Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-01-10 / 2. szám
1926. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 11. Mesterének szolgálataién áll, és az egyetlen testvériség amelyet jósában áll elismerni, a hívők testvérisége. Jó lelkész az, aki elmondhatja magáról: En csak egy hűséget ismerek, az evangéüom szolgálatát Csak ezt a/ egyet cselekszem, semmi mást«/ Urának nyomdokait követi, s céitudatoságával és kegyességével hi zonyitja, hogy nem e világból va!ó, amint hogy Ura sem e világból való. Jegyzetek. »Ne szabjátok magatokat e világhoz«. Az apostol egy másik világot hirdet az emberiségnek. A Krisztus világát, az Istennek országát, amely eljövendő. A világosságot, amely megvi- lágosit minden embert. Az Urat, aki közel van, az ajtó előtt. Aki ebben az uj életben részesülni akar, annak a régitől el kell fordulni. Az apostoli szózatot a világ meghallgatja, vagy nem hallgatja meg. A felhívást elfogadja, vagy visszautasítja. Az apostol megtette a magáét: bizonyságot tett. Tehet-e többet? Mikor Jeruzsálem nem fogadta be Jézust, maga az Ur se tehetett mást, mint sirt a városon Magában a keresztyénségben >okan vannak, akik Isten országa irányában közönyösek E világ utaii többre becsülik az üdvösségre vezető •ösvénynél, amelyen kevesen járnak. A nagytömegek elpártolásából a keresztvénség ellenségei fegyvert kovácsolnak Krisztus egyháza ellen. Mint mikor a gonosztevő hamis alibivel akarja magát igazolni és kitisztázni. Az egyház. nem szűnt meg bizonyságot tenni. Követeli a megújulást, hirdeti az evangéliomot, tudiul adja az embereknek, hogy Istenországa itt van. Nem az egyház, hanem a világ ül a vádlottak padján. Ha nem hallotta volna az Igét, nem volna bűne. A világban a világ szabályai szerint élni: ez. a világias keresztyének jelszava. Ürügy: a Biblia nélkül, Krisztus nélkül, a hívők közösségének ápolása nélkül is lehet valaki vallásos ember, sőt jó keresztyén. Ez az ürügy ravasz szélhámoskodás. Az egyháztól elhidegült és elpártolt emberekben sokkal több a képmutatás, a széllelbélelt frázis, az üres nagyképűsködés, mint az egyház keretein belül. Az egyház szolgái Krisztusért járnak követségben, intenek, tanítanak minden embert. Megbízatásuk van és a megbízatásuk tekintéllyel ruházza fel őket Hirdetik az Istennek üdvözítő kegyelmét, amely megjelent Krisztusban minden embernek. Embereket akarnak téríteni és megnyerni, IX* ez nem jelenti azt, hogy a világias emberek hiúságát legvezgessék, a világ bölcsességét csodálják és a világ gőgje előtt hasra vágódjanak. Vannak olyan idők, amikor az egyház komoly kötelességteljesitésének az a bizonyítéka, hogy a művelt és* műveletlen tömeg fülei süketek maradnak az igére, megkeményi- tik szivüket. Első sorban az egyház szolgáinak szól az apostoli üzenet: »Ne szabjátok magatokat e világhoz«. • Az egészségügyi hatóságok foko/ottabb követelnie nyekkel lépnek fel a felekezeti iskolák higiénikus berendezkedése iránt. Ezen hatóságok erre lévén rendeltetve, természetes, hogy ott dolgoznak erős marokkal, ahol parancsolni tudnak, és akaratukat közigazgatási asszisztenciával végre tudják hajtatni. A felekezeti iskolafenntartó pedig rendszerint az a valaki, akinek a hátán fát lehet vágatni. Azonban nyilvánvaló, hogy az egészség nem annyira a tudós orvosok és specialisták ügye, mint inkább maguké az embereké. Iskoláinkat, ahol a gyermekek éli tűknek egy aránylag igen csekély részét eltöltik, egészségügyileg kifogástalanná szanáljuk, de mi történik annak a gyermeknek egészségével h it éves koruk előtt és hat éves koruk után? És mikor az iskolából délelőtt tizenegy órakor, vagy délután négy órakor hazamegy, milyen higiénikus intézmények várakoznak rá? Mekkora sárban kell neki gázolni az utcán? Mit kap enni odahaza? Hol játszik? Hány éves korában viszik el olcsó munkaerő gyanánt? Járt-e már a/ az egészségügyi hatóság télviz idején egy-egy urodalmi majornak udvarán, lakásaiban, higiénikus berendezéseit megvizsgálta-e? Bejárta-e gyalog a faluknak sáros utcáit és még sárosabb sikátorait? Látta-e egy- egy nagyvárosi nyomortanyának zugait? A felekezeti iskolafenntartók agyonterhelése mindenfajta extravaganciákkal csak annyit ér, mintha valaki egy nagy pocsolya közepére odadob egy téglát: a tégla egy fix pont a pocsolyában, de aki rálép, pocsolyában gázolt odáig és pocsolyában folytatja az útját tovább. Po- temkin-kultura. Kultúra, amelynek frontja márványból készült, de a front valami szörnyűségesen lezüllött és lezüllesztett hinterlandot takar. Kultúra, amely kiépíti szerveit és bürokratizálja az életnek minden területéi, s hivatalos
