Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1925-11-08 / 44. szám

2.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

1925.

hogy az igaz ember hitből él, azt akarja-e mondani, hogy a hit itt azt jelenti, hogy a hit beéri önmagával és megnyugszik?

Az üdvözítő hit a Krisztusba vetett hit. Meggyőződés arról, hogy a Krisztusban van az életnek teljessége, gazdagsága és forrása. Aki ezt a hitet táplálja, az nem maradhat tétlen, mert él. Az élet pedig cselekvés. A Krisztuson kívül nincs élet. Minden élet benne gyökerezik. Ami nem benne gyökerezik, az fonnyadás, rothadás, enyészet, halál. A hit által való üdvözülés azt jelenti, hogy egész valómat, minden érzésemet és akarásomat odaadom neki, beleolvadok teljesen, reábizom magamat, tőle veszem a célt, a tartalmat, az erőt. Ez a hit adja meg mindazt, ami szükséges, ahhoz, hogy a világban életterjesztő energja, alkotó tényező, a jónak előmozdítója legyek. fia nincs hitem a Krisztusban, a léleknek és a világnak megváltójában, akkor feladtam a harcot, megszöktem a csatatérről, elhánytam fegyveremet, mert akkor a világ egiy rosszindulatú semmi, egy értelmetlen és céltalan káosz. Vak erőknek akciója, tajtékzó beilámzás, mely sehova nem visz. Akkor ez a világ engem legyőz, és, lelkiemet megöli. Hit nélkül minden történés csak egy buborék a. sistergő és kavargó felületen, amelynek mélységei nincs, értelme nincsi, és célja sincs.

A hit, amelynek cselékedetei nincsenek, megholt ő magában. Igaz. De eszeveszettebb tótágast álló irásmagyarázatot nehéz kigondolni, mint amelyik ebből a mondásból a hit által való megigazulás tanának cáfolatát akarja kiolvasni. Mert csak azt lehet belőle józan ésszel kimagyarázni, hogy Jakab apostol élő hitet cselekedetek nélkül elképzelni sem tud. Olvassuk el a Zsidókhoz irt levél 11. részét, amelyben megtudjuk, hogy a hitnek hősei hogyan éltek itt a földön a »hit által«. Hithősök és hithős nemzetek.

Nem. A baj nem a hitben van. Nem a hit által való üdvözülés tanában van. A baj abban van, hogy a hitet tévesen értelmezzük. Még inkább abban, hogy nem hiszünk. A cselekedetek nélküli hit holt hit. A holt hit pedig nonsens és nonens. Ilyen nem létezik. Higyj az Ur Jézus Krisztusban, s megtapasztalhatod, tudsz-e majd jócselekedetek nélkül, belső, emésztő tűz nélkül, tettekre kényszerítő ellenállhatatlan benső ösztön nélkül hivő életet élni. A tétlen egyház hitetlen egyház. Ez a dolgok summája és a bölcsesség kezdete.

Bántó jelenségek.

(Paulik János elnök megnyitója a MELE közgyűlésen.

— Budapest, 1925. okt. 11.)

Olyan korban élünk, amely állandóan forr és vajúdik. Körülöttünk minden az átalakulás

szükségességéit leheli. Maga az Egyház is a maga világközi egyetemében, ádventi napokat él s érzi a mai helyzetnek tarthatatlanságát s egy uj sors döntésin ek a szükségességét. Ebből erednek újabban létesített, szélesebbkörü konferenciái, amelyek mind e szükség átérzésénekt jegyében folynak le. Lehetetlen észre nem venni, hogy a keresztyénség fáját őrli valami, aminek következtében ereje, befolyása, meggyöngült s megszűnt az a világmozgató hatalom lenni, a minő volt már a múltban többször s aminőnek az emberiség érdekében látni szeretnék. Okát ennek az esésnek megmondani nagyon nehéz, de az én nézetem szerint egyik oka az is ennek a sajnálatos körülménynek, hogy az Egyház, illetve a benne létező felekezetek túl sok időt és energiát pazaroltak az egymással való harcra, a magok külső, n^utatósabb oldalainak kifénye- sitésére sí hatalmi igényeik kielégítésére — és keveset a hitélet mélyitésére, a keresztyénség erkölcsi tartalmának gyakorlati érvényesítésé re s a napnál világosabb és égetőbb szociális kérdéseiknek a megoldására. Az újabbkori apostolok nem igen valának egy akarattal együtt, mint ahogy azt a Biblia az ősi apostolokról mondja. S ennek az »együtt« szónak a hiánya a felekezet- közi életből igen sok nyomoruságnák a forrása és egyik oka annak is, hogy az emberek; jókora részének megcsappant a bizalma az Egyházban s nélküle próbálja keresni boldogulását, sebeinek a szanálását.

Ma többször halljuk hangoztatni a felekezetek közt való béke és egymásmegériés szükségességét s azok a szavak, amelyek újabban a rom. kath. nagygyűlésen két feintköltíelkü főpapnak is a szájából ezirányban mifelénk is elhangzottak, mindenesetre szives fogadtatásra számíthatnak minálunk, mert hiszen azok a mi szótárunkból, az evangélium szótárából való szavak. Csak arra vigyázzon mindenki, hogy a szép szavak üres frázisok ne maradjanak, hanem hogy valójában realizálja azokat minden vonalon az igazi keresztyén komolyság. Mi, merem állítani, mindenütt ott leszünk, ahol barátság és együttérzés ápolásáról lesz szó.

Szegény, megsarcolt, egy harmadára lesor- vasztott magyar evangélikus egyházunk nagyon megérzi a mai nyugtalan kornak a hullámveréseit. Ha nem ámítjuk magunkat, be kell vallanunk, hogy a mi Egyházunknak a helyzete a csonka hazában egyenesen megrendült. Reszkető szívvel ejtem ki e szót, de figyelmeztetésül ki kell mondanom. Mert nem csak hogy a statisztika állandó vesztességeket mutat számunkra, hanem azonfelül az intenzivebb egyházi munka folytatásához sincsenek meg az anyagi