Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1926-01-17 / 3. szám

18. tyénségét, ha még mi magunk sem tartottuk érdemesnek próbát tenni vele? Az evangéliom tanításának az életben való alkalmazása és gyakorlata sohase könnyű. Nem könnyű a magad családi életében, nem könnyű a magad gyülekezetében, még nehe­zebb a faludban, városodban, nemzetednek köz­életében. Ebben a világban a nemzeteket ősi tradíciók, nyelvi és vallási különbségek választ­ják el egymástól. A nemzetközi életben tehát még több nehézséggel jár az evangéliom taní­tásának gyakorlati megvalósitása. Ezeket a ne­hézségeket szólamokkal, ideolögläkika’, körmön­font diplomáciai jegyzékekkel és paktumokkal nem lehet kiküszöbölni. Ide nagy hit, munkás szeretet, és törhetetlen remény kívántatik. Ide olyan átfogó és mélyreható motívumok kelle­nek, amelyeket csak a vallás tud szolgáltatni. És az evangéliom áll be úttörőnek és ut- egyengetőnek. Tagadhatatlan, hogy az evangé­liom kovásza, sokszor titokzatos utakon és mó­dokon, sokszor olyan táborokban, ahol nem vár­tuk volna, hathatósan működik. Esetleg nem a jeruzsálemi Heródes palotában, nem a főpa­pok és írástudók között, hanem a bethlehemi is­tállóban, a napkeleti bölcseknél, vagy a pászto­rokban. A mi nemzedékünk annyit szenvedett, hogy nem csoda, ha a szenvedők sóvárogva várják a gazság kiirtását. Hogy a nagy gyom- lálás miként fog végbemenni, az attól függ, hogy a népek vezetői hová akarják vezetni a népeket: kies mezőkre jés csendes vizek mellé-e, vagy vágóhidra. Továbbá attól, hogy a népek felismerik-e a jó pásztor hangját, s meg tud­ják-e különböztetni a béresnek hangjától, aki­nek nem tulajdonai a juhok, aki nem törődik a juhokkal. A! békére épen úgy fel kell készülni, mint a háborúra. A nagy tudósok hiába akarják gaz­dagítani az életet, ha nagy ür tátong közöttük és a nép között. A jóakaratu sziveknek, minden törekvése hiábavaló, ha a nép nem érti meg és nem becsüli meg őket. Minden nemzetközi szerződés, minden katonai programm, minden háborús terv, és minden társadalmi rend mö­gött ott van mint állandó tényező a népakarat. A világháború a népeknek háborús akarata nél­kül nem volt volna lehetséges. Egy jobb világ­rend csak úgy lesz lehetséges, ha a népek egy­másnak jóakarói lesznek, ha hajlandók szolgá­latába állani annak a gondolatnak, hogy a világ­ban meg kell építeni a békesség országát. Is­tennek akarata kegyelmes és jó. ö a békének Istene. / A stockholmi műnek egyik irányban való folytatása az lesz, ha az egyházak tani tó és ne­velő működést folytatnak abban az irányban, amely előkészíti Isten országának eljövetelét a földre, amikor megvalósul Istennek jó és ke­gyelmes akarata. Készítsük elő a lelkeket az Isten békességének befogadására. Próbáljuk ki őszintén és hátsó gondolat nélkül az evangélio- mot! Üdvözlő beszédek. — Tartotta Ziermann Lajos egyetemes gyámintézetí e. elnök, a Gusztáv Adolf-egylet giesseni gyűlésén. — Mélyen tisztelt ünneplő Gyülekezet! Szere­tett testvérek! Hálás köszönetét mondok aGus- táv Adolf-egylet Főtisztelendő és Méltóságos elnökségének, hogy ez alkalommal is meghívta a magyarhoni egyetemes evangélikus egyházi gyámintézetet, a magyar Gusztáv Adolf-egyhtet rendes évi közgyűlésére. Ezen meghívás követ­keztében gyámintézetünk s hazai egyházunk képviseletében újból eljöhettem a reformáció szülőföldjére, Luther népéhez. Valahányszor ide jövök, mindig olyanforma gondolat járja át lel- kemet, mint amilyen a magyar költő Petőfi lel­két járta át akkor, amikor hazafelé ment, amikor — mint ő mondja — »Egész utón haza felé Azon gondolkodám, Miként fogom szólítani Rég nem látott anyám. Mit mondok majd először is Kedvest, szépet neki?« " S azután igy folytatja s igy fejezi be szép versét: S a kis szobába toppanék Röpült felém anyám „.. S én csüggtem ajkán.... szótlanul... Mint a gyümölcs a fán«. Igen, amikor megint itt állok a reformáció szülőföldjén, abban az országban, Hessenben, mely először csatlakozott nyíltan és határozot­tan a reformációhoz, amikor itt állok a nagy Luther gazdag örökösei előtt, amikor én, aki egész életén át mindig a más valláson levők­nek nagy tömegét látja maga előtt hite cse­lédjeinek kis serege mellett — egyszerre hitem cselédjeiből látok nagy sereget, most — mon­dom — úgy érzem magamat, minta hazaérkezett gyermek otthon, a családi körben, szent kará­csonyestéjén. A magam részéről most legjobb szeretnék hallgatni, vagy pedig egy meleg kéz- szorítással s néhány titkon elsírt könnyel külde­tésemet elvégezni.

Next

/
Thumbnails
Contents