Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-07-04 / 27. szám
1926. _________ EVANGÉLIKUSOK LAPJA _______21L s zakiskola a közvélemény szerint még legkönv- nyebben kiképezhetne. S ilyen példa van száz meg száz. Tény az, hogy a munka nem azáltal lesz értékessé, hogy annak végzését tanuljuk, hanem azáltal, hogy elvégezzük. S a munka tár-* sadalmi értéke attól függ, hogy miként végezzük azt a munkát. A szakoktatásnak megvan az a hátránya is, hogy már a gyermeket ráneveü arra, hogy az egész életét kenyérkeresetnek tekintse; soha se kérdezze: mit tudok én adni az emberiségnek, hanem csak azt: mit tudok én kapni az emberiségtől. A társadalmi organizmust a szolgálat tartja fenn, nem a kenyérkereset. A szakoktatás a gyermeket a társadalom materialisti- kus értékelésére neveli, vagyis megmételyezi. Nevezetes ebben a vonatkozásban a »kenyérkereseti pálya« kifejezés is. Egy életpálya, amely kimerül a kenyérkeresetben! Egy élet, amelynek céljává lett a fizetési osztályokban való emelkedés, és a nyugdíj! Negyven esztendőt eltölteni az Íróasztal mellett, kenyérkeresetből, s hogy teljes fizetéssel mehessek nyugdíjba. Szánalmas lefokozása a lelki élet standardjainak, a munka erkölcsi jelentőségének, s a hivatás méltóságának. Mert az életpálya és az életmunka kellene hogy elhivatáson alapúkon. Milyen nyomasztóan nehezedhetik egy egy ideálokért he- vüló ifjú lelkére az a gondolat, hogy őt mérnöknek, pénzügyőrnek, vagy könyvelőnek taníttatják. Ismertem valakit, akit szülei mészárosnak szántak, s aki azt mondta váltig, hogy ó ember akar lenni. Ez a hétéves gyermek az angyalok nyelvén beszélt. Az ember hivatása nem az, hogy halász, vagy vámszedő legyen. Emberré kell lennie, aki Isten üzenete egv élet álta! a világnak. Mindenkiben megvan a szívnek elrejtett embere s ezt az elrejtett lá'hatatlan embert felfedezni, kifejleszteni: ez a feladata az iskolai nevelésnek és tanításnak. Az iskolának elkorcso dását jelenti a «hasznos ismeretek egyoldalú közlése. Tanítsa meg a növendéket a vallás, a művészetek a történelem, az irodalom, a trmészettudománvok révén az élet különböző nvilvánulásainak meg’á'ására és felbecsülésére Tanítsa meg erre az iskolának közszelleme által is. A kenyérkeresetbe való neve’és találja kielégítőnek a magánviz^gák letételét, ezt a humbugot, amely ellen minden pedagógusnak az iskola és a nevelői munka becsülete érdekében tiltakoznia kellene. A tanulónak a tanulók társadalmában kell megtanulnia a nagy társadalomban való keresztyén és becsületes élet szabályait. A kenyérkereseti pályára nevelés hazug frázis azért is, mert abból a felfogásból indul ki, hogy az embernek csak teste van. hogv az embernek csak kenyérre van szüksége. Fontos a test mert a Szentlélek temn'oma de ha ez a templom üres, templom-e akkor? Az embernek lelke is van. S a lélek igazságot, szépséget, jóságot szomiuhozik. Ezek nélkül a lélek elsorvad. A világot az éhező lelkek teszik boldogtalanná. A lélek, amely az igazságtalanság, a rútság, a kegyetlenség uralmat látja, nem talál nyugtot, ha testének megvan is a kenyere. Az emberek erdön-mezőn, művészetekben és történelemben látni akarják Istennek mosolyát. S ezt a mosolyt, a jóságos Isten arcán lebegő mosojyt joga van meglátni minden teremtménynek és se államnak, se társadalomnak, se szülőknek nincs joguk ahhoz, hogy az élet ragyogó szépségeit kenyérre kenve etessék meg a tanulókkal. Ezek a szépségek nem üres cfra ságok, hanem az élet elrejtett isteni örök lényegének kisugárzásai. S ezeknek meglátására nem a szakiskola képesít, hanem az isteni behatások és a lélek ajtainak feltárása. A szakiskoláztatás megöli a lelket. Megöli az életet. Megöli a társadalmat. Kultúránkat visszadobja azokba a távo’i évezredekbe, amikor a kenyérkereset gondjaiból kellett a barlanglakó embernek lassan-lassan felemelkedni annak a méltóságnak tudatára, hogv* ó az Istennek képére teremtetett, s az ő öröksége az Istenfiuság. A lipcsei Kiilmissziói Egyesület gyűlése. A Lipcsei Misszió idei közgyűlése különösen nagy látogatottságnak örvendett. Magyarországot Scho'tz Ödön, a mi kiilmissziói egyesületünk elnöke képviselte. A gviilésezések máius 26 és 27 voltak. Az első nap. szerdán délelőtt a zsidó misszió tartotta évi ünnepélyét, utána pedig Ihmeis püspök elnöklete alatt a Kirchliche Konferenz gyüiésezett. amelyen Hilbert tartott előadást, dr. Ihmeis szuperintendens pedig indiai tapasztalatairól számolt be. Aznap este volt az ünnepi istentisztelet amelven Gocsch egvházfő- tanácsos prédikált Ján. 8, 12 és Máté 5, 14 alapián: »En vágyók a vi'ág világossága.» Utána dr. Ihmeis misszióigazgató terjesztette elő évi jelentését. Megemlékezett arról, hogy az utóbbi három esztendő milyen nagv változásokat hozott. Három esztendeje a mimkamezőkről el voltak tiltva, a missziói ház majdnem teljesen elhagyatott volt, anyagi eszközök alig ásottak rendelkezésre. A bevételek évről-évre emelkedtek, s bár a tavaivá bevétel még mindig kevesebb a békebelinek felénél, mégis nagv a haladás. A misszionáriusképző szemináriumban 21 fiaíalember készül a hittérítői pályára, közülök kilencen most husvétkor léptek be. Keletafrikában három misz- szionárius do’gozik. A keresztyének száma erősen megnövekedett. A lélekszám jelenleg keréken 10,000. A Kilimanad«aro vidékén élénk keresztyén mozgalom indult meg. Természetesen nehézségek is merülnek fel. Ezeknek leküzdésére a misszionáriusok szeptemberben konferenciát tartottak, amelyen néhány amerikai hittérítő is részt vett. Fontos határozatokat hoztak az iskolaügy terén. A kormány isko’ai célokra pénzbeli segélyt ajánl fel, de ezáltal a felügyeleti jogot is biztosítja magának. Minthogy a nevelési célt a
