Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-04-18 / 16. szám
126. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1926. ségük vallásra, az egész föld kerekségjén minde- nütt, minden népnél megtaláljuk ; a műveltség legalacsonyabb fokán á ló természetnépeknél ép- ugy, mint a civilizált kulíurországban, múltban és jelenben és a népeknek nemcsak egyes rétegeinél, hanem minden egyes egyednél. Oly régi, mint maga az emberiség és szülő anyja, nevelő mestere volt az ember minden egyéb szellemi produkciójának. Tudomány, kultúra, művészet bölcsője mindenütt a templomban ringott, dajkái mindig a papok vol!ak. Időközben nagykorúvá lett tudomány, művészet s függetlenül a maguk erejéből is meg tudnak élni. De a milyen csúf hálát anság a nagykorúvá vált gyermek részéről, ha szülőjéről megfeledkezik, vagy épen tiszteletlenül viselkedik iránta, olyan erkölcsi defectus, ha a nagykorúvá lett tudomány, művészet, kultúra megfeledkezik arról, hogy kinek az emlőin szívta első életadó, erősítő táplálékát. (Folyt, köv.) hírek. Kapi Béla püspök, a szombathelyi protestáns gyülekezet lelkésze a nagyhét minden napján este 6 órai kezdet ei a szombathelyi protestáns templomban vallásos elmélkedéseket tartott. Minden egyes alkalommal zsúfolásig meigr töltötték a hívek a templomot s valóban méltóképpen, igaz buzgóságiban készültünk az Isten megváltó kegyelmének elfogadására. Első előadását virágvasárnap este tartotta meg. Beszélt a bűn problémájáról. Megvi’ágii- totta ennek nagy jelentőségét. A bűn adja az élet kulcsát. Ez megmagyarázza a szenvedést. Ez teszi lehetővé a halált. Ez világítja meg az Isten kegyelmét. Az emberi élet berendezésében is a bűnnel va'ó számvetés a legfontosabb. Azután kiterjeszkedett a bűn modern felfogására. Cáfolta az utilitarizmus, materializmus és erkölcsi idealizmus felfogását. Rámutatott arra, hogy a bűn egyedül csak vallási alapon birá’hlató el és az Istenhez való viszonyunkban jelentkezik. Minden bűn alapja a hitetlenség. De ez a hitetlenség nem egyenlő az Isten-tagadással. Még a templomba járó emberek között is találunk hitetleneket, vagyis olyanokat, akik Istennel való minden életkaocsolatukat kiépitetlenül hagyják. A bűn továbbfejlesztője mindig az önzés és pedig akár szellemi, akár anyagi irányban. Előadása további folyamán jellemezte a bűnt, mint általános lelki állapotot és mint egyes bűneseteket. Majd végül az egyes embernek a bűnnel szemben fennálló kötelességeiről szólott és beszéde utolsó részében a golgotái keresztre mutatott rá. Még a legfejlettebb kultúra, tudomány, művészet sem képes az emberi telkekről levenni a bűn terhét. Egyedül csak egy segíthet: a megfeszített Jézus Krisztus! Második előadásában a szenvedésről szólott. Két nagy részre osztotta előadását és beszélt a szenvedés filozófiájáról és a szenvedés művészetéről. A szenvedés filozófiáját a Gondviselésbe vetett hitben állította hallgatói szeme elé. Beszélt a szenvedésről, mint büntetésről, de óvott attól a felfogástól, amely minden szenvedésben Isten büntetését látja. A vallásos világnézet emelkedettsége nyilatkozik meg abban, hogy a szenvedésnek a büntetésnél is nagyobb szerepet juttat. Próbatétel az Isten kezében, amellyel leméri lelkünk, hitünk, egyéniségünk való értékeit, örökös nevelő eszköz, aniellyel Isten formálgatja egyéniségünket. Letördeü a bűn, a rossz szokások, önzések sebző éleit és kidolgozza bennünk a krisztusi vonásokat. Sokszor a szenvedés olyanná lesz, mint egy Isten dicsőítő ének : föld fölé emel és magasztal. A szenvedést csak a gondviselő Istennel való eleven kapcsolatban érthetjük meg. Aztán részletesen szólott a kereszthordozás művészetéről. A szenvedéstől reszketnek az embermilliók. A legnagyobb vagy a szenvedéstől menekülni. Ezekkel szemben hangsúlyozza, hogy a szenvedés elől nem szabad elzárkózni. — Fogadjuk el a szenvedést. Passzív, érzelgős szentimentalizmus helyett hitet és bizodalmát követel Aztán aktívvá kel! tenni az embert a szenvedéssel szemben. Nem elég a szenvedés kényszerű elhordozása. Engednünk kell, hogy minket formáljon és pedig a mi akaratunkkal és hozzájárulásunkkal. Részletesen szó’ott e pontnál a szenvedés jellemfejlesztő, egyéniségeket átalakító hatásáról, amely úgy az arc, mint a lélek átalakításában mutatja hatásait. A szenvedés egészen uj értékelméletet állapit meg az életértékek számára és megmutatja a szenvedésben elrejtett nemes élerboldogságot. Végül a lélek vigasztalására mutat rá, amelynek csak töredékeit nyújtják a művésze^, a tudomány, a természet és az emberek. Teljes vigasztalást csak a vallás mélysége adhat. Minden szenvedésnek krisztusi via dolorosa-vá kell lennie és a Krisztus keresztjéhez kell vezetnie. Minden emberi keresztben van egy darabka a Krisztus keresztjéből. De a fájdalom legsötétebb tengerében is világit egy kicsike fénylő pont: Isten atyai szivének földre hullott kicsiny vércseppje. Mikor a Krisztus utolsó utján leroskadt, odalépett hozzá Veronika és kendőjével letörölte a Megváltó Krisztus véres-verejtékes homlokát. És ime a kendőre lerajzolódott a Megvá'tó töviskoronás feje. Úgy szenvedjünk, hogy mikor a vigasztalás kendőjével letöröljük véres, verejtékes homlokunkat, lássék meg azon is a töviskoronás Krisztus feje. Harmadik előadásában a halál problémáját fejtegette. Megrázó vonásokkal rajzolta megl a fájdalmak királyának uralmát, azt a törvényszerűséget, amelyben sem logikát, sem szivbéli megértést nem találunk. A filozófiai alapra helyezett problémát a vallás fényével világította
