Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-05-02 / 18. szám
1926. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 141. Ki hívjon össze bennünket ? Ebben is csatlakozom testvéreim ajánlatához és fölkérem mindnyájunk nevében dr. Raffayné Öméltóságát bocsássa ki ö a hivó szót, látva, hogy immár másodszor fordulnak hozzá papnék ezzel a kéréssel. ösmerve az ő buzgóságát, amellyel minden közügyet felkarolni szokott, hiszem, hogy kérésünknek eleget tesz. Mi pedig mindnyájan, akik szivünkön viseljük ezt az ügyet, legyünk segítségére az előkészítésben. Akinek mindnyájunkat érdeklő mondani valója van, nyilatkozzék e lap hasábjain, de a részletkérdések megbeszélésére nem vehetjük igénybe mindig ezt a lapot azért kérem mindazokat a testvéreket, akik az előkészítésben terveikkel, gondolataikkal vagy előadásaik bejelentésével részt venni kivannak, forduljanak hozzám. így remélem, kialakul majd egy kis önkéntes szervező bizottság, mely alapja lesz munkánknak. Hogy milyen legyen ez a gyűlés ? Ez a legfontosabb kérdés. A mi egyházunkban sajnos több szervezkedés volt már. amely nagy lelkesedéssel kezdődött, megalko.ta tiszt karáé, választmányát, de munkáját nem láttuk. Éppen ezért nekünk ne a szervezkedés legyen az e’só és ne a nyilvánosság előtt va’ó megjelenés, hanem a csendes, zajtalan épitő munka igazi nőies munka. Idézem Lévav Anna testvérünknek a Hegven épített városban a mi ügyünkről szóló cikkében írott szavait: gyűljünk össze kulcsolt kézzel a biblia fölé hajolva Munkánk célja egymás megismerése és támogatása nagy hivatásunk teljesítésében és együttes épülés hi.ünk forrásaiból. Székesfehérvári testvérünk sok kérdést felvetett, melyekből még többek kívánságait meghallgatva könnyen, bő progrnmmot álli hatunk össze, előre is köszönettel fogadva »Papné« már bejelentett előadását. Egy pestmegyei testvérünk felvetette egy szeretetvendégség eszméjét. Nagyon alkalmas lesz ez a köz lebbi migö merke- désre, bizalmasabb beszélgetésekre, melyeket a konferencia témái fognak kiváltani. De szeretném, ha e/ a szeretetvendégség szűk Körű maradna, csak magunknak és azoknak az érdeklődőknek, akik szivvcl-lél.kkel velünk vannak úgy gondolatainkban, mint munkáinkban, nehogy eredeti célunktól,* saját lelkünk építésétől eltávolodjunk. Majd ha megerősödtünk a közösségben, kiléphetünk a nyilvánosság elé is, hogy a vendéglátó egyház asszonyai és 1; ányai közt is munkálkodjunk. Egyelőre azonban tartsuk meg minden erőnket magunknak, mert arra nagy szükségünk van. A Hegyen épített város (budai gyülekezeti lap) régebben és újabban is megállapította az evangélikus nöegyesiiletek országos szövetkezésének szükségességét és ezt is a papnéktól várja. Vegyük fel ezt a kérdést programmunkba, hiszen a papné hivatott vezetője az egyházi nóegyle- teknek. Nem lesz fölösleges ezekről tárgyalnunk, mert jóformán minden gyülekezetben van nő- egylet, de azok munkája igen különböző. Általában, mondhatnám, háromfé'e nőegyletet ismerek: társadalmi, jótékony és egyházias-belmisz- s/iói nőegyletet. A gyülekezeti nóegyletnek véleményem szerint csak akkor van létjogosultsága. ha a tagok hitéletének, tgyháziasságának mélyítését és erősítését tűzi ki céljául s ha tagjait az Isten igéjének és a templomnak szerete- tére neveli. Egyházunk mai nehéz helyzete nem engedi meg, hogy erőinket szétforgácsoljuk. Nekünk minden ».rönkre nagy szükségünk van. Minden mozgalom, mely az egyházból indul ki, kell, hogy az Isten igéjének alapján álljon és evangélikus egyházunk igizságait hirdesse. Az evangélikus nóegyletnek tehát legehósorban és legföképen a bclmisszió a fe'adnta, vagyis bibliaórák. vallásos esték, egyházias de nem kultur« előadások tartási, vasárnapi iskolák szervezése, betegeknek és templomtól távolmaradóknak az evangéliom hirdetése stb. Másodsorban hivatása minden egyházi ügyet anyagilag is segíteni, a templom díszéről, tisztaságáról gondoskodni A jótékonyság gyakorlása is krisztusi parancs, de csak h t hitből, keresztyéni szerctetból fakad Ennélfogva minden belmisz- sziói munka, amely a lelkeket öntudatos keresztyén életre s.rkenti, magával hozza a jó’.ékony- ságot, mint a föléhresz'ett hitéletnek és testvér- szeret,tnek g_\akorh i m gvalósulását. Az Isten akaratát köven") ember megtalálja a jóltevés módját külön egyesük ti pregramm nélkül is. Különben manapság már annyi társadalmi és jótékonysági akció van, hogy az eg\házi egyesületeknek e ég csak me!lékescn. tagjaikban, evvel foglalkozni, hogy mindéit erejüket a leik« k gondozására fordíthassák. Társas összejövetelek, táncestélyek, kultur- cstélyck, isin netter je. zt j előadások, hangversenyek rendezése szerintem nem tartozik az evangélikus nőegylet feladatai közé, sőt elvonja azt eeedeti magasztos és nagy hivatásától. Korunk a specializálódás kora; mindenkinek megvan a
