Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1926-06-13 / 24. szám

188.

sóik semmit sem bizonyítanak. De arra támaszkodott, hogy elegendő, ha a pápa, aki az Egyháznak szája és ennélfogva az igazság, azt állítja.

Természetes, hogy a theológiiailajg kevésbbé képzettek kedvéért nyilvánvaló utasítások jöttek az égből ennek a dogmának kihirdetésére. Néhány évvel előbb Párisban M. nővérnek látomásában megjelent a Szűz Mária kiterjesztett karokkal és körülötte ezzel az aranybetüs felírással: »Óh Mária, aki bűn nélkül fogantattál, imádkozzál érettünk, akik te benned bízunk!« Egy hang megparancsolta, hogy ennek emlékezetére érmet verjenek és megígérte, hogy mindazok, akik ezt az érmet hordják, nagy kegyelemben részesülnek Istentől. Ezt az érmet Páns érsekének jóváhagyásával ki is verették 1832-ben. Kitűnt, hogy az érem rendkívül hasznos sorvadás, elmebaj, veszettség' és a protestantizmus ellen!

így aztán végül is kihirdettetett, hogy Mária az eredendő bűn nélkül fogjantatott. Erre a következtetésre annál könnyebben lelhetett eljutni, mert már korábban tévesen azt tanították, hogy az eredendő bűn nem egyéb, mint az eredendő igazság hiánya.

Azt várhatnánk, hogy miután Mária a tökéletes büntelenség trónjára emeltetett, hívei ezzel be is érik; de nem igiy áll a helyzet. Megint tapogatóznak és egy újabb kegyes véleményt propagálnák. A dogmagyár ehhez a nagyszerű találmányhoz még néhány függeléket kíván csatolni. Most azt propagálják, hogy Máriát minden kegyelem közvetítőjének tekintsék! Ez egy újabb ékkő lesz Mária koronájában és ha szemeinket nyitva tartjuk, bepillantást nyerhetünk a gyártási eljárásba.

A marioaltria fejlesztésében a főérdem a jezsuitáké. Husslein páter az Amerika cimü folyóiratban így ir: »Rendkívül nagy jelentőséget tu- lajdonitanak annak az irodalomnak, amely a ka- tholikus sajtóban Máriának közbenjárói hatalmát tárgyalja a Krisztuséval együtt.«

»Miként XIII. Leó pápa adjutricem populi kezdetű enciklikájában Írja, az isteni gondviselés úgy rendelte, hogy az, aki az ember megváltása szakramentomának eszközévé lett, az lesz eszközévé annak a kegyelemnek, amely Tőle ered minden időben.«

Láthatjuk, hogy ezen processzusból semmiféle kegyelem nincs kivéve, hanem minden egyes rész Mária által jut hozzánk, aki mint minden kegyelemnek közvetítője működik.

»Hivatkozva a Mi Urunkra, Aki nekünk »ilyen közbenjár ónőt« adott, Leó pápa Jucunda semper kezdetű enciklikájában megerősíti szie- nai szent Bernát gyönyörű szavait, amelyekkel leírja az isteni kegyelemnek hármas rendjét, a mely: A legtökéletesebb sorrendben adatik Istentől Krisztusnak, Krisztustól a Szűznek, a Szűztől nekünk.«

A szelíd és alázatos Szűz ilyenformán gnosz- tikus demiurgosza lesz a kegyelemnek.

De megtaláljuk az indokolást is. Az inspirá1926.

ció következő hordozója, X. Piusz, azt tanítja: »Mária és Krisztus között a szenvedésnek és akaratnak közössége áltak Mária kiérdemelte, hogy méltó helyreállítója (reparatrix) legyen egy elveszett világinak és ezáltal mindazon javaknak osztcgatója (universorum munerum dispensatrix), amelyeket Jézus szerzett meg nekünk vérével és halálával.«

A dogmagyártás folyamatában megtörtént már a következő lépés is. XV. Benedek pápa május 31-re külön misét és officiumot rendelt, a Mi Asszonyunknak, mint minden kegyelem Közvetítőjének ünnepét. »Az antifónáöan, énekben és imában ismételt gon do1 at ugyanaz: Azok az adományok, amelyeket a Megváltó számunkra kiérdemelt, Mária, az Anya által osztogattatnak.«

A jezsuita páter tehát igy kiált fel: »ASzentszéknek az a tanítása, hogy Mária minden kegyelemnek közvetítője immár eléggé tisztázódott, hogy bármely alkalmas pillanatban az Egyház dogmájaként kinyilvánít!assék.«

Pál apostol pedig igy ir: »Egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus.« (1. Tim. 2, 5.)

Hz urvacsorai tan.

III.

Itt legfeljebb el lehet hinni az egyik vagy, a másik magyarázatot, de emberi nézetről lévén szó, hitem nem ál! biztos alapon! Ahol az Ur világos kijelentése hiányzik, ott hitem a világi emberi vélemények ingoványos talajára épit! Szilárd, megdönthetetlen alap nélkül e kérdés felett a végtelenségig lehet vitatkozni a meggyőzés sikerére való minden kilátás nélkül.

Kinek van igaza? Az Ur Jézus nem nyilatkozott s honnan tudjam én, vagy bárki a világon, gyarló, véges ember, kinek értelmi működése szilárd határokhoz van kötve, honnan tudjam én, véges lény a végtelen Isten titkait kifürkészni, ugly, hogy azok mint megdönthetetlen Igazság álljanák előttem? Meddő, céltalan emberi erőlködés.

Miképen van jelen az. Ur? Céltalan, felesleges kérdés! Azt mondja az Ur: Egyétek, vegyétek! Ez az én testem! Nem világos, meggyőző szavak ezek? »Ez az én testem!« — tovább nem mehetsz, bárki vagy! Okoskodni lehet, feszegetni lehet — de az emberi erőlködés marad isteni erő és isteni sanctio nélkül. Pelyva és nem üdv igazság! Az mondja az Ur Jézus: Én vagyok amaz élőkenyér, amely a mennyből szállott alá. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak és én feltámasztom azt az utolsó napon! (Ján. ev. 6, 54.) — Minek nekem gyötrődnöm ama gondolattá1, miképen van jelen az Lír! — elég nekem, az ő szent kijelentése!

— Tehát, kinek van igaza? A laterani zsinatnak? Luthernak? Zwmgünrk Kálvinnak Melyiket tartsa lelkem igaznak, melyiket higyEVANQELIKUSOk LAPJA