Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-01-17 / 3. szám
1926. EVANQEUKUSOK LAPJA 19. De mégis, nekem szólnom kell. Kedves Testvérek! Néhány héttel ezelőtt Csonka Magyarországnak egyik déli vármegyéjében, Somogybán, a Dráva partján voltam. Olyan az a vidék, mintha az Isten kertje volna. Gyönyörű szép erdőket s nagy kiterjedésű mezőket lát ott az ember. Ez utóbbiakon a tengeri olv magasra nőtt, hogy a legmagasabb ember sem látszik ki belőle. A kert fái s a domboldal szölóvesszói alig bírják hordani Istennek áldását, a sok körtét és almát, szilvát és szólót. Igen ott — a német közmondás szerint - Isten pihent meg az erdő minden egyes fája és a hegyoldal minden egyes szőlőtőkéje alatt Ezt a gazdag vidék# a Dráva folyó öntözi, az a folyó, amely évszázadokon át egyforma szeretettel megitaita és megtermékenyítette az egy hazához tartozó szomszédok, barátok és testvérek szántóiát, halait pedig gazdagon osztotta szét jobb es balkéz felé és az u. n. uszómalmokat egyforma erővel hajtotta innen cs tulnan. De Trianon óta ellenségünk lett ez a folyó is. Ma a jugoszlávok parancsolnak ennek a folyónak. S ezek ott sarkantvukat, támadó sarkantyúkat épitenek a horvát határ mentén és kényszerítik a vizet, hogy uj medret vájjon magának és hogy a magyar partot éjjel és nappal alámossa és aláássa és a magyar földet észrevétlenül apró darabokban elsodorja és a túlsó parton, az idegenné lett országban rakja le. Ettől a szomorú látománytó! azóia nem tudok megszabadulni, mert ez a kép az egész Magyarországnak sorsát ábrázolja. Amit a jugos/- lávok cselekesznek a Drávánál, azt megcselekszik más-más formában többi ellenségeink is, akik bizony — csak hatalmukban állna — szívesebben osztanák fel Csonka-Magyarországot ma, mint holnap. És ami a hazával történik, az történik a magyar evangélikus egyházzal is. Az is erősen megcsonkult, összezsugorodott 236 anyagyülekezetre, körülbelül 440.000 lélekre. Csonkama- gyarországnak erre a legkisebb keresztyén egyházára nagy mohósággal vetik rá magukat a népesebb felekezetek és a szekták és boldogok, ha itt is, amott egy-egy lelket elszakíthatnak tőlünk. Ennek megakadályozására, hogy' az előbbi képnél maradjunk, védösarkantyukat kell építenünk, templomokat emelni, leíkészi állásokat szervezni ott, ahol szétszóródott a nyáj, ahol pásztor híján élnek a juhok, azután iskolákat alapítani, vagy legalább is intemátusokat létesíteni s ezekben összegyűjteni a katholikus iskolába járó evangélikus gyermekeinket, akik erősen ki vannak téve a térítés veszedelmének. Törekednünk kell arra is, hogy lelkészeink és tanítóink a lehető legjobb kiképeztetésben részesüljenek és hogy' a helyes irányban vezetett Theológiai Otthon és Tanitóképezdei interná- tusból kötelességtudó, lelkiismeretes munkások kerüljenek ki. Elengedhetetlenül szükséges, hogy a sajtóra különös figyelemmel legyünk. A magyarországi evangélikusok kis seregének olyan könyveket és lapokat kell kezébe adni, amelyekből a tiszta evangélikus lélek sugárzik ki és amelyek az evangélikus öntudatot, felébresztik és a/ evangélikus önérztetet megerősítik és megtartani segítik. Ebben a nehéz mentőmunkában a G. A. e. inindezideig hathatósan támogatott bennünket és ezért a segítségért, leghálásabb szívvel mondok köszönetét, hisz épen ezért küldöti ide magyarországi egyházam és gyám intézetem, és a midőn ezt teszem, egyúttal kérem a Főt. és Mélt. G. A. egyletet, valamennyi föegyletet és némeí- országi testvért, hogy a jövendőben sem feledkezzenek meg rólunk. Bizton hiszem, hogy a mi hazai egyházunk, amelyben magyarok ném tek és tótok testvéri szeretetben élnek, a G. A. e. erkölcsi és anyagi segítségére nem méltatlan. A magyar ev. egyházban és ezt különösképen akarom hangsúlyozni, az esetleges rossz információkkal szemben, a németek te.ies szabadságot élveznek és ők ezzel a szabadsággal élnek is. Az én gyülekezetemben például, amelynek hívei magyar és németnyelvű polgárok, vasárnaponként két német és egy magyar istentisztelet szolgálja a lelkek épülését, a hétköznapi istentiszteletek pedig mindig német nyelven tartatnak. Népiskoláinkban gyermekeinket anyanyelvűknek megfelelőig, a németeket németül, a magyarokat magyarul oktatják. A mi egyházunk méltó az önök támogatására. Itt a kezemben tartom egyik vallásos néplapunk legutóbbi számát, amely az állam részéről össze- állittato.t szára/ statisztikát közöl. Ennek a statisztikának adataiból látjuk, hogy ami az iskoláztatást, kultúra , vallásérkö.'csi életet illeti, az cv. luth. keresztyének még mindig vezetnek a rni hazánkban. Ezt az elsőséget továbbra is meg akarjuk tartani. Mi továbbra is fénytadó világosság és romlástól megóvó só akarunk lenni a mi hazánkban. De ehhez szükséges, hogy az erősebb segítse a gyengéket. Kérve kérem tehát, hogy a németországi főiskolák, mint a múltban, úgy a jövőben is nyitva álljanak gyermekeink előtt cs hogy a G. A. e. segítse elő fiaink itt tartózkodását tőle telhetőleg anyagilag is, miután régi szép stipendiumaink ugyszólva teljesen elértéktelenedtek. A/ evangéliom szellemét hordozó ió német könyvek, amelyek ma olt vannak a legkisebb magyar falu parochiáinak könyvespolcán is, hadd jöjjenek továbbra is át a mi határainkon. Ám az anyagi segítség mellett, amelyet a G. A. e. oly készségesen nyújt felénk, kérünk még va’amit, érettünk könyörgő imádságot, önök imádkozzanak a küzködő magyarországi evangélikusokért, mi pedig könyör- günk a nem kevésbé küzködő nemet testvérekért. »S van Isten a mennyországban, nem imádkozunk hiába«.
