Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-01-10 / 2. szám
14. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1926. a fontos, hogy legalább megfelelőn előkészített anyagot kapjunk. Krisztus Urunk anyaszentegyházával együtt igy építhetjük fel romjaiból ezt az agyongyötört Magyar Hazát is és tehetjük szabaddá, erőssé és nagygyá az idők végtelenségéig! vitéz Raics Károly altábornagy. Kérelem a misszió ügyében. Mivel vizkereszt ünnepén bizonyára minden templomban tartatott offertóriummal ösz- szekötött missziói istentisztelet, felkérem a lelkésztársakat szives intézkedésre, hogy az offertorium eredménye mielőbb beküldessék magyarhoni ág. h. ev. misszióegyesületünk pénztárába, Ntü. Broschko G. A. esperes címére, Budapest IV., Deák-tér 4. I. Kívánatos azonban, hogy a hittérités ügyét egyébként is ismertessük és híveink lelkére kössük. Azért igen kérem a kartársakat, hogy átél folyamán egy vallásos estélyt is szenteljenek a missziónak. Ez igen háladatos tárgy, amely iránt a hívek mindenütt nagy érdeklődést mutatnak. Ez alkalommal tagok is gyűjthetők misszióegy- tünk számára, akik alulírottnál jelentendok be. Az évi tagsági dij (3 pengő) pedig s minden egyéb missziói adomány is a fent megjelölt pénztárba küldendő. A háború által megszakított missziói munka mindenfelé uj lendületet vett. A Lipcsei Mjisz- szió hírnökei is visszatérhetnek immár úgy keletindiai, mint keletafrikai munkatereikre, hol úgy a benszülött keresztyének, mint az üdv után sóvárgó pogányok nagy örömmel fogadják őket. Ezen munka fentartása és további kiépítése sok áldozatot igényel. Mivel misszióegyesületünk révén a Lipcsei Misszióval szerves összeköttetésben állunk, hozzuk meg mi is buzgón áldozatunkat a Krisztus urunk által elrendelt misz- szió érdekében. De pénzbeli áldozatunknak csak akkor lesz igazi értéke, ha minden egyes fillért imánkkal megszenteljük. Ne fáradjunk el s ne restüljünk meg a misszióért való buzgó és hivő könyörgésben. Had érezzék a távol idegenben oly sok veszély és nélkülözés között működő hittérítő testvéreink ép úgy, mint a pogányok- ból testvéreinkké lett keresztyének is, hogy nemcsak pénzt áldozunk érdekükben, hanem hivő lélekkel imádkozunk is érettük: »Jöjjön el a Te országod!« Ágfalva. Scholtz Ödön missz. egyes, elnök. Nagy tiszteletű Szerkesztő Ur! Lapunk f. évi első számában közölt allokációjának hatása alatt teszem papírra gondolataimat. Luther társaságunk illusztris elnökének megnyitó beszédében emlegetett »buzogány« ról szól szintén, mint amely szolid és szeiid szerszám az egyház építő munka intenzitásának fokozására alkalmas. Én e magyar — mert az — beszédet evangéliomi áttételben akként fogalmazom, hogy fegyelem alá kell vonni, be kell szervezni a munkálkodó munkásokat és »kíméletlenül és teljesen kihasználni«. Gyönyörű gondolat, hataírhas cél. Csak hogy — bocsánat! — Ntüséged* is benne leledzik abban a hibában, amelyet másoknál megró, t. i. irja: »valahogyan megnyugtat bennünket, ha sopánkodunk és panaszainkkal igyekszünk magunkról minden felelősséget elhárítani«. Igaz, hogy a mi egyházunkban nincs minden munkabíró energia »kíméletlenül és teljesen« kihasználva; igaz, hogy többet sopánkodunk, mint aktiv cselekvő készséggel előbbre lépnénk; tehát ajánlok egy gondolatot megsziv- leiésül: gyűljenek össze a mi tollforgató embereink és szerveződjenek meg a mi egyetemes sajtónk aktiv munkásaivá. Ne legyen a mi egyetlen országos lapunk ügye csak tizenketted rendű kérdés, melyre a sok egyéb »fontos« ügy mellett (inkább »mögött«) nincs már lelki erőtartalék, lendület és figyelem; hanem legyen ez egyetlen tárgyunk, amelyről beszélgetve hozza el mindenki legjobb akaratát, legéletrevalóbb gondolatát. A sajtónk tekintélye annak hatalma. Mihelyt oda érkezünk, hogy lapunk szava súlyos, mert súlyos egyéniségek szava, olvasni fogják azok is, akik ma csak kritizálják; érdekük lesz olvasni. Egy lapot csak addig lehet negligálni, mig annak kevés a hatalma; de legott meghajlik előtte mindenki, aki egyházunktól méltóságot, díszt, előlülést nyert, ha mögötte felsorakozva és beszervezve áll magyarhoni egyházunk valamennyi fórumi szóhoz jutott tényezője. Elég erről ennyi szó is. Következzék a tett. Üdv az »Evangélikusok Lapjá-nak! Megbecsülő, elismerő kézszoritással: Duszik Lajos miskolci ujságiró-lelkész. * (A hozzám intézett nyílt levélben megpendített eszmét, egy sajtóügyi konferenciának összehívását, köszönettel üdvözlöm és annak megvalósítását szükségesnek tartom. A konferencia sikere azonban attól függ, hogy lesznek-e megfelelő számban, akik ennek a konferenciának megtartását annyira szükségesnek látják, hogy egy Budapesten tartandó sajtóértekezleten megjelennének. Megteszem tehát itt ennek a gondolatnak meg valósítására az első lépést: kérem egyházunknak mind
