Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1925-09-13 / 36. szám

1925.

EVANGÉLIKUSOK BAPJA

3.

Azok a szemek, amelyeket elhomályosított a lélek halála, nem láthatják meg az eljövendő országnak tündöklő kapuit. Minden attól a középponttól függ, amelyre az entuziazmust irányítjuk. Most már nyilvánvalóvá lesz, hogy miért lehet a vallás vagy jó, vagy rossz. Nyilvánvalóvá lesz, hogy micsoda abszurdum azt állítani, hogy mellékes, mit hisz az ember; mert ebben az értelemben a hit azt jelenti, hogy* mellékes dolog, hogy az ember entuzjazmusának mi a középpontja. Ez ostobaság. Ez az egyetlen mérvadó dolog.

Már most mi lehet az entuziazmusnak adek- vát középpontjai Barátaim azt mondják, az emberiség; azt mondják tanítsuk meg a gyermekeket dolgozni az emberiségért, magukat odaadni az emberiségért, szeretni és szolgálni az emberiséget. Én nagyon jól tudom, hogy szolgálnom kell az emberiséget. Tudom, hogy oda kell magamat adnom az emberiségért és nem Számolnom a költségeket azonban az emberiség, mint életemnek középpontja először is nagyon elmosódott, határozatlan és elvont fogalom ahhoz, hogy teljesen megragadjon. Az egyetemes megragadhat de csak konkrét formában, amit kézzel foghatok és láthatok, ami köré összpontosíthatom magamat. Az emberiség nemcsak nagyon elmosódott, távoleső, elvont, de nem is szerethetem az emberiséget jelenlegi állapotában szentimentalizmus nélkül, ez pedig vallástalanság. A szentimentalizmus határozottan vallástalan. Nem fér össze az igazsággal.

Valamennyien ismerünk olyan embereket, akik a gyermekeket szentimentálisán szeretik. Áradoznak a gyermekekről, milyen angyalok, milyen drágák. Azután rájönnek, hogy a gyermekek hazugok,' jellemtelenek, kíméletlenek és kegyetlenek egymás iránt. Ezt nem bírják ki és elfutnak, mert nincs másuk, mint a szentimen- talizmusuk. Ha bármilyen munkára szentimentális okokból vállalkozol, hat hét múlva úgy eldobod kezedből, mint a forró krumplit. Á szentimentalizmus nem szentség. Az ilyenfajta szentimentalizmus és a szentség elkeseredett ellenségek, és én szentimentalizmus nélkül nem tudom jelenlegi állapotában szeretni az emberiséget. Szentimentális pedig nem tudok lenni. Az emberiséget csak akkor tudom szeretni, ha valaki megmutatja nekem az emberiséget úgy, amint van és amivé válnia kell. ha valaki megmutatja nekem az emberiség belső jelentését, az emberiségnek egész értékét úgy, amint van és úgy amint lennie kell; akkor tudom magamat az emberiség köré összpontosítani és szeretni és magamat odaadni érette. Ez az igazi középpontja az isteni emberiségnek és az emberi istenségnek, amelyet megtalálunk Krisztusban, s a Krisztusnak embersége és istensége a keresztyén vallásnak középpontja és lelke, mert csak az isteni ember és az emberi Isten, történelmi konkrét alakjában, aki az emberek között mozog és dolgozik, érthető szavakat mond, csak

ö az az Isten, aki szól hozzám az egyetlen nyelven, amelyet megértek, néz rám azokkal a szemekkel, amelyek egyedül láthatnak belém — az emberiségbe öltözött istenségnek szemei. Ez az az Isten, aki köré az embereket összpontosítani feladatunk. Felhívjuk őket, hogy mondják, hogy a világ lelkének van neve, s ez a név Jézus. Ez az önök feladata. Keltsenek entuziazmust Jézus iránt. Teletömhették őket Szent Pál missziói útjainak, íz rá el királyainak, az Egyház Kátéjának és sok minden más dolognak ismeretével, azonban ha nem tudtak bennük lelkesedést kelteni Jézus Krisztus iránt, mint aki az emberiségnek értelme, úgyhogy öt látják mindenütt: nem érték el és nem valósították meg a vallásos nevelésnek célját és tárgyát. Ezt a lelkesedést kell bennük felge ijeszteni, ez pedig csak abban az esetben sikerül, ha önökben megvan ez a lelkesedés. Ha önök megtalálták életüknek középpontját a mi Urunkban és Megváltónkban a Jézus Krisztusban, és igyekeznek arra, hogy mindinkább ö köré összpontosítsák életüket, akkor lesz az önök munkája, mint Vasárnapi Iskolai tanítók munkája a legmagasztosabb és legnemesebb munka.

(Folyt, köv.)

'Jegyzetek.

Shailer Mathews, a chicagói egyetem theo- lógiai fakultásának dékánja, a nemzetközi viszonylatokról tartott Chautauqua-konferenciát megnyitó beszédében rámutatott arra, hogy a nemzetek ezideig nem tekintették magukat erkölcsi egységeknek. Az erkölesiség megtalálható volt az egyes nemzetek körén belül, az egyén elismerte a jogos és jogtalan közti különbséget, de maguk a nemzetek csak a háborút ismertác el legfőbb tekintélynek. Az egyes nemzet tagjainak megvolt a maguk törvényekkel szabályozott Jogköre. A nemzetek is egyezkedtek egymással, de nemzetközi erkölesiség nem létezett olyan értelemben, mint ahogyan volt egyéni erkölesiség.

Ennek a ténynek magyarázata kézenfekvő. Az erkölesiség a csoportban való együttélésnek a terméke, azonban a nemzetek között nem volt meg az. a csoportos együttélés, amely kialakíthatta volna azokat a szokásokat, amelyeken az erkölesiség alapul. A nemzetek törvénye az erő törvénye volt, enyhítve a büszkeség, gazdasági politika és félelem által diktált egyezményekkel. Éppen úgy, ahogyan nem volt er- kölcsiség az egyének között mindaddig, amig a csoport élete ki nem alakult, nem lesz erköl- csiség a nemzetek között sem addig, mig a nemzetek csoportjának élete ki nem alakul.

Ez az erkölesiség most van kialakulóban. Az egyéni erkölesiség fejlődése és a nemzetközi viszonylatok processzusai között párhuzamok találhatók. Az imperializmus kísérlet a