Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-07-04 / 27. szám
212. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1926. kormány elfogadhatóan tűzte ki, a Lipcsei Misz- szió is' elfogadja a segélyt. Ennek folytán az egész iskolaügy reformon megy át s ennek megvalósításához uj erők beállítását kívánja. Azonban ebben sincs hiány, mert Afrikában a misszionáriusok száma tízre emelkedett és a hittérítők feleségei is derekasan kiveszik részüket férjük munkájából. Maranguaban a szeminárium újból megnyílt. Az amerikai Augustana Synod Iramba fennsíkjának kivételével az egész missziómezőt visszaadja a Lipcsei Missziónak, amely igy visz- szakapja a Kilimanadsarot, Merut és a Para hegységet. India is uj munkát jelent. Dr. Ihmels Indiában járt a svédekkel és tamulokkal egyetértésben folytatandó munka megbeszélésére. Meglátogatta a tamul gyülekezeteket. A gyülekezetek élete általában kielégítő; az istentiszteletek látogatottsága sok gyülekezetben határozottan fényes; az áldozatkészség állandóan erősödik; szegény páriák 2 rúpiát (34,000 K), gazdagabbak 4 rúpiát is adnak az egyháznak. A keresztyének száma tavaly több mint ezer lélekkel növekedett; most összesen körülbelül 25 000. 1925. január 3-ig tartotta tanácskozásait Madrasiban a Pánindiai lutheránus Konferencia. Különböző nemzetek 300,000 lutheránusa 120 delegátussal képviseltette magát ezen a konferencián. Ennek igen fontos határozata az, hogy Madrasban közös theológiai intézetet állítanak fel. A missziói munkának Indiában most igen kedvező talaja van. A madrasi és a londoni kormány immár nem gördít akadályt a Lipcsei Misszió útjába. A svédek is azt óhajtják, hogy indiai munkánknak nagyobb részét ismét vegyük át. Ez óriási munkát jelent. ' i. Másnap, csütörtökön volt a Misszió közgyűlése, D. Paul elnöklete alatt. A pénztáros jelentése szerint a Misszió tavalyi bevétéle 277,513 márka, közel ötmilliárd korona volt. Az anyagi ügyek elintézése után a Misszió köszönőiratokat intézett a Svéd Egyházi Misszióhoz, az Augustana-Synod-ho'Z, a Jova-Synod-hoz és az amerikai National Lutheran Council-hoz, akik a háború alatt és a háborút követő években igen nagy^ szolgálatokat tettek a Lipcsei Missziónak. Azután dr. Ihmels ismertette a misszióügy állását úgy a missziói munkamezőn, mint idehaza. Döntő jelentőségű pillanat volt, amikor a közgyűlés az afrikai és indiai munka újból való felvételét elhatározta. Ez a határozat nagy pénzügyi kötelezettséget is jelent s a közgyűlés behatóan megtárgyalta azt a kérdést, hogy mi módon lehetne a bevételeket fokozni. Este ünnepély volt, amelyen dr. Ihmels és Kanneg’ieszer ismertették az indiai viszonyokat. Jegyzetek. A győri ev. Szeretetház leányinternátusába felvesznek tanulókat felekezeti különbség nélkül havi 80 pengő teljes ellátási d’jért. Jelentkezni a Szeretetház igazgatóságánál lehet. Egyke és kettőke. Dr. Hoffa, barmeni gyermekorvos igy nyilatkozik erről a kérdésről: »Régebben az volt a mondás: »Sok gyermek, sok áldás«; ma ellenben az egykének és kettőkének szószólói azt mondják: »Minél kevesebb a gyermek, annál gondosabb ápolásban, táplálásban, nevelésben részesül.« Az orvosi, valamint az általános emberi tapasztalat azt tanítja, hogy ez a nézet téves. Az olyan ember, akinek gyermekkorától kezdve minden útját elegyengetik, minden kivánságát teljesitik, az életben sokkal köny- nyebben elbukik, mint az, akinek ellenálló erejét kifejlesztette, akaratát megacélozta a kemény életiskola. Az »egyes« gyermekek rémei a tanítóknak és törzsvendégei az orvosok rendelőszobáinak. Egyáltalán nem véletlen, hogy markáns személyiségek, vezéregyéniségek, teremtő művészek és kutatók többnyire sokgyermekü családokból származnak. Händel, a kiváló zenész, _ valamint Fraunhofer, a nagy természettudós^ ff mint szegény üvegeseknek tizedik gyermekei születtek; Bach János Sebestyén tizenkettedik gyermeke volt szüleinek, Lessing a tizenharmadik, Franklin Benjámin, a villámhárító feltalálója, egy szappanfőzőnek volt a tizenhatodik gyermeke. W. von Siemensnek 12, Dürer Albrecht- nek 13, Luthernak 6, Haydnnek 11 testvére volt. Az a beszéd, mintha a gyermekek számának csökkentése a minőséget javítaná, a történelem itélőszéke előtt teljesen üres, egészen légből- kapott frázisnak bizonyult.« » Vass József kalocsai nagyprépostnak köszönhetjük a primhegedüről szóló hires szállóigét. Legújabban, pontosan: junius 24nén, »zizegő perglamenek«-ről beszélt, szólván imigyen: »Az ezeréves katholikus pap beszél a négyszáz- éves protestáns papokhoz... szólok hozzátok is protestáns paptestvéreim. Zizegő pergamenek ne legyenek közöttünk válaszfalak, mikor arról van szó, hogy élni akarunk ezen a földön.« A politikai része a beszédnek engem igazán nem érdekel. Egyéb tekintetben pedig sem Vass József nincs ezeréves, sem Harsányi Pál ref. esperes nincs négyszázéves, sem a zizegő pergamenek nem alkotnak közöttünk válaszfalat. A zizegő pergamenek, nos hát azok a zizegő pergamenek őseink kardjával és vérével kivívott békeszerződések és törvénycikkek, amelyek Ma-
