Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1926-05-02 / 18. szám

138. ____ SVANaELiKUftOK LAPJA J92Ő.

V

ajha a mi egyházunk sajtóorgánumai is prédikálnának egyházunk népének és hozzájárulnának ahhoz, hogy minél inkább az eivarigéliom igaz egyháza legyünk és maradjunk.

Ezt ajánlom megszivlelésre azoknak, akik a sajtó ügyéről konferenciáznak.

A gyámintézet felhívása.

A múlt év okt. 11-én Kőszegen tartott egyetemes Gyámintézeti közgyűlésünk elhatározta, hogy ebben az esztendőben kiad egy rövidre összefogott Gyámintézeti évkönyvet, amely a hívek nagy seregével megismerteti a gyámintézet célját, feladatát, munkáját ; közli a gyám- intézeti híreket, adományokat és minden egyes kérvényező egyházközségnek s intézménynek híven megrajzolt képét. Ezt az évkönyvet, úgy gondoltuk akkor, megküldjük ingyen minden evangélikus családnak, hogy igy híveink — természetes mindegyik a maga anyanyelvén — megismerje a gyámintézet ajtaján kopogtató gyülekezetek és intézmények jaját és baját és tőle telhető leg siessen azt enyhíteni.

Egyetemes Közgyűlésünk, amelyet megkértünk, hogy ezen évkönyv kiadásának költségeit vállalja, — fedezet hiányában — azt ez idő szerint nem tudja megtenni. Mélyen sajnáljuk ezt,

mert tagadhatatlan tény, hogy a híveknek nagy tömege s széles rétegéi nem is ismeri giyámin- tézetünk magasztos célját, feladatát és szép munkáját. A gyámintézethez folyamodó gyülekezeteknek s intézményeknek igazi helyzetét pedig még a gyámintézeti munkások sem ismerik úgy, amint azt megismerhetnék akkor, ha a nagy nyilvánosság előtt tárnák fel a kérvényezők helyzetüket.

Isten az ő »szántóföldjének« megmunkálásánál és országa felépítésénél s megvédésénél, nemcsak oly kiválasztott edényeket (Após. 9. 15.) vesz igénybe, mint a milyen volt Pál apostol, Luther Márton, vagy Gusztáv Adolf, avagy a G. A. egyletnek s a gyámintézetnek áldott emlékű előmunkásai: Grossmann és Zimmermann Németországban, Székács és Wimmer Magyar- országon. Az Isten az ő »szántóföldjének« megmunkálásánál s országa felépítésénél számit és igényt tart minden egyes egyházát szerető s azt megbecsülő evangélikus keresztyén emberre. Hisz ugye még az is, akire az egyház semmiféle néven nevezendő hivatalt nem bizolt, munkatársa az Istennek. S vájjon hol lehetne hasznosabb munkatársa az Istennek, mint éppen a szeretetmunkásságnak úgyszólván ősföldjén, a gyámintézet terén.

A 19. és 20. század mesgyéjén egy előkelő német napilap ezzel a kérdéssel fordult a tudósokhoz, művészekhez, államférfiakhoz, niit tartanak a 19. század legnagyobb vívmányának. E kérdésre a berlini egyetem nagynevű asztronomusa, dr. R. Lehmann Filhés tanár a következő választ adta : »A csillagászati tudomány képviselőjétől talán azt varja a közönség, hogy p.o. a Neptum felfedezését vagy a spektrálanalizis találmányát, vagy talán a természettudomány terén tett más nagy felf edezést tartson évszázadunk legnagyobb vívmányának; de az én legmélyebb és legbensőbb méggyőződésem szerint századunk legjelentékenyebb eredménye nem a tudomány terén keresendő. Én azt vallom, hogy századunk legnagyobb és legjelentősebb eseménye és diadala : a keresztyén szeretetmunkásság felébredése és erőteljes kivirágzása: a belmisszió.«

Nos a belmissziói munka körébe tartozik a gyámintézet munkája, sőt a gyámintézet munkája a belmissziói szeretetmunkásságnak ős- földje.

A gyámintézet is úgy tesz, mint hajdan az apostolok s azok a buzgó férfiak és nők, akik házról-házra járva, összeszedték a szeretet adományát s azt elvitték egy-egy szűkölködő gjyü- Íekezetek, lett légyen az akár idegen országban vagy világrészben is. (Após. 11. 29. Rom. Í5. 26. Kor. 1. 16. 1—2. Kor. 11. 8. 20. 9. 1.)

A magyarhoni e. e. e. gyámintézet azáltal, hogy az ő működésével belekapcsolódik a Gusztáv Adolf egylet világraszóló működésébe, otyan mint az a pici ér és csermely, mely kristálytiszta vizével nemcsak a rövid futása melletti réteket üdíti, öntözi, hanem áldását tovább küldi még a nagy óceánba is. Gyámintézetünk is egyik helyen oltárt, másutt orgonát, templomot, vagy iskolát, egyházi jótékonyintézményt segít felépíteni, szent edényeket szerez be, bibliát, ima- és énekeskönyveket ad az Isten igéjét áhítozó hívek, imádkozni és énekelni vágyó konfirmandusok s felnőttek kezébe.

A múlt esztendőben pl. magukat megnevezni nem akaró jóltevők lehetővé tették, hogy a tőlünk elszakított tiszta magyar szegény kis gyülekeretnek, a burgenlandi Őriszigetnek 70 drb uj dunántúli énekeskönyvet adhattunk s ezzel munkálhattuk, hogy ott a magyar evangélikus ének el ne némuljon. Ez idén pedig Főtisztelendő és Méltóságos !Kapi Béla dunántúli püspök Ur a Luther énekeskönyv megjelenésének négyszázados jubileuma alkalmából az egyházkerületében gyűjtött offertoriumnak egyik felét a dunántúli szórványgyülekezetek énekeskönyv szükségletére fordította, a másik felét mely több milliót tesz ki, a gyáníintézét útján a Gusztáv Adolf egyletnek bocsátotta rendelkezésére németországi és külföldi szórványhivek énekeskönyv szükségleteinek fedezésére. Ebből a mi offertoriumunkból, mint a G. A. egylet elnöke D. Redtorff írja, még Oroszország ev. lutheránus egyházaink énekeskönyv szükségleteire is fordítanak egy részt s igy a mi filléreink is hozzájárulnak ahhoz, hogy Szovjetoroszország- ban az evangéliom uj erőre kapva, ismét lábra álljon.

Gyámintézetünk fennállása óta testvéri jó