Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1926-01-17 / 3. szám

18.

tyénségét, ha még mi magunk sem tartottuk érdemesnek próbát tenni vele?

Az evangéliom tanításának az életben való alkalmazása és gyakorlata sohase könnyű. Nem könnyű a magad családi életében, nem könnyű a magad gyülekezetében, még nehezebb a faludban, városodban, nemzetednek közéletében. Ebben a világban a nemzeteket ősi tradíciók, nyelvi és vallási különbségek választják el egymástól. A nemzetközi életben tehát még több nehézséggel jár az evangéliom tanításának gyakorlati megvalósitása. Ezeket a nehézségeket szólamokkal, ideolögläkika’, körmönfont diplomáciai jegyzékekkel és paktumokkal nem lehet kiküszöbölni. Ide nagy hit, munkás szeretet, és törhetetlen remény kívántatik. Ide olyan átfogó és mélyreható motívumok kellenek, amelyeket csak a vallás tud szolgáltatni.

És az evangéliom áll be úttörőnek és ut- egyengetőnek. Tagadhatatlan, hogy az evangéliom kovásza, sokszor titokzatos utakon és módokon, sokszor olyan táborokban, ahol nem vártuk volna, hathatósan működik. Esetleg nem a jeruzsálemi Heródes palotában, nem a főpapok és írástudók között, hanem a bethlehemi istállóban, a napkeleti bölcseknél, vagy a pásztorokban. A mi nemzedékünk annyit szenvedett, hogy nem csoda, ha a szenvedők sóvárogva várják a gazság kiirtását. Hogy a nagy gyom- lálás miként fog végbemenni, az attól függ, hogy a népek vezetői hová akarják vezetni a népeket: kies mezőkre jés csendes vizek mellé-e, vagy vágóhidra. Továbbá attól, hogy a népek felismerik-e a jó pásztor hangját, s meg tudják-e különböztetni a béresnek hangjától, akinek nem tulajdonai a juhok, aki nem törődik a juhokkal.

A! békére épen úgy fel kell készülni, mint a háborúra. A nagy tudósok hiába akarják gazdagítani az életet, ha nagy ür tátong közöttük és a nép között. A jóakaratu sziveknek, minden törekvése hiábavaló, ha a nép nem érti meg és nem becsüli meg őket. Minden nemzetközi szerződés, minden katonai programm, minden háborús terv, és minden társadalmi rend mögött ott van mint állandó tényező a népakarat. A világháború a népeknek háborús akarata nélkül nem volt volna lehetséges. Egy jobb világrend csak úgy lesz lehetséges, ha a népek egymásnak jóakarói lesznek, ha hajlandók szolgálatába állani annak a gondolatnak, hogy a világban meg kell építeni a békesség országát. Istennek akarata kegyelmes és jó. ö a békének Istene. /

A stockholmi műnek egyik irányban való folytatása az lesz, ha az egyházak tani tó és nevelő működést folytatnak abban az irányban, amely előkészíti Isten országának eljövetelét a földre, amikor megvalósul Istennek jó és kegyelmes akarata. Készítsük elő a lelkeket az Isten békességének befogadására. Próbáljuk ki őszintén és hátsó gondolat nélkül az evangélio- mot!

Üdvözlő beszédek.

— Tartotta Ziermann Lajos egyetemes gyámintézetí e. elnök, a Gusztáv Adolf-egylet giesseni gyűlésén. —

Mélyen tisztelt ünneplő Gyülekezet! Szeretett testvérek! Hálás köszönetét mondok aGus- táv Adolf-egylet Főtisztelendő és Méltóságos elnökségének, hogy ez alkalommal is meghívta a magyarhoni egyetemes evangélikus egyházi gyámintézetet, a magyar Gusztáv Adolf-egyhtet rendes évi közgyűlésére. Ezen meghívás következtében gyámintézetünk s hazai egyházunk képviseletében újból eljöhettem a reformáció szülőföldjére, Luther népéhez. Valahányszor ide jövök, mindig olyanforma gondolat járja át lel- kemet, mint amilyen a magyar költő Petőfi lelkét járta át akkor, amikor hazafelé ment, amikor

— mint ő mondja —

»Egész utón haza felé Azon gondolkodám,

Miként fogom szólítani Rég nem látott anyám.

Mit mondok majd először is Kedvest, szépet neki?«

" S azután igy folytatja s igy fejezi be szép versét:

S a kis szobába toppanék Röpült felém anyám „..

S én csüggtem ajkán.... szótlanul... Mint a gyümölcs a fán«.

Igen, amikor megint itt állok a reformáció szülőföldjén, abban az országban, Hessenben, mely először csatlakozott nyíltan és határozottan a reformációhoz, amikor itt állok a nagy Luther gazdag örökösei előtt, amikor én, aki egész életén át mindig a más valláson levőknek nagy tömegét látja maga előtt hite cselédjeinek kis serege mellett — egyszerre hitem cselédjeiből látok nagy sereget, most — mondom — úgy érzem magamat, minta hazaérkezett gyermek otthon, a családi körben, szent karácsonyestéjén. A magam részéről most legjobb szeretnék hallgatni, vagy pedig egy meleg kéz- szorítással s néhány titkon elsírt könnyel küldetésemet elvégezni.