Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-01-17 / 3. szám
20. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1926. Symbolumok. Ha a keresztyén egyház-felekezetek sym- bolumait vizsgálat tárgyává tesszük, többrendbeli, a tapasztalati élet által is megerősített eredményre jutunk. Előre kívánom bocsátani, hogy az összes keresztyén egyház-felekezetek symbo urnái emberi értelem és emberi küzdelem termékei s mint ilyenek a tudományos vizsgálódás szabadságánál fogva akár történeti, akár a bennük kifejezett igazság szempontjából vizsgálat és kritika tárgyát képezhetik. A »keresztyén egy- ház-felekezet« nevet szándékosan használom, mert maga az ecclesia ca 'holi ca«, a »keresztyén egyetemes egyház« az idők folyamán részekre szakadt s a maga eredeti, egységes mivoltában nincs meg. A keresztyén egyház-felekezetek symbo- lumai a bennük kifejezett hitigazságok szempontjából két nagy csoportra oszthatók. Az egyik csoport az Isten Igéjében foglalt örök érvényű hitigazságók rövid, tömör, világos foglalatja. Ilyen symbolum az Apostolicum, a Ni- caeanum. A másik csoport az Isten Igéjében foglalt örök érvényű hitigazságok egyéni, korszerű magyarázata. E csoportba sorolható a kér. egyházfelekezetek különböző tanítása p. o. a szentségekről, tisztitó tűzről stb. A Szent Iratokban foglalt hitigazságok örök- érvényüek s meg nem dönthetők. Ez alapon örökérvényüek az I. csoportba tartozó symbo- lumók is. A második csoportba tartozó symbolumok által rögzített tanítás subjectiv s abban nemcsak a magyarázó egyén s az illető kor iheo- lógiai szelleme, iránya, fejlettsége tükröződik vissza, hanem az egyes kér. egyház-felekezetek hatalmi törekvése is. Innen a mi symbolkus iratainkban a »damnantur« s a sokkal agressi- vebb Tridentinumban az »anatéma esto« kifejezés, mely az Egyház fejének és alapítójának szeUemével, lelkületével sehogy sem egyezik. A symbo'um a lelkiismeretit csak annyiban kötheti, amennyiben az Isten Igéjében foglalt hitigazságokat tökéletesen fedi. A symbolumok második csoportiának feladata valamely keresztyén egyház felekezet vallásos, hitbe i meggyőződését rögzíteni más kér. egyház-fe’ekezet vallásos, hitbeli meggyőződésével, esetleg a sectariusok, vagy egyéb tanításokkal szemben. S mert a meggyőződés mindenkiben a bizonyosság erejével hat: minden keresztyén egyház felekezet a maga symbolu- mait tartja egyedül tökéleteseknek s üdvözítőknek. A symbolumok eme természetüknél fogva az egyházi élet terén részben összetartó, részben elkülönítő szerepet töltenek be. A nemzetiség, nyelv, kor, társadalmi állás á’tal elkülönített tagokat a »felekezet« korlátjain belül egy egésszé tömörítik. így képződnek a különféle vallásos közösségek, »egyház-felekezetek«. Ez összetartó közösség azonban nem képez mindig szerves, a belső meggyőződés ereje által is megszentelt egészet. Valamely egyházfeleke- zethez való tartozandóság, különösen napjainkban inkább csak névleg, külső formalizmus — akár a mi egyházunkban, akár a római katho- likusoknál, akár a reformátusoknál. E tünet különösen gondolkodó, művelt körökben is általános s egyedüli oka, hogy nem tudják lelkiismeretűkkel összeegyeztetni az egyes symbolu- mokban fixirozott hitigazságok egyéni magyarázatait. Egy példa az életből. Ismerek egy kiváló főgimnáziumi tanárt. Nekem is kedves tanárom volt s emlékét hálás szívvel őrzöm. Régen elhangzott szavai még ma is fülemben csengenek: Ő jó lutheránusnak tartja magát — de Luther urvacsorai tanát nem képes elfogadni. S vájjon hány katholikus esküszik a »Tridenti- numra?« Régi avult korok egyéni meggyőződése ma az igazság erejével hatni nem tud! A második csoportba tartozó symbolumok- nak azonban szétválasztó, bontó hatásuk is van. Határt vonnak felekezet és fe'ekezeí, ember és ember közé. E symbolumok az egyetemes keresztyén egyházon, az »ecclesia catholica«-n belül particularismust szü’nek s egyedü i előidézői, okai annak, hogy a Jézus Krisztus anya- szeníegyháza számtalan részre szakadt és ma se tanítás, se szervezet szempontjából egységes, egyetemes kér. anyaszentegyházról beszélni nem lehet. A Krisztus anyaszentegyháza emberi versengés következtében részekre szakadt s az eredeti ideáltól többé-kevésbbé, a protestáns egyházakat sem véve ki: valamennyi eltávolodott. Az üdvösség elnyerése szempontjából a symbolumoknak általában csak relative s csakis annyiban lehet érlékük, amennyiben az egyes örökérvényű hitigazságokat könnyebben meg- érthetőlkké teszik, magyarázzák. A második csoportba tartozó symbolumok azonban az üdvösség alapját semmiféleképen nem alkothatják azoknak egyéni, nagyon is emberi színezetük miatt. Azt mondja Istennek Igéje: »Kegyelemből tartattatok meg hit által«. És ismét: »A ki mindvégig megáll, megtartatik« stb. Ha e symbolumok az üdvösség elnyerésének lényeges alkotó részét képeznék, akkor sem Ábrahám, sem Dávid, de még az apostolok sem üdvözül- hetnének, de sőt senki, aki .a symbolumok alkotása előtti időben élt, vagy, aki a symbolu- mokat nem ismeri. Azért e symbolumoknak az üdvösség szempontjából nagy értéket tulajdonítani nem szabad. És tévednek azok a keresztyének, akik azt állítják, hogy üdvözülni csakis a saját egyházuk tanítása szerint lehet, a minthogy tévedett az a róm. kath. plébános, aki a templomába érkező evangélikus hiveket ezzel utasította ki: »A katholikus menyország már tele van, eretnekek számára nincs hely!« Mit mond az írás? - Isten nem személyválogató, hanem
