Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1925-09-13 / 36. szám
4. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1925. nemzeti erkölcs kialakítására a gyengébb nemzeteknek az erősebbek által való leigázása utján. De az imperializmus ismételten végzetesnek bizonyult. Egyetlen birodalom sem maradt fenn, amelyik az erőszak módszereire támaszkodott. Csak amikor a nemzetek megállapodtak abban, hogy egymás jogait kölcsönösen elismerik, tudták egymással kooperálni. A brit birodalom fejlődése ennek a ténynek illusztrálása. Az utóbbi néhány század látta a nemzetközi szokásoknak olyan fejlődését, amely nemzetközi etkölcsiséggé alakulhat. Grotius óta az u. n. nemzetközi jog terén haladás tapasztalható. Azonban a nemzetközi jog legjobb esetben is inkább a közvéleménytől, mint a nemzetek társaságának valamely akciójától függ. Határozott haladás mutatkozik, de még1 eddig nem szüntette meg a háborúra való appellálást. A nemzetközi erkölcsiség felé további haladást azok a nemzetek mutathatnak fel, amelyek legrégibb idő óta követték a demokrácia elveit. A döntőbiráskod ásnak több olyan esete fordult elő, amelyek precedensül szolgáltak ugyannak az elvnek szélesebb körben való érvényesítésé re. Azok a különböző konferenciáik, amelyeket vitás kérdések elintézése céljából tartottak, egyúttal azt a célt is szolgálták, hogy a nemzeteket rászoktassák arra, hogy inkább a jogira, mint a háborúra hagyatkozzanak. A következő fokozat a nemzetek csoport- életének tudatos, tudománvos fejlesztése. A nemzetek között valódi erk ölcsi séjg csak olyan mértékben jöhet létre, amilyen mértékben kialakult a kölcsönös viszony. A nemzetközi vonatkozásokban csak akkor érhető el haladás, ha a nemzetek kialakítanak olyain szokásokat, amelyek értelmében elismerik egymásnak jogait, és csoportéletüket a kölcsönös függés elvével megegyezően szervezik. Mindaddig, míg a nemzetek között is ki nem alakul egy olyan társaság, amely az egyének társaságához hasonlítható, nem remélhetjük* nemzetközi erkölcsi- ségnek létrejövetelét. • A Nemzetközi Jóbarátság Világszövetség- gének Stockholmban tartott gyűlése alkalmával a stockholmi székesegyházban a lincolni püspök prédikált. Beszédének lényege a következő: A világhelyzet ma kétségtelenül fenyegető, talán meglepő, mindenesetre várakozásellenes. A csalódottságnak reális oka jelenleg abban keresendő, hogy amit rendszerint modém haladásnak. vagy modem civilizációnak neveznek, sem a békét nem mozdította elő, sem az ember gonosz szenvedélyeit nem győzte le. Rendkívüli anvagi haladás korában élünk. Amikor Hyde Parkban az első világkiállítást tartották, 1851-ben, sokan azt remélték, és hitték, hogy világbéke korszaka kezdődik. A következmények mást mutattak. A háborúk 1851. óta gyakoriak voltak, s romboló erejük és iszonyusá- guk növekedett. Mégis nehezen vonható kétségbe, hogy a könnyebb közlekedés, a nemzetközi kereskedelem hálózata és á modern időknek az emberiség túlnyomó részére az életet kényelmesebbé alakitó hatása a béke irányában működött. Keresnünk kell valamit, ami ezeknek a tényezőknek hatását nemcsak ellensúlyozta, hanem elég erős volt arra is, hogy azok ellenére az emberiséget belerántsa a háború őrületébe. Azt hiszem, hogy ennek a valaminek neve emberi gőg. Az ember olyan kápráztató hirtelenséggel hódította meg a természet világát, hogy megrésze- gült saját teljesítményének nagyságától. Fel- fuvalkodottá tette a gőg. Elfelejtett alázatosan járni Istenével. Ma mindenki nouveaux riches. Ha a sokféle alakban és sokféle árnyalatban jelentkező gőg az emberiségnek egyetemes bűne és ha az emberek az anyagi világ felett imént elért szup rém áriája gőgel töltötte el saját teljesítményén, az eredmény csak romboló és az egész világra kiható lehet. Én azt hiszem, hogy az emberi gőgnek ebben a feltüremlésében található meg az oka a vallásos szellem azon ^hanyatlásának, amelyet az utóbbi két nemzedék idejében tapasztaltunk, s ugyanabban található meg az oka annak is, hogy az életmű vés zetek haladását n em ki sérte őszinte békeszeretet. A változás a múlt század utolsó negyedében vált észrevehetővé. Úgy tetszik, hogy a vallásból elszállt az áhitatos tisztelet érzete. A nacionalizmus, amely olyan fennkölt dolog, ha a szeretet inspirálja, a gőg inspirációja alatt nagy mértékben veszedelmes és destruktív lelkületté fajul. Sokszor próbálták ránk erőltetni, högy a háborúnak főoka a félelem. A félelem sarkalhat a fegyvétkezés fokozására, s ezáltal terhessé teheti a békét és iszonyúbbá a háborút, de aligha okozza a félelem a háborút. Meg vagyok győződve arról, hogy a háború gyökere sokkal gyakrabban a nemzeti gőgben található, s hogy ugyanez a giőg gáncsolja el azoknak a törekvéseit, akik keresik a békét és követik azt. Hiszem azt is, hogy annak: a körülménynek, hogy a modern civilizáció nem a béke felé tájékozódott, főofca abban rejlik, hogy az emberi gőgöt szította és elfeledtette az emberekkel az Istent. Ha helyesen állapítottam meg korunk betegségének diagnózisát, akkor kötelességtünk világosan áll előttünk. Ezentúl is hangoztatjuk a béke kötelességét és szépségét. Ezentúl is iparkodni fogunk a békeakaratot erősíteni, nemzetközi érintkezés utján és olyan konferenciák révén, amilyen ez a mostani. Csak annyiban szolgálhatunk egymásnak igazi nemzetközi barátságban, amennyiben szolgálunk Istennek. Ebben bölcseség van.
