Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-01-17 / 3. szám
1926. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 21. minden nemzetben kedves ö előtte, aki öt féli és igazságot cselekszik*. (Act. 10S4 -8S.) Luthernek és reformátor társainak végtelen érdeméül kell betudnunk, hogy a Krisztus által alapított egyetemes jellegű kér. egyházat sok olyan symbolumtól, tévtantól szabadították meg, amiket az örökérvényű Isten Ige örök igazságaival össze egyeztetni nem tudtak. De az egyetlen, egyetemes kér. egyház reformatió- ját a végső coasequentiáig nem vitték. Symbolumokat alkottak ők is. Örökérvényű, tehái változtatást nun tűrő isteni igazságokat magyaráztak ők is - urvacsorai tan, praedestinatio stb., a miáltal ők is a régi hibába estek s mozgalmuk újabb particularizmust szült az egyet, kér. egyházon belül s a/t újabb részekre szaggatták. Felekezeteket alkoi.ak a symbo ismus által, holott az egyházból egy gyökeres reformálió által a felekezeti ve'leitásokat íz üdvösség alapjait képező hitigazságok tanilásj terén ki kellett volna küszöbölniük s az egyház egységét visz- szaállitani. Azért az ideák, amely felé törekednünk kell ez: az emberiséget visszavezetni az örökirányu Isten ige alapjaira, a Jézus által alapított egyetlen egyetemes kér. egvház kebelébe. Hol symbolumok kér. ember cs kér. ember között különbséget nem tesznek, hol az élő hit symbolumok nélkül, egyedül az Igéből táplálkozik. Mert ez a fő: az Ur Jézus Krisztus! Mert sem a pápa, sem Luther, sem Kálvin, sem semmiféle emberi név nen üdvözít, hanem a Krisztus érdemeiért az Isten atyai kegyelme. Az Ige symbolumokat nem ismer, azokat tőlünk nem is követeli. Miért tehát a le'kísmeretet terhelni tanításokkal, melyek egyéni meggyőződésből fakadva, tiszteletre méltó okokból, de mégis csak egyéni meggyőződést fejeznek ki! Isten előtt pedig nincs se róm. kath., se lutheránus, se református, se sziták nincsenek, hanem van hivő és van hitetlen ember! A felekezetek a symbolumok alapján nem isteni, hanem emberi alkotások! A symbolumok teljesen objectiv vizsgálata ide vezet: Az egyház reformátiójának nagy müve nincs befejezve. Befejezést nyer, ha a különféle egyház-telekezetek az alapjukat képező egyéni jellegű svmbolumaikat feladják s a Jézus tanításának alapjára helyezkednek. Am a külső formalismus, istentiszteleti rend, szervezet tartsa meg egyéni sajátos vonásait! A felekezeti súrlódások, a f ‘lekezeli versengések és gyülölségek, embertelen felekezeti üldözések egyetlen kutforrása: a Symbolismus. Jézus pedig: Az egy nyáj és egv pásztora elve diadalra jutásának munkálását kívánja tőlünk. Mert az Ur nem symbolumokat hozott az Égből e földre, hanem egyetemes szeretetet s általa egyetemes békét! Mayer Pál ev. lelkész. Evangélikus sajlúkonlerencia. Megint arról van szó, hogy az evangélikus egyház a maga erkölcsi értékeit belevigye a nemzeti életbe, még pedig a sajtó révén, lehetőleg napisajtóval. Konferencia készül február hónapra, nem tudom hányán vesznek benne reszt, de hogy csupa jószandéku ember, az bizonyos. Ehhez a kérdéshez egypár igen tárgyilagos megjegyzést akarok mondani. Akik ma napilapot terveinek, gondolják meg a következőket: A budapesti hpok szinte kivétel nélkül nem élnek a maguk jövödelmc- bóL Amelyiknek nyomdája van, abból él, hogy a nála nyomtatott munkákra rója a deficitet, sok más lapot kividről támogatnak havi 2—5 milliárd korona erejéig. Ennek a helyzetnek a magyarázata egyszerű: Ma Budapesten több nagy lap van, mint béke idején. így azok a lapok, amelyek béke idején az előfizetőkből és főleg a hirdetésekből megéltek, most, hogy az előfizető és olvasó közönség nyolcvan százaléka elveszett, ina már nem juthatnak ehhez a jövedelemhez. Pártlapok pedig sohase tudtak segítség nélkül megélni. Nemcsak nálunk van ez igy. Párisban a Le Petit Journal cimü pár- tonkivü'i riport-újság háromszázezer példányban jelenik meg, mig a legnagyobb pártlap, a üatilois csak tízezer példányban. A napilap tehát a/t jelenti, hogy évi öi- ven milliárd fedezetről kell gondoskodni két- három-esztendőre, amig meggyökeresedik az uj lap, megváltoznak a viszonyok és a jelenlegi lapoknak háromnegyed része jobblétre szendéiül. De miért akarunk már tetőt rakni az épületre, mikor még az alapozással sem vagyunk készen? Van nekünk eg\általában közönségünk egv evangélikus napilap számára? Vannak politikailag, zsurnalis/tikailag, theológiai- lag kellően isko!ázott zsurnalisztáink? Mert azért, hogy valaki evangélikus és iró, még nem feltétlenül alkalmas arra, hogy egv ilyen célzatú ujság lelke lehessen. A katholikus politikai, társadalmi és zsurnalisztikái szervezkedés már több, mint harminc éves. Láttam, hogyan fogta iskolába néhány vezető ember azokat, akik azóta kinőttek az inas iskolából és szerkesztők, miniszterek, társadalmi mozgalmak vezérei lettek. Mert erős szervezkedést csak kitartó és sokszor hosszu munkával lehet megteremteni. Nekünk is el kell kezdeni a szervezkedést és a jövő embereinek nevelését. Mért akarunk napilapot, mikor egyáltalán nincsen gyermekirodalmunk? Pedig évenkint 5 -10 jó kis könyvet el tudnának fogyasztani elemi iskoláink. Nincsen ifjúsági irodalmunk, mely történelmi és társadalmi kérdésekben megmutatná a serdülő magyaroknak az evangéliom vezető esz
