Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1926-07-11 / 28. szám

218.

Evangélikusok lapja

1926.

Mikor Pál apostol a keresztyének elhivatá- sáról és az egyház szervezetéről ir, azt 'mondja: Igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelében! Tehát életeteket ug!y rendezzétek be, magatokat gg'y viseljétek, hogy oríös- ségtek, Őnzestek, öhfejüségtek ne legyen gat Isten és lelketek között, ne akadályozza az egyházat. feladatainak teljesitésében.

S ha embernek és egyháznak fő rendeltetése Istennek dicsőítése és az üdvösségnek keresése, akkor a saját dicsőségének hajhászásáról le kell mondania. Már pedig a torzsalkodásnak, villongásnak, gyűlölködésnek oka a saját dicsőségnek kergetése az érvényesülési vágy, az uralomvágy.

Az elfajult egyházi élet, az elfajult keresz- tyénség arról ismerhető fel, hogy az oltárhoz való közeledés egyidejűleg történik az »atyánkfiától« való eltávolodással. Jézus Krisztus szellemével talán semmi sem ellenkezik inkább, mint az az »egyházpolitika«, amely Istennek oltárát arra használja fel, hogy ahonnan az élet üditő vizének kellene kiáradni a társadalom és nemzet életébe, onnan fertőzi meg a gyűlölködés miazmáival telitett szennyáradattal a sziveket és elméket. Krisztus evangiéliomának és a keresztyén vallásnak arculcsapása, amidőn az oltár előtt hálát mondanak, hogy nem olyanok, mint egyéb emberek.

Elszomorító, siralmas látvány, amikor a Krisztus nevében gyűlöletet, fanatizmust szítanak és ostoba gőgöt oltanak a szivekbe, s a keresztyén vallást eszközül használják fel a háborúság szitására. Valóban, belülről, az emberek szivéből jönnek elő a gonosz gondolatok, gonosz szavak, gonosz cselekedetek. Alázatosságra, töredelemre kell megtanítani a sziveket, hogy kultuszuk valóban istentisztelet, életük Istenben való élet legyen.

Korunk és a protestantizmus.

Julius 4-én ünnepelte az Amerikai Egyesült Államok népe függetlenségének százötvenéves jubileumát. Velük együtt ünnepeltünk mi magyarok is, akiknek ma sokszorosan elfelejtett elődei hajdan harcoltak és vérezlek nemzetük függetlenségéért és elbuktak, mert akadtak nálunk mindig1, akik a magjuk érdekét nem tudták Összeegyeztetni a nemzet érdekével. Ezeknek fajtája ma sem veszett ki. De nem erről van szó. Az amerikai Unióról a Fourth of July alkalmából sok újság cikkezett, vezércikkezett. Vájjon hányán emlékeztek meg a vezércikkíró

urak közül arról, hogy a reformáció nélkül az Unió nem volna az, ami. Tovább menve: Luther Márton élete és munkája nélkül nem lenne az, ami. A magyar Zeitgeist azt hiszem az újságírók 99 9 százalékával elhalgattatta ezt az igazságot, mert ez nem eucharisztikus kongresszusi hang.

A száraz tény azonban a magyar silentium ellenére is az, hogy a Luther Márton vezetése alatt a tizenhatodik században végbement nagy európai átalakulás nélkül sem Németország1, sem Skandinávia, sem Anglia, sem az Unió, sőt még a Regnum Marianum, továbbá Itália, Franciaország sem volna az, ami.

A reformáció a tudományok, művészetek, irodalom, nemzetgazdasági, államtudomány "és társadalmi élet terén uj életet hozott, fakasztott. Modern civilizációnk legértékesebb elemeinek gyökerei a reformáció talajába nyúlnak vissza.

És mégis szemmel lát hatóan folyik a protesr tantizmus és a reformáció" vívmányai ellen az alati omos aknamunka és a nyílt propaganda, amely el akarja hitetni, hogy Luther Márton és az általa meginditott hatalmas mozgalom a keresztyénség és az emberiségi életébe csak negatívumokat hozott A darabokra marcangolt magyar néppel el akarják hitetni, hogy a protestantizmus, amely világbirodalmakat teremtett, romboló hatású a nemzetek életében. El akarják hitetni, hogy a római katholicizmus tudja a független és egysége4« Magyarországot megteremteni. íróink, tudósaink, államiérfiaink úgy látszik egyáltalán nincsenek tisztában azzal, hogy a reformációban mi körül folyt a harc. Hogy a keresztyénséget kellett kiszabadítani a babiloni fogságból, amelyben a római pápaság zsarnoki önkénnyel tartotta, hogy a Krisztus evangéliomát kellett felszabaditani egy tudatlan és korrupt klérusnak zsarnoksága alól: erről úgy látszik nincs tudomásuk azoknak, akik a protestantizmus eitiprásában vélik látni a nemzet érdekét és letérnek arról az útról, amelyen nemzeti hőseink jártak. A szabadság1, amelynek másfélszázados jubileumát az amerikaiak ünnepelték, a modern magyar szóhasználatban ritkán fordul elő.

Azonban tévednénk, ha csak a mai ultra- montáin római katholicizmusban látnánk a protestantizmusnak egyetlen, vagy fő ellenségét. A protestantizmust a modern liberális, ^gerinctelen, színtelen és elvtelen protestánsok veszélyeztetik a legnagyobb mértékben. Azok, akik elmennek addig a liberalizmusukban, hogy a protestantizmust valami olyan vallás-erkölcsi mártásban értelmezik, amelyből hiányzik a vallás. A reformációnak alapvető tana a hit által való megigazulásról szóló tan. Ezek a modern protestánsok azt mondják, hogy teljesen egyre megy, mit hisz az ember, lényeges az, hogy becsületes ember legyen. Elmellőzik Krisztusnak a bűnről, az ujjjászületésről, a megtérésiről, a