Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-01-03 / 1. szám
2. EVANGÉLIKUSOK LAPJA jékoztatás kötelességének sokszor előforduló fölényes és abszolút negligálása. Hangsúlyozom azt, hogy az illetékes tényezők egy részénél található meg ez a fölényes és indokolatlan negligálás. A sajtóügyünk teljesen szervezetlen. Az illetékes tényezők egy részének úgy látszik! hala- vány sejtelme sincs az egyházi sajtó szerepéről és fontosságáról. Minthacsak a XVII. században élnének, amikor nem volt se posta, se újság, hanem szekérháíon, gyalogszerrel vitték a híreket egyik faluból a másikba, s névnapokon, keresztelőkön, országos vásárokon cserélték ki. A sajtónak fontosságát elégszer halljuk, unos- untig halljuk emlegetni, azonban amig a lelkészekben nincsen meg a sajtóérzék, amig meg nem szervezik egyházmegyénként és kerületenként a sajtótudósitást, addig olyan evangélikus lapról, amelynek súlya lesz, szó nem lehet. Úgy láíszhatik, mintha pro domo mea beszélnék, és valóban azt teszem, Mert annak megtapasztalása, hogy ennek a kis lapnak nyolcvan millió korona előfizetési hátralékkal kei hétről- hétre megjelenni, s hogy igen fontos egyházi híreket a politikai lapokból kell kiböngésznem, arról győz meg, hogy helyzetünk nem kétségbeesett, segíthetünk rajta: több lelkiismeretesség és több munka által. A lelkiismeretességnek éberségét, a munkának intenzitását, pedig lehet fokozni, ha mással nem, hát — miként a Luther Társaság elnöke mondta — buzogánnyal. Az amerikaiak szerint vannak elsőrendű, másodrendű és harmadrendű emberek, s ugyanolyan intézmények; aszerint, hogy milyenek az emberei az intézményéknek. S hozzáteszik azt, hogy harmadrendű emberekkel nem lehet elsőrendű intézményeket teremteni. Az amerikaiaknak ebben is igazuk van. De a harmadrendű embereikkel magukkal lehet valamit csinálni: másodrendűvé tenni őket, ha kell, hát — buzogánynyal; és a másodrendű embereket viszont első- rendüeikké tenni, ha kejl hát megint csak buzogánnyal, Ez elsőrendű egyházi közérdek, mert senki sem tarthatja dicsőségének olyan intézményhez tartozni, amely beéri a harmadrendűvel, beéri a másodrendűvel, holott csak az elsőrendűnek van létjogosultsága. Az uj esztendőben, 1026-ban, ez legyen egyházunknak az egész vonalon a programmja: a harmadrendű emberekből és intézményekből má- sodrendüeket, a másodrendüekből elsőrendüeket faragni, az elsőrendüeket pedig úgy az intézményekben, mint az emberekben megbecsülni \m. és színvonalon tartani. Nehogy félreértésnek legyek kitéve, mindjárt hozzáteszem, hogy ez a lap, az Evangélikusok Lapja, mostani lényegében harmadrendű dolog, a legőszintébb meggyőződésem szerint. Egyházunkat a virágzás magas fokára leihet rövidesen emelni, ha hivatott munkásainak erejét kíméletlenül és teljesen kihasználjuk, és ha összefogunk. Az előbbihez az egyháznak joga van. Az utóbbi mindnyájunknak kötelessége. Egyházi határozatok az alkohol-propagaoda szolgálatában. Az eisenachi evangélikus egyházi konferencia 1912-ben foglalkozott az antialkoholizmus munkájával s a következő tételeket fogadta el határozatában: 1. Minden teremtett dolog Isten adománya s ezen jellegét nem veszíti el azáltal, hogy az emberi kulturmunka átalakítja. 2. A szeszes italok előállítása és élvezése tehát önmagában még nem bűn, csak a velők visszaélő élvhajhászat, amelynek i szákossággá való kifejlődése nemcsak pathológiailag ítélendő meg, hanem erkölcsileg is. 3. Minden szeszes italnak teljes kiirtása utópisztikus cél és az a vélemény, hogy a törvényerővel ránk kényszeritett alkoholtilalom népünk erkölcsi és anyagi megújulását és előhaladását eredményezné, rajongó tévelygés, mely félreismeri az emberben élő bűnös kívánság hatalmát s nem látja meg a népnek életében meglévő egyéb, az alkoholizmusra vissza nem vezethető, de ép oly gonosz erkölcsi és szociális nyomort. 4. A bizonyos dolgok élvezetétől való tartózkodás önmagában erkölcsileg nem magasabb állapot, mint azok hálás élvezete. A feledés tizenhárom éves pora feküdt már ezeken a tételeken, mikor a világszerte erősödő antialkoholizmus Németországban is súlyos támadásokat intézett az alkohol ellen s ekkor a mindenre elszánt, élelmes alkohöltőké kikaparta valahonnan ezeket a határozatokat s most csatasorba állította őket az antialkoholizmus ellen, A berlini vendéglős-újság f. évi 24. száma hozta nyilvánosságra ezeket a tételeket ez alatt a cím alatt: Az antialkoholista mozgalom rajongó tévelygés. Azóta egyik újság a másik után veszi át a cikket, sőt legutóbb a német szállodai hírek c. lap 71. számában már reklámnak is felhasználják. Egy egész oldalt tölt be ez a reklám. Felül egy idősebb lelkész képe van tipikus borszerető ábrázattal, mellette az asztalon —- két üveg likőr s a kép alatt vastag betűkkel ál a cim: Az antialkoholista mozgalom rajongó té
