Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1926-01-03 / 1. szám

1926.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

3.

velygés. Utána jönnek a konferencia tételei s végül gúnyosan uránzott régies kifejezésmódon maga a tulaj dón képen i reklám: a cég pálinkáinak és likőreinek ajánlása. Ráadásul azután rajta van még egy utasítás: »Vágjuk ki ezt az egész oldalt s függesszük ki a vendéglőben«.

Memento ez azoknak, akik pálcát törnek a/ antialkoholizmus felett, vagy azért, mert nem látják az alkohol rettentő rombolását, vagy azéri, mert maguk is rabjai annak. Vigyázzanak, hogy ha majd hozzánk is eljut a szarazsági hullám, az alkoholfoké elibe állított gátjáról plakátokon ne vigyorogjanak rájuk saját nyilatkozataik sa belőle talán jogtalanul levont, de nekik minden esetre kellemetlen következtetések.

Pedig nálunk is erősödik a szárazsági törvény híveinek tábora. Nem beszélek a kék kereszt munkájáról, csak két rendőrségi intézkedésre mutatok rá:

A budapesti főkapitányság elrendelte a részegek nyilvántartását, hogy- visszaesés esetén súlyosabban büntethessék okét. A pécsi rendőrkapitányság pedig az advent tartama alatt minden táncmulatságot betiltott.

Mi a Te álláspontod az ilyen kérdésekben?

Tyn.

A csepregi könyvnyomtató egyházi törvényszék előtt. (1627-1630.)

Sopron megyének a régi protestáns világban három helyen is volt könyvnyomdája: Lövőn 1592 -93., Németkereszturon 1598-1619. és Csepregen 1621—1643. Sok értékes magyar könyv jelent meg mind a három helyen.

Lövőnek és Kereszti!rnak Manlius János volt az ügyes és buzgó kőny\ nyomtatója. Krajnai születésű, ki Urachban Württembergben tanulta a mesterségét. Hozzánk Laibachból jött, ahol előbb könyvárus volt. Evang. vallása miatt űzték el. Hazánkban 1582. óta a Batthyányak, Zrínyiek és Nádasdyak urodalmaiban dolgozott. Igazi vándornyomdász, aki sokszor szedte fel a sátorfáját. Németujvárott, Varasdon, Monyo- rókereken és Sárvárott is voltak állomáshelyei. Vándorutjain feleségét és gyermekeit is magával hordozta. Németujvárott a hitviták miatt volt valami baja. Azért Írják róla a kálvinisták 1599-ben, midőn Kereszturra az evangélisták közé ment át: »Mind könyvnyomtatókíkal öszve- jegyzettek vagytok, az amint él, az áruló, tudja az maga nyughatatlan lelkiismereti. Beythe István (németujvari ref. püspök) mentette azt meg az haláltul mind feleségevei öszve és az jótéteményért ez az haladás«.

Manlius nyomdász gazdag tartalmú és igen értékes munkásság u án 1604-1608. közölt halt ■meg Kereszti!ron. A templom előtti főúton a jobboldali régi boltíves, de már átalakított sarokházat mutogatják, mint az egykori könyvnyomda épületét, melyben Manlius dolgozott.

Az utóda Farkas Imre kiváló magyar nyomdász volt, aki 1608. óta Kereszturon, 1621. óta pedig Csepregen folytatta a munkát. Elődének az özvegyét is feleségül vette s ily módon szerezte meg a könyvnyomdát. Emiatt azonban Manlius fia, Gergely és ennek néaje pert indított Farkas ellen és pedig egyházi törvényszék előtt. A protestáns zsina!ok ugyanis ősi keresztyén szokás szerint nem csak házassági, hanem ezzel összefüggő örökösödési ügyekben is Ítélkeztek. Dunántúl ilyen esetekben az egész kerületi gyűlés alakult át törvényszékké püspökével és jegyzőjével együtt s a vizsgálatban és szavazásban nem csak az esperesek, hanem egyéb jelen volt lelkészek is résztv ettek. Jogtörténeti szempontból is igen értékes a/ az Ítélet, melyet a csepregi ev. zsinat törvényszéke (con- sistórium, sides spiritualis) 1630. jun. 5. Kis Bertalan püspök elnöklete alatt Manlius Gergelynek és Farkas Imrének a csepregi nyomdára vonatkozó peres ügyében hozott.

Sennovitz Adó t Manlius Jánosról irt nyomdászai monográfiájában erről a perről c*ak egy kivonatos rövid latin feljegyzést közöl, melyet a Könyvszemle 1899. évfolyamában talált. De most birtokába jutottunk az egész jegyzőkönyv és Ítélet eredeti magyar szövegének (Ehker jkv.

II. 18.) s ezt itt mint eddig ismeretlen nyomdászai emléket szószerint közöljük:

»Causa Gregorli Manli ut Actoris contra Typographum Emericum Farkas, ut in causam erecta, de Typographia a parente suo Johanne Manlio relicta.

Actor (felperes) in sua persona proponit, hogy az én Atyámtól maradott Typographia nem illeti az Incattust (alperest), azért, mert tulajdon atyám kereseti és az én Anyám sem hagyhat a teneked moringábban, mert ki tudja, hol volt az én anyám akkor, mikor az én Atyám szer/ette. Kívánom azért, hogy nekünk örökösöknek az én Nénémmel egyetemben éppen readjudicáltabassck, mert elég, eddig, hogy éltél vele. Ergo etc.

Incatlus (alperes) in sua persona cum so- lenni protestatione dicit: hogy dato sed non concesso, az te anyád nem hagyhatta nekem moringábban, mindazonáltal, mind arról s mind az több keresetedről elmentél, és semmi kerese fednek helye nincs, mivelhogy az ezerhatszáz huszonhetedik esztendőben generalis Synodus- ban ezen keresetedet urgeálván és az szent Consistorium judiciumját kívánván, hogy valamit végezne, azon acquiescalnátok. Így azért de- liberatumja lévén arról az szent gyiiíeközetnek, hogy' hatvan forintot adván ó Nagysága (Ná- dasdy Pál gróf), az haszon (?) fele részéért fölveszitek, melyen kezet is adtatok, és megnyugodván rajta, Superintendens Urunkat (Kis Bertalant) sok Ízben busitottátok ezen hatvan fontnak megadásáért. Minekokáért indebite ve-