Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-04-18 / 16. szám
1926. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 125. nalmasan csekély fizetésük arra utalta őket, hogy kosztosok tartásából vagy privátákból éljenek meg, ami megint újabb lekötöttséget és alárendeltséget jelentett számukra. így anyagilag, egy- házilag és társadalmilag is guzsbakötve, a rendi önérzet nem fejlődhetett ki. A nyolcvanas években aztán, amikor az egyetemekről kerültek a tanárok az evangélikus középiskolákba, az ellenkező szélsőségbe fordult át a helyzet. Ezek az egyetemről sokkal több szakműveltséget, jobb módszert és olyan öntudatot hoztak az evangélikus középiskolákba, amely nem hajolt meg mély hódolattal a régi tekintélyek előtt, sót a legtöbb esetben arra törekedett, hogy a jobban fizetitt állami középiskolába kerüljön át és főleg, minél előbb Budapestre jusson. Ez a nemzedék, bár közülök sok kiváló ember középiskoláinkat hatalmas lendülettel emelte, egyáltalában nem volt egvházias, amint a mindig erősebb divattá váló liberalizmus az általános gondolkozásból is kiirtotta az egyhá- ziasságot. Ennek a fejlődésnek lett végső állomása az a jelenség, hogy az evangélikus tanárok közül igen sokan beléptek a szabadkőművesek közé, különösen vidéken. És benne maradtak akkor is még, amikor a szibadkőműve^ég nem volt többé nemes, emberbaráti ábrándozás, hanem veszedelmes aknamunka a rombolás szolgálatában. Kiegyenlítő jó hatással volt az államsegélyek által a tanári fizetések rendezése. Ennek révén nem egy középiskolánkban a tanári fizetések az állami fizetések fölé emelkedtek és most az állami iskolákból is törekedtek kiváló erők iskoláinkba. Azt azonban meg kell á'lapitani hogy egyházunkban a tanárságnak csak a fizetése rendeződött és csak anyagilag ju*ott a tanárság az ót megillető helyre, de egyházi életünkben még ma sem foglalja el olyan mértékben helyét, hogy műveltsége az egyház szelemét és az egyházi élettel való érintkezés tanári működését termékenyítse meg. Mert középisko’áinkban nem elég az, ha a vallástanár egyedül képviseli az egyháziassá- got. Aztán meg ezekben az iskolákban a jövő művelt társadalma, az evangélikus egyház jövendő művelt vezetősége nő föl. Ha a tanárnak méltó szerepe van az egyházi é’etbcn, akkor erre a szerepre nevelheti tanítványait is, akik benne nemcsak a tanárt, hanem az egyházi élet egyik számottevő tagját is látják. A tanárság az igazi műveltség szerénységével eddig még a felét sem kérte annak a jogos befolyásnak, ami megilleti. Én azt hiszem, hogy a hatalomra jutott merev, jogászi formalizmussal szemben a papságnak is nagy segítségére lesz, ha az egyházi élet uj szervezkedésében a tanárság megfelelő működési körhöz jut és egyenlő- jogú testvéreknek tekintik egymást azok, akiknek egyforma a kötelességük. Hamvas József. Tudomány, vallás, világnézet. Irta: D. Kiss Jenő. Korábban elemnek, homogén egynemű anyagnak gondolták pl. a vizet. Amikor Caven- deshnek az elektromos árammal sikerűit alkotó részeire bontani, ismeretünk gazdagodott. Egy titkot megfejtettünk, de vájjon nem tolódik-e mindjárt több még megoldatlan kérdés az ajkunkra: hogyan jöhet létre két gáznemü testből, amelyek egyike ég, a másika az égést táplálja, egy olyan cseppfolyós test létre, amely közbeszéd szerint a tűznek legnagyobb ellensége? Miért az ismert arány szerint kötik le egymást ama légnemű parányok és alakulnak vízzé? Korunkat az elektromosság korának mondják. Főzünk, sütünk, világítunk vele, közlekedési eszközül használjuk fel, előállítjuk ki- sebb-nagyobb mennyiségben beszélünk vele dróton, vagy anélkül, tetszés szerinti távolságokra, de közelről sem tudjuk, hogy micsoda. Azon fogalmi meghatározások, amelyekkel szerves és szervetlen fizikában, chemiáhan dolgozunk, mint vonzás, nehézségi erő, rezgési elmélet, elektromosság, elektromos hullámok stb. közelről nem megmagyarázásai a jelenségeknek, csak a tapasztalatilag szemlélhető és ismétlődő jelenségek leírása, fixirozása. Amit a tapasztalati természettudományok nyujtanak, az végeredményben nem a természet megmagyarázása, hanem Kirchoffal a sprektál analízis geniális feltalálójával szólva, a természet leírása. A természettudományok részletmunkájának összetevő eredője a világkép. A természetről a világról a tudományos vizsgálatok mai fokának megfelelő objectiv tárgyilagos leírás. Ma már köteteket, sőt könyvtárakat tölt meg, de a célt még távolról sem érte el. És a végzett munkája közben jut rá Dubois Reymonddal, a nagyhírű természetvizsgálóval, hogy a tények egész sorára, nézve, mint a milyenek az anyag és erő lényege, mozgás eredete, élet előállása, célszerűség, gondolkozás, akaratszabadság, az ignoramus és ignorabimus, nem ismerjük és alig fogjuk valaha is megismerhetni, feleletet kell adnunk. II. Ml a vallás? Nehéz fogalmi meghatározás helye t nézzük először elterjid.ségét. Még azok is, akik az állat- és einbervi’ág közf, c’ég tévesen, csak relativ fokozaü kiilömbséget látnak és szóinak gondolkodó, beszélő állatokról, kénytelenek elismerni azt, hogy vallást másutt, mint az embervilágban, nem találhatunk. A hajnali imát csicsergő madár, pacsirta, amely az ég felé szállva énekli a teremtöt dicsérő zsoltárt, — költői kép, de nem valóság. Ha valami, úgy a va'lás kizárólagos tulajdona, kiváltsága az embernek. Megkülönböztető, de egyúttal egyetemes sajátsága. Mert eltekintve a modern kulturvilág egyes el- tévelyedett individiumaitól, akik a bölcsességet kanállal ették s igy azt hiszik, hogy nincs szűk-
