Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1925-08-02 / 30. szám
1925. EVANOeUKUSÖK LAPJA 3. kodiius, vagy az ichtiosaurus, vagy a veréb. S a klasszikus Athén társadalma a materializmus szempontjával mennyivel értékesebb, mint a gorillák társadalma. A keresztyénség ezen a téren is abszolút érvényű, mert ád értéket, mértéket és célt: Mit használ valakinek, ha az egész világot megnyeri is, de lelkében kárt vall? Keressétek először Isten országát és Istennek igazságát! Isten lesz minden mindenekben. Végűi: mi az, ami fejlődik? A materializmus szerint az anyag. Vagy az erő. Vagy az anyag és az erő. Más lehetőség nincs, mert csak anyag és erő van. Az anyag és erő azonban a materializmus tudományos elmélete szerint megmarad. Az egész fejlődés tehát megint nem egyéb, mint megmaradó parányoknak különböző elhelyezkedése. Az evolúció nem más, mint a du rációnak sorozatos, vagy szeszélyes változata. A fejlődés olvanforma, mintha az ember egyszer a jobb lábára, másszor a bal lábára áll; vagy hol a jobb kezével vakarja meg a balfülét, hol a bal kezével a jobbfülét. A Szent- irás és a keresztyénség megfelel arra a kérdésre is, hegy' mi az, ami fejlődik: »Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz, amelyet vévén az ember, elvete az ó mezejében; amely kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, annyira, hogy reá száljának az égi madarak, és fészket raknak ágain«. Mi nem tanítjuk, hogy az anyag megmarad, nem tanítjuk, hogy az erő megmarad. Mi azt tanitjuk, hogy Istennek beszéde megmarad. Az a beszéd, amely »kezdetben« szólt amely Krisztusban testté lett, s amelyről Krisztus azt azt mondja: »ég és föld elmúlnak, de az én beszédim soha, semmiképpen el nem múlnak«. Mert Krisztusnak beszéde: élet és igazság. A tudományban is ezt keresem: az életet és az igazságot. S ahol ez a kettő van, ott megnyu- goszom. Eddig nem tapasztaltam, hogy élet és igazság jött volna onnan, ahol tagadták a Krisztust. Azért megmaradok amellett: »Uram, hová mennék Tetőled? örök életnek beszédei vannak Tenálad!« A Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz. Zsinat. Eg vett nies közgyűlésünk elhatározta a zsinattartást, ki is küldte a zsinat előkészítésére a bizottságot, mely ismét albizottságokat küldött ki a jelenleg érvényben levő E. A. átdolgozására, illetőleg a zsinat tárgyalásának alapjául szolgáló javaslatok kidolgozására. Ezek a javaslatok az idei egyetemes gyűlésig valószínűleg elkészülnek, hogy azokat a zsinati nagy bizottság még az ősszel letárgyalhatja. [X mire való is a zsinat, mire jó a sok költség, amikor az egyház hajója a régi vitorlákkal is nyugodtan tovább evezhet? Minden külső szabály és törvény csak forma, a lényeg a hitélet ébrentartása, a hívók, kik az evangé- ücm alapján szilárdul állnak, a vezetők, kik hivatásukat lelkesen teljesítik. Tényleg az evnngéliom, a hit a fő. Mit ér a legkitűnőbb szervezet is, ha nincs élet — olyan mint az üresen zakatoló malomkövek, mint a nagyszerűen preparált csontváz, melyen nincsen hús és erősen lüktető szív. De bármily fontos a hit, az élet, fontos minden történelmi egyháznál, mely nem akar egy rajongó szektává, vagy politikai betéti társasággá bomlani, a szervezet, mely a történelmi Fontos indítvány. Csatoljuk az alsón ód rág megyei esperességet vissza a bányakerületi püspökséghez. Most ez az esperesség, amely a volt egész Nógrád megyének csak kisebbik fele, nem tudom kinek az indítványára, jelenleg püspökséggé alakult. A dolog úgy történt, hogy a nógrádi, honti és barsi esperességet, a bányakerülettől elszakítva, a Dunáninneni kerülethez csatolták, hogy az ottani pánszlávizmust letörjék. Most azonban nincs arra semmi szükségünk. Nógrádnak nagyobbik fele egész Hont és Bars úgy is mint megszállt terület, el vannak szakadva, úgy hogy a régiből csak mi, alsó nógrádiak maradtunk egyedül s Montból csupán Börzsöny. Nem tudom, hogy kinek jutott azon téves eszme az eszébe, hogy ez a picike kis esperesség püspökséggé alakuljon evang. egyházunknak és a hazának nagy terhére. Van ugyan Dunántúl is néhány evang. egyház, amely nógrádi püspökségünkhöz tartozik. Ezeket az egyházakat a Dunántúli püspökséghez ami természetes dolog. Fölhívom a két püspököt, a bányakerületit és a Dunántúlit, Raffay Sándor és Kapy Béla Öméltóságáikat, hogy vegyék ezen ügyet saját kezükbe és tartsanak mielőbb gyűlést, hogy az ügy el legyen intézve és alsónógrádi esperesség a bányakerületi püspökséghez vissza csatolva. £n már 86 éves vagyok, az egész nógrádi esperesség nek voltam főjegyzője, törvényszéki bírája és számvevőszéki elnöke, niost itt Balassagyarmaton lakom, ha esetleg valamely ezen dologra vonatkozó felvilágosítást kérnének, szívesen szolgálok. Kelt Balassagyarmaton, 1925.Jul. 2. idősb. Fényes Lajos, gálgagutai ev. lelkész.
