Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1926-05-09 / 19. szám

19. szám.

Szerkesztősén: UBÉNY (Mossa a.) Kiadóhivatal: GYŐR. e». kinvent-épUlet.

Rlarila: I LUTHER-SZÖVETSÉG., PostatakarékpéRztáricsekkszénla: 1280.

Hígította : OR. RftFFIY SlKOOR püspök.

Si«rk«uté*4rt Ulilf«

NÉMETH KÁROLT espcr«*.

Megjelenik hetinként eívszer. vasárnap. Előfizetési ár: Egész évre 80. félévre 40 noeveriévrs 20. esves szám 2 ezer K. Hirdetési árak meeegvezés szerint.

Elnöki megnyitó.

Az ev. Lelkészegyesület 19J0. április 27-én Szarvason tartott konferenciáján.

Mélyen Tisztelt Konferencia! Kedves Te átverek !

Az Isten kegyelme újra megengedte érnünk, hogy összejöjjünk s a testvéri érintkezés által egymás lelkét mtgmelengessük. A/ első szó azért, mely ajkaimat e helyen elhagyja, a hála szava legyen a jóságos Isten iránt.

A második pedig legyen a mély köszönet szava a nemes szarvasi eklézsia ama kcs/ségeért, hogy minket falai közé meghívni s itten a szives vendéglátás lekötelező tanujeleivel elhalmozni kegyeskedik. Én szívesen ragadtam meg az alkalmat, hogy' jelen konferenciánkat az Alföld eme nagy luteránus metropolisába összehívjam, ahol is, tudom, igen sok jóleső és buzdító tapasztalatra fogunk szert tenni.

Legutolsó együttlétünk óta, a helyzet képe a mi nézőpontunkról tekintve, nemigen változott. Az általános mostoha viszonyok egyházunkkal is megéreztetik súlyúkat s nem e^yhe- lyütt bizony nehéz küzködés, úgy egyházaink, valamint azok pásztorainak az élete. Egy azonban örvendetes dolog mindezekkel szemben, az nevezetesen, hogy egyházunk területén újabban olyan belmissziói tevékenység fejlődött ki, a mely messze felülmúlja a békebelit s amely kellő kitartás mellett, hiszem, édes gyümölcsöket fog teremni Sionunk számára. Nagyon sok helyütt kezdik észrevenni azt, hogyha egy házunk a mai viszonyok között meg akarja állni helyét, akkor többé nem szabad megelégednie az egyházépi- tés régi sablonjaival s nem szabad mindent csak a templomtól várnia, hanem nekünk, az Egyház szolgáinak, ki kell vinnünk az Evangéliumot az élet minden viszonylatába, a helyzeteknek megfelelő formában. Mert hiszen ma nem csupán egy nyűgödtmenetü s rendes kerékvágásban mozgó egyházi élet mindennapi gondját kell viselnünk, hanem valósággal hadakoznunk kell egy meglehetősen megromlott közszellemmel, mindenféle ellenséges hatalmakkal, amelyek hol nyíltan, hol alattomban támadnak Egyházunkra s benne esetleg igen sok kárt tehetnek, ha nem vigy ázunk. Az általános vallási élet korunkban ugyan bizonyosfoku fellendülést mutat s ma már sokkal többen keresik fel a templomot, mint azelőtt, de azért a mái kor vallási életét teljesen megnyugtatónak mégsem mondhatjuk; sok abban a kapkodás és csak a külszínre való do’gozás, felekezetkö/i viszonylatban pedig sok benne a békerontó elem, mivel nem mindenütt a tiszta hit és tiszta krisztusi szeretet, hanem sokszor partikuláris érdekek és hatalmi törekvések fütik azt. A világ talán sohasem ünnepelt annyit, mint éppen ma, de azért a sok ünneplésnek mégis kevés az igazi erkölcsi haszna, mivel nem mindg Isten nevében ünnepel. Ezt a folytonos ünneplési hajlamát helyes mederbe terelni egyik szép feladata lenne a keresztyén papságnak.

A mi Egyházunk, mely annyira megnyomorítva került ki a közelmúlt viharaiból s azóta is erős hullámveréseknek van kitéve, csak úgy állhatja meg helyét a felekezetközi nagy versenyben s értékeit úgy viheti át minden károsodás nélkül egy reménylett szebb jövőbe : ha minden hive tántorithatatlanul megállja helyét s fáradhatatlan buzgalommal igyekszik szórni maga körül az Evangélium fénysugarait;

ha kellő fokra emeljük Egyházunk híveiben az evangélikus öntudatot s a jogos önérzetet,hogy minden hívünk szívesen és büszkén vallja magát lutheránusnak s az első válaszút elé kerülésnél ne legyen neki »minden mindegy«, amit a félszegen magyarázott szabadeivüség mellett, sajnos, többször tapasztalunk;

ha intelligenciájának azt a részét, amelyik egyházi életét csak néhány gyűlési megjelenésben szokta kiélni, megfelelő hitbu/góságra s a templomjáró hívekkel való együtérzésre hangoljuk ;