Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1925-09-06 / 35. szám

2. EVANGÉLIKUSOK KAPJA m3. dikáció hangzott el. Tikhon pátriárka emlékére az alexandriai pátriárka vezetése alatt a Giustav Vasa Kyrkanban tartottak gyászistentiszteletet, az é|gyik beszédet a dublini, érsek mondta. A menetben az orthodox egyház pátriárkája, az anglikán egyház püspökei és protestáns lelké­szek vettek részt. Hétfőn élénk vita volt az al­kohol kérdésében. A konferencia elismerve a különböző országokban fennforgó különböző szokásokat és állapotokat, felhívja az egyháza­kat, hogy tagjaikban keltsék fel a felelősség ér­zetét az alkohol rombolásai irányában és támo­gassák a törvényhozást. A konferencia augusz­tus 30-ig tartott, s az upsalai székesegyházban záró istentisztelettel ért véget. Az egyház és a politika. A pápás egyház, az egyház és a politika egymáshoz való viszonyát már régen megol­dotta. Az egyház mint intézmény mindenekfelett áll. Ennek van alárendelve az egyes ember, an­nak vágya, reménye és meggyőződése, annak van alárendelve minden nép, nemzet és állam. A pápás egyház minden helyzetben feltalálja mágiát, hogy mely politikai irány helyes az ő s z e m p 0' n t j á b ó 1. N émetországban a szo- ciáliistákkal szövetkezik. Magyarországon a leg­szélsőbb reakciót támogatja. Spanyolországban szinte antinacionalista és pártolja a nyelvi sze- paratistákat. Lengyelországban a leg'ulzóbb na­cionalista. Németországban republikánus, Ma­gyar or szágó n monarchista — és igiy tovább. Megpróbálkozott összekötő kapcsokat keresni még az oroszországi szovjettel is — de itt ugy- látszik emberükre akadt. A jezsuita szellemben vezetett pápás egyház minden politikát helye­sel, mely ebben a világban megerősítheti pozí­cióját és a pápa hatalmát; mert a római kath. egyház világnézetéből teljesen kikapcsolta Krisz­tus azon elvét: »Az én országom nem e világ­ból való!« , Mi az egyház és a politika egymáshoz való viszonyát nem oldhatjuk meg oly könnyen, mint a római egyház. Az egyház, mint isteni intézmény, mely a lelkek üdvét ápolja, melynek egyedüli célja, hogy a lelkek a Jézus Krisztus által adott meg­váltásban részesüljenek, hogy a lelkek eine vesz- szenek, nem dobhatja oda magát semminemű, még az oly nemes politikai célnak sem eszkö­zül. Hogy hová vezet az, ha az egyház mint állami egyház, puszta eszköze lesz az államnak, szomorúan látjuk épen Németország; példájá­ból, ahol az ev. államegyházat még a világhá­ború előtt egy theologiai professzor gúnyosan nevezte »Kaiserlich privi ligirte preussische Staate Kirchenek«. De látjuk az ily felfogás ret­tenetes következményét éppen Oroszországban, ahol az egyház a cári hatalomnak szolgált esz­közül. De hát lehet-e az egyház mint olyan mégis támasza az államnak? Közvetlenül soha, közvetve minden esetben; mert az ál­tal, hogy az egyház becsületes, jellemes embe­reket nevel, minden államnak szolgálatot tesz, amennyiben az államra nem vonatkoztatható az a Nitsiche-féle definíció: »Der Staat ist die or­ganisierte Unsittlichkeit«. Mi mint egyház még, akkor sem, ha az állam ellenségünk, nem ten­derkódunk az állam ellen, Több mint kétszáz évig mostoha gyermekei voltunk az államnak, mely pusztulásunknak örvendett és, a védel­münkre hozott törvényeket végre nem hajtotta, elgáncsolta, kijátszotta, és az evangélikus egy­ház mégis támogatója volt az állami rendnek, hű fia volt a hazának e legsötétebb időben is; mert az evangélikus egyház sohasem eszköze sem az összeesküvőknek, sem a forradalmárok­nak. De éppen úgy elutasítja magától azt, ha rendőr eszköznek akarják felhasználni. Amely egyház rendőr különitményül felkinállkozik, meg­szűnt keresztyén egyház lenni — és megcsufolja isteni hivatását. Az egyház, mint egyház nem lehet egyetlen politikai pártnak sem eszköze. Nem mondhatja, hogy ez, vagy ama politikai pártirány a helyes ; mert azt eldönteni nem az ő hivatása. Amely egyház politikai pártküzdelembe avatkozik, hí­vei ellen vét — és az evangéliumot a minden­napi élet veszedelmes zuhatagába rántja. Az egyház ne használjon fel politikai irányokat sem eszközül hatalmi céljaira, mert neki soha­sem szabad a politika azon útjára tévedni, a melynek fő elve: »A cél szentesíti az eszközöket«. A világháborúban az egyház nagyon is messzire ment a politikai szolgálatban. A vi­lágháború után sincs kijózanodás, sőt mélyebbre sül ved és. Politikai szerepre mint egyház ne sóvárog­junk. Mi e tekintetben sem utánozhatjuk a pá­pás egyházat. Nem is függ létünk attól, hogy két vagy három taggal szereptünk a »főrendi­házban«. Mi nem mehetünk oda négyes fogat­tal, livrés kocsissal, keztyüs hajdúval — marad­junk csak a háttérben, dolgozzunk, vezekeljünk s építsük a gyülekezetben isten országát. Dr. Szeberényi Lajos Zs. esperes.

Next

/
Thumbnails
Contents