Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1926-06-13 / 24. szám

1926.

__________ EVANGÉLIKUSOK LAPJA _______________189.

jem és fogadjam el? Mert a Jézus tanításán kívül — sajnos — emberi vélemények s emberi tanítások is befolyást gyakorolnak az üdvösségre. Kinek van igaza? Sajnos, felfogás dolga! Mindegyik nézet a személyes meggyőződés erejénél fogva az igazság jogává! lép fel, de megdönthetetlen módon igazo’ni a maga állításának egyetlen helyes voltát egyik fél sem tudja — nem is tudhatja a do'og természeténél fogva. E kérdés megoldása túl van a mi emberi ismeretkörünkön. Azt pedig a jó Isten senkitől nem kívánja, hogy emberi tanításokat, a miket az Isten leikétől megszentelt értelem a maga eszközeivel igazolni nem tud, vagy amelyeket Istennek Igéje kétségtelen módon nem igazol — a hit és az üdvösség alapjául elfogadjam s vele lelkiismerete- met terheljem. Emberi tanítások, a mennyiben kétséget kizárólag Istennek kijelentésével nem egyeznek, vagy Istennek kijelentése által kétséget kizáró módon nem igazoltatnak: Az üdvösség alapját, vagy akár zsinórmértékét semmi képen nem képezhetik. Ide kell sorolnunk az Úri szent vacsoráról vallott valamennyi fölfogást. S ebben a tanításban csakis a Jézus igéi, a sze- reztetési igék az örök és változhatatlan, de egyszersmind az üdvösség elnyerésére elegendő elem. Elég nekem, hogy a megszentelt kenyér és bor az ö teste ( Ez az én testem« stb.) s hogy ha az ő testét élvezem, vele egyesülök! (Ján. ev. 6.) Miképen? — Az nem tartozik rám! Ebben a teljesen elhibázott kérdésben: miképen van jelen az Úri szent vacsorában az Ur Jézus Krisztus, a realitás hangsúlyozásában a legtovább ment a róm. katli. egyház s a Krisztus valóságos jelenlétét a végsó consequentiáig vitte. A late- rani zsinat határozata szerint a megszentelt kenyér és bor elveszíti eredeti lényegét s lényegében változik át a Krisztus testévé és vérévé az igazi hússá és vérré. »Docetur, quod panis et vinum, si consecrata seu benedicta fuerint in sacro sancta Coena substantiam et essentiam suam penitus amittant, et in substantiam corporis et sanguinis Christi convertuntur. (Form. Cone. II. Pars.) E tanítás annyira a tapasztalati élet körébe vág, hogy helyessége a tapasztalati tudás eszközeivel is megvizsgálható és ellenőrizhető. Ám vizsgálja meg bárki a megszentelt ostya és bor lényegét és arra a meggyőződésre fog jutni, hogy az a consecratio után is csak ostya és bor. nem pedig hús és vér. A jó Isten pedig senkitől se kívánja, hogy merőben téves, a ftTmészetes tudás által valótlannak minősíthető dolgokat higyjen e1. Mert senkinek sincs joga arra, hogy valótlan dolgok hirdetésével mások lelkét terhelje. Az egyházak süppedé- kes talajra tévedtek, midőn olvan kérdést feszegettek. amihez nyúlni nem lehet és nem szabad, de nem is szükséges, mert az Istenség hatáskörébe tartozik. Amit pedig az Isten leikétől megszentelt lelkem úgy lát mint gyarló emberi okoskodást, mint ugyan hitbuzgó, istenfélő férfiak egyéni véleményét, de nem mint örök isteni igazságot: azt nem vagyok köteles elfogadni.

Mert hit és vallás és az üdvösség dolgában minden embert egyedül az örök isteni kijelentés köti! A lényeg: a Krisztus kijelentése: »Ez az én testem! Ez az én vérem!« Mihelyt ettől távoztam, eltávoztam az igazságtó!, mert eltávoztam a Krisztus kijelentésétől. Ezekhez a szavakhoz se hozzá adni, se tőlük elorozni nem szabad, mert megmásítjuk az Ur kijelentését és meghamisítjuk azok értelmét! — Üdvösségünk szempontjából nem az a lényeges tehát, hogy miképen van jelen az Ur a szent vacsoránál, hanem az, hogy jelen van, hogy vele egyesülök, hogy nékem bűnbánó embernek bűneimet megbocsátja s az nékem elég!

Az Úri szent vacsora, mint Istennek kegyelmi eszköze bűneink bocsánatára és lelki üdvösségünk munkálására, valamennyi kér. egy- házfelekezet istentiszteletének köz.ponti cselekménye. Szentség, mely hivatva van arra, hogy az Ur Jézus tanítványait és követőit testének és vérének élvezése által az egész világon egyesítse. Mert egy az Ur s annak az eg)’ Urnák testét és vérét élvezzük mindannyian, aki mindnyájunk váltságána szenvedett és halt meg. Valamennyien hisszük és valljuk, hogy’ a megszentelt kenyérben és borban az ó testét és vérét élvezzük, esszük és isszuk bűneink bocsánatára.

"Mfért van mégis szakadás ugyanannak az egy testnek tagjai között? Miért versengés? Miért gyűlölködés? Miért egymás elnyomása, gunyolása és üldözése? Miér nem becsülik meg egymást azok, akik ugyanezt az egy Megváltót vaíják urukul? Miért nem munkálhatjuk, mint annak az egy Urnák követői, annak az egy testnek tagjai egyetértésben, egyesült erővel, Urunknak országát az igazságos, a szeretet, a béke országát? Miért az ellenséges célkitűzés valamennyi kér. egyhá/feleke/etnél: a felekezeti öntudat mélyítése, holott a kér. öntudat ápolását kellene sürgetnünk s a Jézus tanítása alapján s igy munkálni a földön Istennek országát s a hívek lelki üdvét? Miért van küjpnbség emberek előtt katholikus, r formátus, lutheránus, keresztyén és keresztény között, holott Isten felekezeti különbségeket nem alakított és ilyeneket nem ismer? Mindeme sajnálatos jelenségeknek egyik fő előidézője és konzerva’ó oka a »miként?« mely éket ver kér. és kér. közé, amely soha se ápolta az emberek közötti békét inkább a gyűlöletet. Nincs béke. nincs szeretet a földön, mert a középkori scho'astikus fi'ozofia egy szőrszálhasogató szerencsétlen kérdése átokképen üli meg a lelkeket s kizár minden közeledést azok között, akik együvé tartoznak! Igen, összetartozunk! A ki a Krisztust urának vallja, bármikép neveztessek, a Krisztus egyházának, a kér. anya- szentegvháznak tagja. Római katholikust, reformátust, evangélikust ö^S'eköt egy közös szent örökség: a Krisztus egyháza, egyesit egy szent kötelesség: Isten országának munkálása! Vajha ezt az igazságot mindnyájan átéreznénk s évszázadok után letennénk mindazt, a mi közöttünk emberi okoskodás szüleménye, a mi ben-