Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1926-04-04 / 14. szám

XSL írlilyftiiL

MS. Aprili« 4.

14. ««ám.

EVANGÉLIKUSOK LBPJH

tmtoizUsti: LtBtIV Wesan a.)

Hallatta: OH. fUFFIV SlHOOR Hitték.

Maglelenik hetenként •mitr, vasárnap.

UUUvIllll • BTU« M* UBVMI IflJIL

NUdU: 1 LUTHER-SZÖVETSÉG.

3»«»fciHé«árt l«UI6a

NÉMETH KÁROLT ««pern.

uiiuinii nr. tgesz avra ou, iBiavra 40 neivedévre 20. fives szia 2 ezer L Hirdetési árak megegyezés szerint.

Krisztus a mi életünk.

Krisztus halála és ír 1 támadása: az életnek a sötét völgybe hanyatlása és az örök fény ko- szonazta ormokra szárnyalása a fizikai és szellemi életnek örök ritmusa. A modem európai létek egyik nagy’ reprezentánsa, Ooethe szerint minden csak hasonlat. A lényeg a hasonlatnak burkában van elrejtve. Nagypénteket és hús vétót is be lehet sorozni azon történések közé, amelyek par excellence példái és hasonlatai az élet lényegének. Ilyen értelemben is hirdeti Pál apostol Krisztus halá'át és feltámadását, s ilyen értelemben felhasználják a művészetek s az igehirdetés is.

Meghaltatok, és a ti éltetek el vau rejtve együtt a Krisztussal az Istenben. Mikor Krisztus, a mi életűnk megjelen, akkor majd ti is, ö vele együtt, megjelentek dicsőségben.«

A keresztyén ember élete el van rejtv e. Rejtély. Burokba van takarva. Lényegét, mivoltát, szere te tériek sugárzását, hitének hatalmát, reményének fundamentomát, alázatosságának dicsőségét, szolgálatának királyi méltóságát, kristályvizének forrását akkor pillantjuk majd meg, ha a burok lepattan. Az erdőt akkor ismerjük meg, mikora rügyek a nap csókjára felnyílnak, a lombok között ma'darak dalolnak, s a patakok csobogva duruzsolják melódiáikat. Télen az erdő el van rejtve.

Azonban Krisztus halála és feltámadása hasonlatnál több. A nagypénteki és húsvéti evangé- liom nem csupán példázat. A passio és resurrectio misztériuma nincs megfejtve, ha rájöttünk arra, hogy bennünk a teremtett világnak lélek- zetvétele vált hallhatóvá. Mert Krisztus halálával és feltámadásával uj energiákat vitt bele a világ ősi életritmusába. Energiákat a halálba és energiáiul az életbe. Krisztus halála az a halál, amelyet addig nem ismert a világ. Az a halál, amelyben minden hívőnek hasonlóvá kell lenni Urával és a halál hasonlóságában egyesülnie kell Vele.

Az a szakadék ez, amelynek éjszakájába nem az életerők teljes lerombolása és elhanyatlása, hanem az életerők legmagasabb fokú koncentrációja által jutunk el. A halál itt nem elmúlás, hanem tett, amely konzervá ja, meghatványozza az életet. Viszont az élet, amelyet Krisztusban élünk, nem az önfennta táii ösztönnek az eszesség, ravaszság és uralomvágy á tál az önösség céltudatosságára emelt verekedése a verófénye» helyekért, hanem az alázatosság, engedemesség, hűség és szeretet fakó burkaiba takart életrügy, amelyben a tavasz minden ere^c és nedve kering, amelyben benne van a virág és a gyümölcs, de jövőjének dicsősége még el van rejtve. Napját várja. A meP:z«t. * fényt, a simogató szellőt, a harmatos éjjeleket, a csalogánydalt, a tavaszt és a nyarat. Éltetek el van rejtve Istenben.

A sorrend megváltozott Azelőtt: élet és halál. Azóta : halál és élet. Miért vá tozott meg a sorrend ? Azért, mert Krisztus halá ában és feltámadásában tökéletességre ju.ott, legmagasabb fokra gerjesztetett egy másik életritmus is, amelyet a bűn vitt bele a világba. Krisztus halála és feltámadása példázza a világmindenség életlüktetését regenerálja a világmindenség energiáit, de egyúttal napvilágra hozza az elrejtett sötét titkot, a rothasztó betegségiét, a pusztító férget: a bűnt. A törvények paragrafusaiba és parancsolatok kategóriáiba kodifikált vétkeket, kihágásokat és engedetlenségeket a maguk mivoltában tárja elénk, mint a bűn átkos folyamának örvénylő, de mindamellett még mindig csak a felszínen fodrozódó hullámverését, amelynek fodra és sodra alatt zugnak a mély és elrejtett vészthozó vizek.

Az a Krisztus, aki feltámadásával napvilágra hozta a romolhatatlanságot és örökéletet, napvilágra hozta a bűnnek átkát és kárhozatát is. Halálában összecsapnak a bűnnek és a szentségnek, a kárhozatnak és az üdvösségnek, az enyészetnek és örökkévalóságnak erői, s feltámadásában látjuk az ősi ellenség elbukását. Példázat-