Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1925-03-15 / 9-10. szám
1«Ü5 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 5 szédvárosba járt át gimnáziumba, amelynek elvégzése után lelkész! pályára akar lépni, olyan buzgó- ságot fejtett ki e mozgalom kapcsán, hogy példája valóságos extázisba ejtett másokat is. Ez a fanatikus ifjú, akinek a biblia állandóan a »sebében van, valóságos misszionárius már most is. Ha ilyen lenne a jövendő theológiai generáció, nem félteném egyházunk jövőjét. A templommá átalakult közgyűlési termet karár e&ony első uapján vették használatba a monori hi vek. A zsúfolásig megtelt helyiségben Piry Endre, a község főjegyzője, maga is buzgó evangélikus, köszöntötte a község nevében a községháza falai közt a gyű lekezetet- Beszéljen üdvözlő beszédének néhány ide- iktatott mondatában ő maga: „Mouor közaóg közönsége nevében mély tiazte- lettel üdvözlöm a monori ev. gyülekezet minden egyes tagját ez, az egyház életében örökké emlékezetes órában. Örökké emlékezetes órája az egyház- községnek azért, mert egy lépéssel előbbre jutott nemes céljának megvalósításához. Amidőn az egyház elnökségének kérelmére Mouor község képviselötes ttilete egyhangúlag hozott határozatának meghozatalánál az erkölcsi kötelesség és a keresztyéni szeretet eszméje lebegett szemei előtt, mert ezzel is dokumentálni akarta azt, hogy az egyház ügyét mindenkor szivén viseli a annak bármikor, bármily körülmények között hűséges támogatója óhajt lenni £► most, amidőn a szeretetnek eme nagy ünnepén a monori ev. egyházközséget, mint a politikai községnek a szeretet jele alatt vendégfogadó házalta meghívott hivatalos vendégét szivem egész melegével üdvözlöm, engedje meg uekom a mélyen tisztelt egyházközség kifejeznem azon bensőséges óhajtásomat, hogy a jó Isteu hallgassa meg a monori ev. egyházközség imáját $ mihamarább teljesítse azt a vágyat, mely mindnyájuk szivét dobogtatja: adjon néki templomot; az egyház vezetőinek pedig adjon erőt, kitartást magas hivatásuk teljesítéséhez, hogy ami nemes harcot meghurcolva elmondhassák a próféta szavával: „Isten hálákat adunk Tenéked. hogy mindeneket jól elvégezhettünk.“ Te pedig. Istennek népe, monori ev. gyülekezet áldott légy, ki az Ur nevében jöttél. Magyarok istene áld meg a monori ev. egyházat! Te mond rá az Áment!“ Az ünnepi istentiszteletet a gyülekezet lelki gondozója, Kuthy Dezső, végezte, még pedig ez alkalommal először liturgikusán. Azóta a kinyomatott liturgiát (amelyből sziveseu küld mutatványt az érdeklődőknek) az egész gyülekezet megtanulta és nagy lelki épüléssel énekli. Az egyébként is szépen virágzó hitélet az isten- tiszteletekpek a községházára, tehát a község központjába és ott is igen alkalmas, méltó helyre, való átköltözésével csodálatos lendületet vett. Ma már a nagyterem is kicsinynek bizonyul. Különösen az esti istentiszteleteken annyira megtelik, hogy a lelkész a szó szoros értelmében alig tud magának utat törni a tömegen keresztül. Invocavit vasárnapján s a rákövetkező hétfőn és kedden esti prédikáció-sorozat tartatott Monoron. Az első alkalommal dr. Kirch- knopf Gusztáv beszélt „Az élet művészetéiről. A második este Rimár Jenő elmélkedett „A halál művészete“ címen. A harmadik este báró Podmaniczky Pál volt a prédikátor, aki azt a két kérdést égette a lelkikbe: „Életed? Halálod?