Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-04-04 / 14. szám
106. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1926. ként, amint azt a Krisztusban nem hivő is felismerheti ; és valóságban, amint azt csak a hivő tapasztalhatja meg, aki halálában és életben egyesült Urával. Nagypénteken a világ artériáiból minden vér visszafolyt Istennek szivébe : sziklák megrepedeztek, elsötétült az ég, s még az is, aki egy volt az Atyával, igy kiáltott fel: Miért hagytál el engemet. Husvétkor a vérkeringés újból megindult, hatalmasabban, diadalmasabban Isten szivéből a teremtett világ ereibe a feltámasztott Krisztuson keresztül, akivel a hit kapcsol egybe. Krisztus a mi életünk ! Vélemény a zsinati Javaslatról. Az Evang. Tanáregyesület választmánya a magyarországi ev. egyház iskoláiról szóló zsinati törvényjavaslat tekintetében mindenekelőtt magáévá teszi a miskolci jogakadémia tanári karának »kritikai megjegyzéseiből« a következőket: 1. Azon nézetének ád kifejezést, hogy fenti zsinati javaslat — bár nem egy intézkedése előre viszi az ev. tanügyet — tulságc szerepet juttat a közigazgatásnak, t nagy jelentőséget tulajdonit az egyír felé rendelt testületi, valamint egye- _ s zervek mihamar gépiessé váló működésének, de kevés súlyt helyez az egyéniség szabad érvényesülésére, kevésre becsüli az egyéni felelősség és kezdeményezés előnyeit. A lelket, az eszmét a gép — ha valahol, úgy a tanügyek terén — sorvadásra Ítéli. Éppen a protestáns s kivált az evangélikus iskolák (közép és felső fokú) voltak azok, amelyek nem a szervezetnek finom, aprólékos kiépítése; a protestáns tanügy volt az, amely nem az ellenőrzés és az uniformizálódásra vezető gyámkodás fegyvereivel, hanem a sajátos, hely és idő szerint más-más értékeknek egyéniségnevelő kiváltásával az össztevékenységből folyó egészséges fejlődő képességgel tűntek ki. 2. Az előbbi pontra való tekintettel, de nem különben a vázolt fentebbi irányelvekre tekintettel is aggályos a 13—21. és 27. §§-okban azon újítás, amely szerint a jelenleg is fennálló különböző fokú tanügyi bizottságok mellé az egyházkerület, valamint az egyetem külön tanfelügyelőket választ igen jelentékeny jogkörrel. E tanfelügyelők jogköre csorbítja az egyetemes egyházi és iskolai felügyelőnek, nem- különben az^ egyházkerületi felügyelőnek hatósági jogkörét, miután nevezettek hatáskörének számottevő részét kisajátítják. Az ellenőrzés megfelelő és meghatározott formák közt való gyakorlására a kar véleménye szerint, elegendőek az illetékes fenntartó szervek, illetve az egyházkerületi elnökség és az egyetemes egyházi és iskolai felügyelő. Ezen alapelvet annál is inkább osztja a választmány, mert a jelen nehéz helyzetben nagy mérvű anyagi raegterhel- tetést is jelentene az ilyen külön adminisztráció. A választmány mindenekelőtt felhívja az egyesület elnökségének figyelmét arra, hogy kisérjék figyelemmel és járjanak közben oly irányban, hogy mindazon jogai a középiskoláknak, melyek az 1893. évi zsinati törvények nem iskolai részében történed tradíciók alapján biztosítva voltak, az egyes tanári karoknak ezentúl is legalább a régi mértékben megmaradjanak. Megjegyezvén tisztelettel azt, hogy ezek a jogok egyenlők legyenek a középfokú fiú és leányiskolákra, tanító és tanitónőképző intézetekre (mivel ezek is már ötévfolyammal bírnak) valamint a »Veres Pálné leánynevelő intézetre« nézve is. így biztosítandó továbbra is az esperest és esperességi felügyelőt választó jog (Zst. 98. §.) minden oly fentebb nevezett iskola részére, mely az esperesség területén fekszik; ugyanily elvek szerint a püspököt és kerületi felügyelőt, valamint az egyet, egyházi és iskolai felügyelőt választó jog. (Zst. 137—160. Legyenek továbbra is tagjai a kerületi gyüV 07 ÜlívfA icl/rvlalr irraTítfa+ni éc fpltiolvplni seire a xanari Karos i—i ragja vamaxozva tegyen kiküldhető. Miután a zsinati képviseletre nézve a zsinati törvények a jelenlegi kerületi beosztás mellett úgy intézkednek, hogy az iskolák kerületenként 2—2 képviselőt küldenek, a jövőben arányosabb lenne, ha minden ily középfokú iskola 1—1 képviselőt küldhetné. Most, mikor annyira hangsúlyozzuk és elvárjuk a tanárok egyházi munkásságát, üdvös volna a presbitériumról szóló részt úgy módosítani, (Zst. 59.), hogy annak ne csak az igazgató lenne hivatalból tagja, de két-két tagsági hely biztosittassék minden középfokú iskola tantestületének. A választmány kéri a vezetőséget arra is, hogy az egyházi törvénykezés különböző fórumain (Zst. 335—337—339 §.) eddig biztosított képviselete ugyanolyan mértékben a jövőben is megtartassák. »Az egyház iskolái« c. részben egyes §-ok- hoz a választmány a következő módosításokat ajánlja: 6. §. végén. »Nevelő és tanintézetek végleges megszüntetése az iskolafenntartó előterjesztésére és felettes hatóságainak meghallgatása után csakis egyetemes közgyűlési határozattal történhetik« helyett: Nevelő és tanintézetek végleges megszüntetése az iskola fenntartó előterjesztésére és felettes hatóságainak
