Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-01-10 / 2. szám
1926 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 13. fl protestáns katonagyülekezetek. Mikor a honvédelmi miniszter ur önagy- méltósága engem a m. kir. honvédség protest táns egyházi szervezetében főgondnokul kinevezett, nehéz feladat elé állított. Szinte különösen, legalább is szokatlanul hangzik a katona gyülekezetek szervezetének szükségessége. Miért? Hiszen eddig sem volt ilyen szervezet és a hadsereg azok nélkül is teljesitette hivatását, valószínűleg a jövőben is teljesítette volna azt. Mire való tehát ez a szervezet? Alig hiszem, hogy egy öt évig tartó világégés és u. n. forradalmak után valaki ezt a kérdést meggyőződésből kockáztathatná; legfeljebb c*ak akkor, ha azt az időt átaludt a. Nincs meddőbb és férfiatlanabb magatartás a sopánkodásnál, az a feletti tűnődésnél, hogy valami hogy lett volna jobb, ha az események folyását előre láttuk volna. Hiszen éppen az az igazi jellem, aki nem engedi magát az események árjától tova ragadtatni, hanem azon a területen, melyen független ura akara tának. edzi magát a sors előre nem látható meglepetéseivel szemben, hogy semmi ót készületlenül ne találja. Ez a magatartás az egyes jelenségeknek szakadatlan mérlegelését, azok horderejűnek és kölcsönhatásának helyes megítélését tételezi fel. Egy alkalmat sem szabad elmulasztanunk, hogy az ilyen esetmk két irányban leendő messzemenő kihatását ne mérlegelnök még pedig a Hazára és az Egyházra nézve. A legtöbb ember csas avval törődik amit az ő külső érzékeivel fel tud fogni. Ezen túl, a hit világában, nem érdekli semmi. Innen van általában az egyház iránti közöny. Lélek, eszmény, szellem, gondolatról azt tartja, hogy mind függvényei a testnek, az anyagnak Igen, korunknak ez az elanyagiasodása volt már oka minden bajnak még az u. n. régi jó békevilág - ban. Az anyagiasság fullasztó légkörében él tünk. Nehezen lélekzettünk és ennek okát mindég valami másban kerestük, csak abban nem, ami annak természetes előidézője volt. Hiszen a legegyszerűbbet látjuk meg és fogjuk fel mindég legkésőbben. A jelenségek titkát önmagunkban hordoztuk, mégis mindég másfelől vártuk a szabadulást. Egy szóval az erdőt nem láttuk meg a fáktól. Ebben az anyagias világban köszöntött reánk a világégés ideje. A nagy megpróbáltatás azonban az emhéberekét olyan képességeik szerint válogatta ki, melyeket addig nem méltányoltunk e.'éggé. Az az anyagi értéken túl olyan világba tekintett, olyan világból szólította elő az emberi értékeket, melyben láthatatlan és megmérhetlen erők játszották a döntő szerepet. Az ember pedig ráeszmélt, hogy a technikai alkotások felett még tökéletesebb erők is léteznek, melyekei önmagunkban hordunk és a melyek félisteni teljesítményekben nyilvánultak meg. Ez a világ volt önmagunkban nagyon elh myagolva. Csak az eszmélt reá, akinek leikéből a szükség váltotta ki azt. így bűnhődtek sokan másokért és eképp lettek azok a kötelességteljesitésben az eszmények vértanúi. Ha mindezt már előbb megláttuk és méltányoltuk volna, szilárd meggyőződésem szerint nem roppantunk volna össze. A lelkésznek azonban nem hittek, mondván, az ó hivatásához tartozik, hogy igy beszéljen. Sokszor azonban más okból nem hittek, mert annyira nem beszélt a meggyőződés hangján. Igy szakadt el a világ már a francia forradalom óta az evangéliumi alapoktól és rohant a szabadossággá fajult szahadelvüscg karjain az anyagiasság fertőjébe. Eképp lett a két szétágazó ut közötti távolság mind nagyobb; eképp különüli cl a két világ egymástól és é te a maga külön életét Am.kir. honvédség protestánsainak messze- látó és tisztán iiéló ez idő szerinti püspöke bölcsen felfogva a helyzetet, elejét vette a protestáns katona nyáj 'Ovábbi erkölcsi lerombolásának és képzeletbeni elszéledésének. Megszervezte a katonai gyülekezetekei, élükre egyházi katonai alkalma/ottaka. neveztetett ki, az egész élére pedig az ö oldala mellé egy főgondnokot miként az. a polgári egyházi szervezetekben is meg van. Mosti tehát megkezdődhet az a munka, mely végeredményben az erkölcsi és szellemi erők kifejlesztését célozza a katonai hivatás szolgálatában. Meg kell gondolnunk, hogy a bennünket hiánytalan gyűrűvel körülvett ellenségeink számbeli túlerejével szemben, csak akkor tudunk felülkerekedni, ha nemcsak fizikailag de lélekben, azaz erkölcsileg és szellemi'eg is erősebbek vagyunk. Ebben a nagy gondolatban kell a protestáns telkeknek áthasonulniok. melyben az egyedüli helyes alapot a vallás örökérvényű hitelvei nyújtjuk* i Ha a cél ismeretes, annak elérésére szolgáló eszközöket is meg fogjuk találni, csak a/.
