Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-05-02 / 18. szám
w . XL I i&ábL-JciL -I BTOTPfc» 6. má|ii.s 2. 18. EVANGÉLIKUSOK LAPJA Szgrfcesztisig: LÉ B Él T (Mtstn ■.) NI adóhivatal: GTÖR. tv. konvant-épillet. Kiadja: I LUTHER-SZÓIÉTSÉG. Postatakarékpénztár! csekkszámla: 1230. •lapította : DR. RKTFIT SliOOR püspök. SiuktHlMrl l«UI6i NÉMETH KÁROLY «ipcr«s. Megjelenik hetenként egyszer, vasárnap. Elftfizatésl ár: Épász évre 80. félévre 40 aegvedévre 20. egyes szám 2 ezer K. Hirdetési árak megegyezés szerint. B sajtó — az újkor szószéke. Hérri RadvAnszkv Albert egyetemen egyházi 0« iskolai felügyelő. E lap szerkesztőjének felkérésére örömmel teszek nyilatkozatot a lelkészi konferenciával kapcsolatban az egyházi sajtónak a/on megvitatásra kerülő kérdéséről. Elsősorban is nagyon a'kalom- és időszerűnek találom, hogy a sajtóügy a lelkészi konferencia keretében kerül megvitatásra. Ezáltal kifejezésre jut, hogy a lelkésznek és a sajtónak közös a feladata. Ezt a tényt fejezi ki soKatmon- dóan Rosegger azon mondása, hogy : »A sajtó az ujkor szószéke«. Ebből a megállapításból kettő következik. Elsősorban is az, hogy a templomi szószék támogatása céljából korunkban egy más szószékre is szükség van. Mozgó szószékre, amely ott van mindenütt. Sajnos a templomi szószék alá manapság egyik lelkész sím tudja odagyüj- teni egész gyülekezetét. S ha még olv buzgó is egy gyülekezet, vannak tagjai, akiket téves meggyőződés, helytelen szokás, vagy élethivatás sok esetben, esetleg rendszeresen távol tart az. Isten házától. Már pedig Krisztus parancsa úgy szól, hogy »prédikáltassék az evangéliom minden teremtménynek«. Az uj-testámentomi korban uton-utfélen prédikáltak. Nemcsak a szentföld különböző tájain, de még az athéni Areopá- guson is felhangzott, künn az élet piacán az igehirdetés. A reformáció korában is dívott az utcai prédikálás. Ma a vándortanitók szerepét a sajtó vette át. S a világi sajtó sok esetben egészen mást tanít, mint az evangéliom. Kell azért, hogy legyen vándorszószékünk, amelynek írott szava mindenüvé elhat, amely mindenütt ott van, az utcasarkon s a kávéházban, a műhelyben s gyárban, a kunyhóban és a palotában, mindenütt ahol az ujkor élete pezsdül, vagy vonaglik, ott, ahol vigadnak és ott, ahol simák. Ha oly sokan vannak, kik nem mennek a szószék ala, mozduljon meg a mozgószószék és menjen el hozzá: vigye el a sajtó nékik is az evangéliomot. A sajtó az újkor szószéke.« Az első tehát, ami ebből a megállapításból folyik az, hogy az egyházi sajtónak is be kdl állania igehirdetónek. A másik pedig, hogy mikor sajtóügyről tanácskozunk, sajtót csinálunk, végzetes lenne szem elől tévesztenünk, hogy a sajtó — szószék. Ez a megállapítás szabja meg az egyházi sajtó egész irányát. Feladata: olvasóközönségének — mondjuk ugv — gyülekezetének az evangelizá- lása. Ebből természetszerűleg következik, hogy irásmagyará/at nélkül egyházi sajtóorgánum el sem is lehet. Az is következik belőle, hogy minden cikk, minden közlemény, minden hir és hirdetés tartalmát és hangját is ehhez kell szabnunk. Nem lehet benne semmi, ami szószékjellegét sértené. Az is következik belőle, hogy minél nagyobb gyülekezetei kell maga köré gyűjtenie, vagyis minél szélesebbkörii olvasótábort toboroznia, hogy nem tanácsos 9ok lapocskával elaprózni a magyar lutheranizmus olvasótáborát s igy az amúgy is szűkös anyagi erőket is szétforgácsolni. Az is következik belőle, hogy minden egyházi sajtóorgánum szellemének egységesnek kell lennie, aminthogy minden szószéknek is együtt, vállvetett erővel is kell szolgálnia az evangéliom ügyét. Egyik egyházi lap a másikkal nem polemizá hat, nem folytathat harcot. Az is következik belőle, hogy amint van városi és falusi szószék, s mig mindkettő ugyanazt az evangéliomot prédikálja, mindkettő egyaránt tekintettel van a maga külön gyülekezetének, hallgatóságának a szellemi nívójára és a lelki szükségleteire, azonképpen kell, hogy legyen a művelt közönség és az egyszerű hivó lelkek tanításának és építésének célját szolgáló sajtóorgánumunk. Jól jegyezzük meg: »A sajtó — szószék.« Carleye mondja: »Anglia igaz egyháza ez időszerint az újságok kiadóiból áll, akik hetenként avagy naponként prédikálnak a népnek.«
