Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1925-04-26 / 16. szám

1925. április 26.

XI. évfolyam.

^"O^SZAGOS

# fVANGÉÜKUS

könyvtár

16. szám.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

Szerkesztőség: LEBENY (Moson m.) Kiadóhivatal: GYŐR, ev. konvent-epiilet.

Kiadja: A LUTHER-SZÖVETSÉG. Megjelenik hetenklnt egyszer vasárnap.

Alapította: Dp. RAFFAY SÁNDOR

pUaptik.

Szerkesztésért felelős: NÉMETH KAROLY espc

Előfizetési ár negyedévenkint:

20 ezer korona.

Egyes szám ára: 3000 korona.

Hirdetési árak megegyezés szerint.

Jl jelen idők harcaiban egyházunk csak úgy állhatja meg helyéi és úgy töltheti be feladatait, ha tevékenysége iránt érdeklődést tud ébreszteni a hívek széles rétegeiben. Jlmit nem ismerünk, azért nem tudunk lelkesedni, dolgozni, áldozni. Jlz egyház minden tényezőjének, minden intézményének gondoskodnia kellene tehát arról, hogy egyházunk meg- mozdnlásairdl, működéséről az egyháztagok értesüljenek, jfz országos egyház, az egyházkerületek, az egyházmegyék, a Gyámintézet, a Luther-Szövétség, a Luther- Társaság tevékenysége nem maradhat elrejtve nem olvasott jegyzőkönyvekben, nem maradhat eltemetve bizottsági referátumokban, jlz egyház köztudatában mindezeket az egyházi sajtó viheti csak át. Ennek felismerése kötelességünkké teszi az egyházi sajtó termékeinek terjesztését s ennek a sajtónak tudósításokkal való ellátását is.

Nem hisszük, hogy bármely gyülekezet jól jár akkor, ha oly on vezetősége van, amely egyáltalán semmi érdeklődést nem mutat a gyülekezetét közvetlenül nem érintő egyházi kérdések iránt. Nem csak a lelkésznek van szüksége arra, hogy ismerje az egyház helyzetét, körülményeit, az egyház szervei által végzett munkát. Jl felügyelők, gondnokok, prezbiterek, s elsősorban a tanítók már hivataluknál fogva, hivatali teendőik eredményes ellátása érdekében kell, hogy tájékozva legyenek arról, amit az egyházi egyesületek, az egyházmegyék, az egyházkerületek és az egyházrgyetem tesznek, .dxt szeretnénk, ha az egyház- tagok annyira tudtára ébrednének a sajtó iránti kettős kötelezettsegnek (a sajtó informálása és a sajtó támogatása), hogy ne lenne egyetlen gyülekezetünk sem, amelyik ebben az esztendőben meg ne hatványozná az előfizetők számát, s ne gondoskodnék arról, hogy hírei a sajtóba eljussanak.

Lelkészkonferencia előtt.

Sokunknak óhajtása megy teljesülésbe, amikor a Magyarhoni Evangélikus Lelkész Egyesület (MELE) minden egyéb gyűlésektől és ülésektől függetlenül tartja meg két napos konferenciáját Budapesten. Kívánatosnak tartjuk, hogy az értekezleten minél számosabban vegyenek részt, a MELE tagjai és nem tagjai. Nemcsak a válságos helyzetre való tekintetből. Az egyház helyzete mindig válságos, mert mindig harcol. Egy árnyalattal talán nehezebb ma, mint 1913-ban, de most látjuk, hogy a háborút megelőző évek sokkal nagyobb válságokat rejtettek méhükben, mint gondoltuk. Kívánatosnak tartjuk a nagy számban való megjelenést azért, mert a konferenciának csak igy lesz igazi értelme.

Az értekezlettől sokat várunk. -Főként azonban egyet. Hogy akik Isten segítségével részt fogunk venni, ne távozzunk róla valami keserű Ízzel a szánkban és valami lehangoltsággal a lelkűnkben. Azt szeretnénk evvel a konferenciával elérni, hogy mikor azok az izolálatlan dolgozó lelkésztestvérek elmennek haza, vigyenek magukkal inspirációt, ösztönzést és kedvet a munkájukra a gyülekezetekben. Nem ok nélkül írjuk ezt. Másoktól is hallottuk, magunkon is tapasztaltuk, hogy voltak nekünk összejöveteleink, amelyekről csüggedt és tépelődő lélekkel kellett távoznunk, s azt kérdeztük magunkban: hát ezért jöttünk össze, hogy lássuk szegénységünket, kicsinységünket, partikularizmusunkat és széthúzásunkat?

Szükséges, hogy rámutassunk egyházunk betegségeire. De nincsen szükségünk arra, hogy értekezleteink légköre az állandó karbolszaggal folytonosan arra emlékeztessen bennünket, hogy sebészeti klinikán vagyunk, ahol tudós professzorok valami reménytelen nyavalyást metélnek. Ne merítsük ki a konferencia idejét az önmagunk és ellenfeleink korbácsolásával.

Képzeljünk el magunknak egy olyan konferenciát, amely az evangélioni szolgálatának dicsőségét zengené, s a lelkek megmentésének magasztos munkájára nyújtana útmutatásokat. És amely nyújtana ne csak munkaprogrammokat, ne csak felhívásokat, ne csak tanácsokat, hanem adná nékünk magát az evangéliomot.

Nagy szükségünk van nekünk lelkészeknek erre. Az evangélioni ihletett hirdetésére. Egy életen át hirdetjük az evangéliomot másoknak. Egy életen át fáradunk mások lelkének megmentéséért. Egy lelkészi ko .lerenciának egyik legszebb fel-