Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1925-04-19 / 15. szám
8 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1925 feszítéseket tesznek pozícióik erősítésére, már éppen exponált helyzeténél fogva is megérdemli, hogy az ottani gyülekezet életét fokozott figyelemmel kisérjük. A kép, melyet az 1924. évi jelentésből nyerünk, a legnagyobb elismerésre és hálára kötelez bennünket a nagy energiájú és munkabírású lelkész és hű munkatársai iránt. A diakonisszaügyön kívül (amely egész egyházunknak is mostoha gyermeke) nem találok olyan lelkipásztori munkát, és gyülekezeti életnyilvánulást, amelynek ne lenne meg a nyoma ebben a jelentésben, s mindegyik munkatéren eredményeket, az újakon, mint például az Egyetemi Luther-Szövetség, reményteljes kezdetet látunk. Látjuk azt is, hogy a munka nemcsak a körülmények kényszerítő hatása alatt folyik, hanem annak forrásainál ott van az inspiráció és az invenció. Én úgy látom, hogy egy debreceni lutheránus papnak olyan sokoldalú képességgel kell bírnia, hogy valamennyiünknek örömére szolgálhat a right man in the right place: Farkas Győző a maga helyén. Szomorú jelenség a születések számának ijesztő csökkenése (x 1921 -el szemben közel 50 százalék); a reverzálisoknál egyházunk vesztesége ; az áttérések reánk kedvezőtlen aránya. A reverzálisok és áttérések körül az egyházi öntudatnak joggal remélt megerősödésétől javulást várhatunk. A születések csökkenése sajnos, országos jelenség, aminek igen sokféle oka van s amelyen segíteni bajos, miként a francia példa mutatja. A gyülekezetnek mindössze öt adóhátralékosa van! Az Úrvacsorával élők száma 1921-ben 123 volt, 1924-ben 577! Az önkéntes adományok ösz- szege 56 millió. Külön megemlítést érdemel az Árvaház. A gyülekezet két jóltevője: Schäffer F. és neje Legányi Julia két házat és 180 hold földet adtak árvaházi alapítványul. Adja Isten, hogy az árvaház mielőbb megkezdhesse működését. A sajtónap, a vérkeringés meg az Evangélikusok Lapja. Volt egyszer egy ember, akinek sok volt a ráérő ideje. Szeretett a piacon lődörögni, s nem sokat törődött azzal, hogy a tolongásban ide-oda lökték. Végre egy másik ember, akinek meg sok volt a vagyona, a ráérő emberre rábízta a kertjét, hogy őrizze és mivelje azt. A kertnek neve is volt: Evangélikusok Lapja. így lett a lődörgő emberből felelős szerkesztő stb. Ez az egyszeri ember, még a régi ráérő idejében egy értékes tapasztalatot szerzett, amelyről csak most tudta meg, hogy milyen értékes. Úgy történt a dolog, hogy az egyszeri ember sok-sok esztendeig élt-éldegélt, mint millió más egyszerű ember és sejtelme sem volt, hogy egy egész rendszert hord magában, aminek a neve: oérkeringési rendszer. Hanem jött egy idő, amikor fáradt, kimerült lett; nagyókulás tudós doktorok vizsgálták, tapogatták, kopogtatták, pulzusát számlálták, vérelemzést végeztek, fújtak hideget, fújtak meleget s végre is komolyan kihirdették a diagnózist: „Vérkeringési zavarok.“ Ekkor hallott az egyszeri ember a piros vérsejtekről, amelyek a vérkeringés utján éjjel-nappal utaznak s szállítják a test legtávolabbi külvárosaiba is a lisztet, húst, tejet, illetve az életet, az egészséget az erőt Mármost, hogy az egyszeri ember felelős szerkesztő stb. lett (dr. Kirchknopf a megmondhatója, mi az a stb.), csakhamar rájött, hogy a rábízott kertnek, illetve az Evangélikusok Lapjának miben rejlik a bökkenője. Jönnek a számiák, velük jönnek a gondok. Bámulatos, hogy a számlák mennyi gondot tudnak okozni, amig kifizetetlenek. Körülbelül annyit, mint a filoxéra a vincellérnek A számlákat látva, a felelős szerkesztő füle töve körül -babrál az ujjaival s igy monologizál : „Mit csináljak velük?“ S nem jut eszébe, hogy a számlákat ki kellene fizetni, mert csak a lehetőségeket veszi sorra. Az egyszeri ember, aki már látta egyszer az ágya körül a nagyókulás, tudós doktorokat ujjaikkal fülük töve körül babrálni, hirtelen úgy érzi, hogy valami nagy világosság vágódik az agyába. Az orvosprofesszorok tudományos diagnózisa: Vérkeringési zavarok! Ez az egész. A vérkeringés körül van a baj. Az Evangélikusok Lapjának a vérkeringése nincs rendben. Sehogyan sincs rendben.. Az Egyháznak az kellene, hogy a vértestecskék, a lap apró betűi, eljussanak az Egyház testének legtávolabbi részeibe is; de nem jutnak el, mert nincs rendben a vérkeringés. Az Evangélikusok Lapjának meg az kellene, hogy a vértestecskék, az előfizetési dijak, eljussanak az Egyház testének legtávolabbi részeiből is a lap pénztárába; de nem jutnak el, mert nincs rendben a vérkeringés. Az egyszeri ember, aki szerkesztő stb. lett, erősen meg van győződve arról, hogy a diagnózis helyes. De bevallja azt is, hogy a diagnózis megállapításával az ő tudománya kimerült. A gyógyításhoz megint más emberek kellenek. Ápolók, szakácsok, jóbarátok (ezek az utóbbiak azért, hogy a betegért néha imádkozzanak, néha levélben hírekkel szórakoztassák, néha itt-ott emlegessék, nehogy a beteg életben létét is elfelejtse a világ.) Hát Ön, Kedves Olvasóm, nem lenne szives az Evangélikusok Lapjának megzavart vérkeringését rendbehozni segíteni ? S ezen a réven Egyházunk ügyének s az Isten országa ügyének is egy kis Szolgálatot tenni ? Én megmondtam, hogy hol a baj: a vérkeringésben. Hozzuk rendbe a vérkeringést! Szerezzünk olvasókat és előfizetőket és munkatársakat! Diagnosztikus. Felelős kiadó: PÁLMAI LAJOS. Segédlelkészt keres a budai egyház. Fizetése havi egy és félmillió és lakbér. Jelentkezések: Budapest, L, Verbőczy-u. 28. sz. Nyomatott a Kisfaludy Könyvnyomda gyorssajtóján, Győr. '^rSZAGOS tVAN«£UKU8