“ A harmadik este már ugyanakkora tömeg szorult ki az utcára, amekkora az utolsó állóhelyig megtöltötte a nagy helyiséget. Érdemes megemlíteni, hogy Kalmár Mihály, r. k. vallásn malomtulajdonos. hétfőn él kedden d. u. 5-kor megállittatta gépeit csak azért, hogy munkásai a 6-kor kezdődő estélyeken résttvehesseoek! íme a kis mustármag terebélyes fává lett, amelynek árnyában már nemcsak a kis monori egyháracs- kának hívei, de Monor község társadalmának széles rétegei ie leiki üdülést keresnek. Oretágos gyűjtés a monori ev. templomra még nem folyik. A mai viszonyok mellett sok száz millió kell ahoz, hogy komoly templomépitési mozgalom indulhasson meg. A monoriaknak pedig még nincsen másuk, Csak telkük és 16 templompndjok. Ha azonban volna egy lutheránus lélek, aki azon gondolkodnék, mire kellene adományoznia egy nagyobb összeget, tudja meg, hogy alig adhatná azt jobb helyre, mintha a monori lutheránusoknak adná, hogy bátorságot kapjanak a tomplomépitéíd mozgalom megindítására. . A monori eset mást is bizonyít azon kívül, hogy mustármagból lo»z a terebélyes fa. Bizonyítja azt, hogy a lelkek éhesek, nemcsak Monoron, de mindenütt. Ez a tény pedig nagy felelősséggel kötelezi egyházunkat az üdvözítő parancsának fokozottabb buz- g ósággal való teljesítésére: „Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliomot minden teremtésnek“ I Protestáns Irodalmi Társaság Szegeden Március 1-én bensőséges ünnepet ült a két szegedi protestáns egyház: a református és az evangélikus. A Protmtáns Irodalmi Társa-ig látogatott el a liszap&rti metropolisba, hogy propagandát csináljon a magyar kultúrának. Az ünnepnapot istentiszteletek nyitották ineg. A református templomban Soltész Elemér prot. tábori püspök prédikált a mustármag példázatáról, az evangélikus templomban Kapi Bé[a ev. püspök be.szélt a tcmplouitisztitáa története alapján a lelkünk tisztításáról. Délelőtt 11 órakor a Prot. Irodalmi Társaság matinéja kezdődött a Belvárosi Mozgóban. 700 ember gyönyörködött a szebbnél-szebb számokban. Dr. Ko- lobváry Bálint egyet- tanár megnyitója után dr. Vörös Nándor zongorázott, majd Kapi Béla püspök tartotta meg hatalmas egyórás előadását a nemzet hivatásáról. Elítélte a sovinizmust és internacionalizmust. Kifejtette a nemzet fokozatos fejlődését, a hazaliság nem üres frázis, de valóság és cselekvés legyen, amelynek tartalmát a keresztyénség adja meg. Á haza nemcsak szülőföld, munkatér és sirgödör, hanem milliók törvényes szövetkezése és lelkesedése a '•zebb jövőért. Ne csak ünnepeljük a múltat, de ópit- -ük is a jelent, öleljük szivünkre nemzetünk tradícióit s adjuk tovább a múlt értékeit. Nincsen olyan nag> ember, aki így dicsekedhetne: „Fölötte állok a nép nek, azt teszek, amit akarok“. Viszont nincs olyan törpe ember sem, akinek munkájára szükség ne lenne. Titánok kellenének, akik nem a tömegek vállán emelkednének, hanem vállukra vennék a nemzetet és vinnék fölfelé előre. Igazi hazafiság ez: féljétek az Istent és szeressétek egymást. Többszörös tapsok kisérték a pompás szónoklatot, an>ely után Vasé Manci ev. operaénekesnő Hubay: Cromonai hegedűséből énekelt egy áriát nagy sikerrel. Gróf Bánffv Miklós, nyug. külügyminiszter, iró A császár titka című kedves hun novelláját ol vasta fel. Mihó Ernő régi magyar dalokat énekeli Szabó Margit verseket szavalt nagy tetszéssel. A nívós irodalmi matinét Soltész Elemér tábori püspök zárta be. Délután ő órakor vallásos estély volt a Tisza
