ - Máté 5, 24. Isten előtt kedves áldozat az alázatos szív és a töredelmes lélek. Az ótestá men tömi vallás a prófétákban felemelkedett az isten lélekben és igazsághan való imádásának erre a fenkölt magaslatára, amelyen megtartani sem az ótestá- mentom korszakában, sem az ujtestamentomé- ban nem sikerült. Inkább csak követelmény maradt, amelyet az egyház reformátorai nem szűntek meg hangoztatni s amely ellen a »főpapok, farizeusok és törvénytudók« nem szűntek meg áskálódni. Jézus tanításában ez a követelmény határozottan és világosan jut kifejezésre. Nagyon szemléltetően és tanulságosan a Hegyi Beszédbe')! vett idézetünkben, amelynek értelmét úgy lehetne visszaadni, hogy az istentiszteleti szertartás a szívnek és léleknek megtisztulása és megszente|ödé9e nélkül értéktelen. »Békélj meg a te atyádfiával.« . .
