Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1925-08-30 / 34. szám
EVANGÉLIKUSOK LAPJA XL évfolyam. Miskolc 1925. augusztus 3Ó. 34. szám. Szerkesztfiség: LÉBÉRT (Moson m.) Riadóhivatal: GYÚR, tv. konvent-épület. Kiadja:! LUTHER-SZÖVETSÉG. alapította: DR. RAfflT SÁNDOR püspök. Előfizetési ár naivedévenként 20 azer R. Ssarkaaztciért lalalóa Egyes szám ára 2 ezer R. Megjelenik kelenként egyszer, vasárnap. NÉMETH KÁROLY esperes. Hirdetési árak megegyezés szerint A felekezeti iskola. A nevelésügy korunkban a legnagyobb káosz képét mutatja. Nemcsak a felekezeti iskoláztatás lett problémává. Minden iskola célját, eszközeit, módszerét tekintve kísérletezik, tapogatózik s egyelőre nem igen tud mást csinálni, mint hogy bizonyos tárgyakat, bizonyos tananyagot a tanulókba belegyömöszöl. Hogy ezen az általános fejetlenségen belül a felekezeti iskolának megvan még a maga külön problémája, amellyel szintén különböző szempontból kell foglalkozni, annak többféle oka van. Nem az utolsó ezen okok között a közoktatásügyi kormányzatnak az a tendenciája, hogy a felekezeti tanerők kedvét, és az iskolafenntartók kedvét is elvegye a felekezeü iskolákban való működéstől, illetve az iskolák fenntartásától. Ez a kormányzati tendencia megnyilvánul a tanerőket illetőleg akkor, midőn az állam a felekezeti tanszeméjyzet rovására különbséget tesz a díjazás tekintetében; pl. mikor az állam nem számítja be a kántortanitóknak a kántori teendők elvégzésért a gyülekezet által fizetett díjazást, úgyhogy az osztálytanító ugyanannyi, vagy több fizetést kap, mint a kántortanitó. Az iskolafenntartóknak azzal szegi kedvét, hogy az iskola fenntartásával járó terheket súlyosbítja. Például ott van a tanitólakások után fizetendő kincstári házhaszonrészesedés; a nyugdíjjárulék- nak évi 24 koronáról évi 156 koronára való felemelése. Ez a nyilvánvaló tendencia a tanszemélyzetben olyan hang/ulatot teremt, amely örömmel üdvözölné az államosítást, viszont az iskolafenntartóban felmerül a kérdés: érdemes-e ezeket az egyre növekedő terheket viselni? \ j Tagadhatatlan az is„ hogy taníttató szülők általában véve nem igen hajlandók még külön áldozatot hozni azért, hogy gyermekeiket egy távolabb fekvő evangélikus intézetbe járassák, ha közelebb találnak <£gy középiskolát. És pedig nemcsak azért, mert az egyik közelebb van, hanem azért is, mert nincsenek tudatában annak, hogy az evangélikus középiskola nevelési szempontból többet ér. Egyházi közvéleményünk, valljuk be az igazat, teljesen tájékozatlan az iskoláztatás terén, mert ebben az irányban nem fejtünk ki propagandát, sőt annak legelemibb eszközeit is elhanyagoljuk. Amíg iskoláink munkálkodása a jegyzőkönyvek pontjaiban foglalt statisztikai adatokban van eltemetve, vagy pedig még a statisztikai adatok sem találhatók meg a jegyzököny vekben sem, addig nem szabad csodálkoznunk, hogy a szülőik nem viseltetnek érdeklődéssel a mi intézeteink iránt. Természetes, hogy a felekezeti iskoláknak jogosultságát mi ezen a helyen is vindikáljuk. Magától értetődő, hogy az egyház tagjaitól ezen iskolák érdekében áldozatkészséget kérünk. Viszont azonban iskoláinktól is meg kell kívánnunk azt, hogy ne csupán abban különbözzenek az állami iskoláktól, hogy rendes vallástanárral rendelkeznek. Ha a szülő evangélikus iskolába adja gyermekét, attól az iskolától evangélikus nevelést vár. A különbség az állami és a felekezeti iskola között nem az, hogy az egyiknek fenntartója az állam, a másiknak pedig az egyház, mert ez csak a forma; a lényeges különbség abban áll, hogy az egyik nem bir felekezeti színezettel, a másik pedig magán hordja egész ténykedésében az illető felekezetnek bélyegét. Ha ezt a bélyeget nem viseli, akkor fenntartó ide, fenntartó oda, az iskola olyan, mintha állami volna. Nekem nincs elég bepillantásom evangélikus középisíkoláink beléletébe. Nem tudom tehát, hogy a felekezeti jelleg miben nyilvánul és milyen mértékben nyilvánul. Hogy mégis irok róla, azért teszem, mert más nem ir róla, mert más nem tartja az ügyet elég fontosnak arra, hogy szóvá tegye. De éppen tájékozatlanságom következtében a középiskolákról csak azt írhatom, amit szükségesnek tartok, mint kö' , EVANGÉLIKUS *
