Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1925-04-19 / 15. szám

8 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1925 feszítéseket tesznek pozícióik erősítésére, már ép­pen exponált helyzeténél fogva is megérdemli, hogy az ottani gyülekezet életét fokozott figyelemmel kisérjük. A kép, melyet az 1924. évi jelentésből nye­rünk, a legnagyobb elismerésre és hálára kötelez bennünket a nagy energiájú és munkabírású lel­kész és hű munkatársai iránt. A diakonisszaügyön kívül (amely egész egyházunknak is mostoha gyer­meke) nem találok olyan lelkipásztori munkát, és gyülekezeti életnyilvánulást, amelynek ne lenne meg a nyoma ebben a jelentésben, s mindegyik munka­téren eredményeket, az újakon, mint például az Egyetemi Luther-Szövetség, reményteljes kezde­tet látunk. Látjuk azt is, hogy a munka nemcsak a körülmények kényszerítő hatása alatt folyik, ha­nem annak forrásainál ott van az inspiráció és az invenció. Én úgy látom, hogy egy debreceni lu­theránus papnak olyan sokoldalú képességgel kell bírnia, hogy valamennyiünknek örömére szolgál­hat a right man in the right place: Farkas Győző a maga helyén. Szomorú jelenség a születések számának ijesztő csökkenése (x 1921 -el szemben közel 50 százalék); a reverzálisoknál egyházunk vesztesége ; az áttérések reánk kedvezőtlen aránya. A reverzálisok és áttérések körül az egyházi öntudatnak joggal remélt megerősödésétől javulást várhatunk. A szü­letések csökkenése sajnos, országos jelenség, ami­nek igen sokféle oka van s amelyen segíteni ba­jos, miként a francia példa mutatja. A gyülekezetnek mindössze öt adóhátralé­kosa van! Az Úrvacsorával élők száma 1921-ben 123 volt, 1924-ben 577! Az önkéntes adományok ösz- szege 56 millió. Külön megemlítést érdemel az Árvaház. A gyülekezet két jóltevője: Schäffer F. és neje Legányi Julia két házat és 180 hold föl­det adtak árvaházi alapítványul. Adja Isten, hogy az árvaház mielőbb megkezdhesse működését. A sajtónap, a vérkeringés meg az Evangélikusok Lapja. Volt egyszer egy ember, akinek sok volt a ráérő ideje. Szeretett a piacon lődörögni, s nem sokat törődött azzal, hogy a tolongásban ide-oda lökték. Végre egy másik ember, akinek meg sok volt a vagyona, a ráérő emberre rábízta a kertjét, hogy őrizze és mivelje azt. A kertnek neve is volt: Evangélikusok Lapja. így lett a lődörgő emberből felelős szerkesztő stb. Ez az egyszeri ember, még a régi ráérő idejében egy értékes tapasztalatot szerzett, amely­ről csak most tudta meg, hogy milyen értékes. Úgy történt a dolog, hogy az egyszeri ember sok-sok esztendeig élt-éldegélt, mint millió más egyszerű ember és sejtelme sem volt, hogy egy egész rendszert hord magában, aminek a neve: oérkeringési rendszer. Hanem jött egy idő, ami­kor fáradt, kimerült lett; nagyókulás tudós dokto­rok vizsgálták, tapogatták, kopogtatták, pulzusát számlálták, vérelemzést végeztek, fújtak hideget, fújtak meleget s végre is komolyan kihirdették a diagnózist: „Vérkeringési zavarok.“ Ekkor hal­lott az egyszeri ember a piros vérsejtekről, ame­lyek a vérkeringés utján éjjel-nappal utaznak s szállítják a test legtávolabbi külvárosaiba is a lisztet, húst, tejet, illetve az életet, az egészséget az erőt Mármost, hogy az egyszeri ember felelős szerkesztő stb. lett (dr. Kirchknopf a megmond­hatója, mi az a stb.), csakhamar rájött, hogy a rábízott kertnek, illetve az Evangélikusok Lapjá­nak miben rejlik a bökkenője. Jönnek a számiák, velük jönnek a gondok. Bámulatos, hogy a szám­lák mennyi gondot tudnak okozni, amig kifizetet­lenek. Körülbelül annyit, mint a filoxéra a vincel­lérnek A számlákat látva, a felelős szerkesztő füle töve körül -babrál az ujjaival s igy monologizál : „Mit csináljak velük?“ S nem jut eszébe, hogy a számlákat ki kellene fizetni, mert csak a lehető­ségeket veszi sorra. Az egyszeri ember, aki már látta egyszer az ágya körül a nagyókulás, tudós doktorokat ujjaikkal fülük töve körül babrálni, hirtelen úgy érzi, hogy valami nagy világosság vágódik az agyába. Az orvosprofesszorok tudo­mányos diagnózisa: Vérkeringési zavarok! Ez az egész. A vérkeringés körül van a baj. Az Evangélikusok Lapjának a vérkeringése nincs rendben. Sehogyan sincs rendben.. Az Egy­háznak az kellene, hogy a vértestecskék, a lap apró betűi, eljussanak az Egyház testének leg­távolabbi részeibe is; de nem jutnak el, mert nincs rendben a vérkeringés. Az Evangélikusok Lapjának meg az kellene, hogy a vértestecskék, az előfizetési dijak, eljussanak az Egyház testének legtávolabbi részeiből is a lap pénztárába; de nem jutnak el, mert nincs rendben a vérkeringés. Az egyszeri ember, aki szerkesztő stb. lett, erősen meg van győződve arról, hogy a diagnó­zis helyes. De bevallja azt is, hogy a diagnózis megállapításával az ő tudománya kimerült. A gyó­gyításhoz megint más emberek kellenek. Ápolók, szakácsok, jóbarátok (ezek az utóbbiak azért, hogy a betegért néha imádkozzanak, néha levélben hí­rekkel szórakoztassák, néha itt-ott emlegessék, nehogy a beteg életben létét is elfelejtse a világ.) Hát Ön, Kedves Olvasóm, nem lenne szi­ves az Evangélikusok Lapjának megzavart vér­keringését rendbehozni segíteni ? S ezen a ré­ven Egyházunk ügyének s az Isten országa ügyé­nek is egy kis Szolgálatot tenni ? Én megmondtam, hogy hol a baj: a vérkeringésben. Hozzuk rendbe a vérkeringést! Szerezzünk olvasókat és előfizető­ket és munkatársakat! Diagnosztikus. Felelős kiadó: PÁLMAI LAJOS. Segédlelkészt keres a budai egyház. Fizetése havi egy és félmillió és lakbér. Jelentke­zések: Budapest, L, Verbőczy-u. 28. sz. Nyomatott a Kisfaludy Könyvnyomda gyorssajtóján, Győr. '^rSZAGOS tVAN«£UKU8

Next

/
Thumbnails
Contents