Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-05-02 / 18. szám
142. a maga speciális, egyéni feladata. Maradjunk meg mi is a mi speciális feladatunk: a lelkek mentése, a hitélet ápolása, a kér. erkölcs propagálása mellett, amelyre égetőbb szükség sohasem volt, mint napjainkban, amikor lépten nyomon a léhaságnak és közönynek a példáival találkozunk, mig a magasabbrendü életre vágyó szomjas lelkek a keresztyénség örök igazságai helyett babonákban, pogány tanokban és szel- lemidézésekben keresik a lelki béke-séget. Konferenciánkon mindezeket a kérdéseket maid alaposan megvitathatjuk; addig is gondolkozzunk az evangélikus nőegylet ideáljának a kialakításán, hogy nőegyleteink mind az egyház- épitők lelkes táborába tömörüljenek. Egyet azonban mindenekelőtt ne felejtsünk: ezt az egész szervezkedésünket, készülődésünket imádsággal kezdjük, imádsággal végezzük, úgy lesz munkákon az egyház Urának áldása ! Tokaj. Marcsek Jánosné. Semmi sem használ, ha kesergek olyan megtörtént dolgokon, amelyeken változtatni nem lehet. Semmit sem használ, ha aggódom fenyegető bajokon, amelyeket nem kerülhetek ki. Azért reábizom magamat Istennek gondviselésére és nyugodt elmével végzem napi munkámat. Tudomány, vallás, világnézet. Irta: D. Kiss Jenő. (Befejező közlemény.) Minthogyha csak a vallásellenes materialista, vagy a mint ez elkopott és hitelét vesztett szó helyett nevezni szokták : Monista világnézet (ennek alapján épit tovább a szociálizmus és kommunizmus, anyagelvü világnézete is) az, a mely egyedül tudományos. Épen ennél állapították meg a kritikusok elemi szarvashibákat. A vallásos világnézet is épen olyan joggal veszi fel és dolgozza fel a tudomány megállapításait, mint bármely más világnézet. A tudomány tételeit örömmel használja föl, hiszen az igazság megállapitása az ő célja is. Távol vagyunk a te- 1 intély imádástól. Épen világnézeti tekintetben, ahol öntudatos számadásról van szó, puszta tekintély követése nem elégséges, de még sem mellékes s annak igazolására szolgáljon, hogy a vallásos felfogás távolról sem tudományellenes, Dennkert német természettudós megállapitása a ki körkérdést intézett a vezető természettudósok táborához az Isten hit tekintetében. S ime, 1926. a materiálista világfelfogásra nézve azt a meglepő és lesújtó eredményt közölhette, hogy 262 legismertebb természetvizsgáló közül 242, tehát 92o/o Istenhivő, 6 közönyös és csak 2% volt kifejezetten Istentagadó. Tehát valójában a világnézetek közt folyik le a harc, amelyet tévesen a hit és tudomány, a tudomány és vallás közt levőnek szeretnek odaállítani. Nem mondjuk azt, hogy ezt a harcot közönyösen, vagy épen hidegen szemlélhetjük, de mindenesetre nyugodtan. Ha be is haitik a harcizaj a hit szentélyébe, de annak nem árthat, épületét nem ronthatja le. Ama biztos tudatban, hogy a zsoltár költőjével szólva: zúghatnak, tajtékozhatnak habjai, a seregek ura velünk, Jákob Istene a mi várunk, kilép a hivő a védő sáncok mögül és maga is beáll a harcolók közé, rámutatván arra, hogy az általa képviselt világnézet a tudomány alaptételeit feldolgozza, tehát nem tudományellenes s viszont a gyakorlati életben egyedül helyesnek bizonyuló. Mert világnézetek közt, a hol az érdeiK az emberi akarat, a spekuláció folytán a tudomány Ítéleteihez hasonló feltétlenséget nem érhetünk el elméleti tekintetben, a gyakorlati élet lesz a bíró, a gyakorlati élet a próbakő, amely megmutatja, hogy váljon az elméletileg helyesnek, sőt gőgösen egyedül helyesnek hirdetett világnézet valójában megállja-e a helyét. Szürke minden elmélet, zöld az élet fája. És a mikor a vallásos világnézet képviselői rámutatnak arra, hogy az életben csúfos kudarcot vallanak mindazon nagyhangú világnézetek, a melyek a vallás, a keresztyénség csődjét hirdetik, ezzel veszik elő legfőbb érvüket, a mellyel halomra döntik az ellenfél minden okoskodását. Mert a világnézet nem az elmélet, hanem a gyakorlat számára való, az életben való meg- bizonyitásra. És az élet könyörtelenül semmisíti meg azokat, a melyek nagy igazságaival, a szív és lélek alapszükségleteivel nem számolnak. Mint tavasz langyos fuvallatára a hó, a nap hevére a harmat tűnik el sok, az egyeduralom igényével fellépő, de valójában alaptévedésekből álló világnézet. Már az említett Dubois Reymond mondta: Tessék a kórházban a rákbetegosztályt, tehát a gyógyíthatatlanokat Schillerrel, vagy Göthével megvigasztalni ! Ahol a lélek az örökkévalóság küszöbe előtt á l s tudja, hogy nincs számára kibúvó, le kell vetni a földi ruhát magáról, ott cifra sallang, dagályos szavak, külső máz és ékesség, nem használ. Ott ezek eltűnnek, EVANGÉLIKUSOK LAPJA
