Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1925-08-02 / 30. szám

4.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

1925.

kapcsot szorosabbra fűzi, mely a külső egységet megőrzi és a helyes fejlődést a lelkiekben lehetővé teszi. A külső szervezet, ha jó, várfal a külső támadások ellen s kerítés, hogy a disznók be ne törjenek az Ur veteményes kertjébe. A szervezet — ha jó — a helyes egyházi és vallásos iránynak előmozdítója lehet.

Nagyon jól tudjuk, hogy az 1892-iki budapesti zsinatunkat mily nehéz harcok és küzdelmek előzték meg. Ez a zsinat mégis nagyot alkotott, mert összehozta a négy kerületet, melynek összefüggése oly laza volt, hogy alkotott egy törvénykönyvet, mely ha nem is volt teljes, de mégis az önkénynek gátat vetett, és a provincializmus túlságos elhatalmasodását lehetetlenné tette. Szebb, jobb, belsőbb fejlődése is lehetett volna egyházunknak, de ennek nem a szervezet volt az oka. Az okokat a nálunk elfogulatlanabb történet tudósok fejtsék ki — reájuk bízzuk e feladatot. Az arányositási törvényt politika sugalta — téves volt, célját el nem érte. Nekünk most alkalmunk van ezt korrigálni, tisztán egyházi érdekből és egyházi történelmi alapon.

Az 1892—93-iki zsinat nem akart örölk- időkre szóló alkotás lenni. Minden, törvény iskolája az élet s ezért minden törvény javításra, pótlásra szorul. Érezte ezt egyházunk is, amidőn 1914-ben ismét Budapesten összeült zsinatunk, amelynek bizottságai a javaslatokkal nagyrészt elkészültek. A közbejött rettenetes katasztrófa mindent megakasztott. Most azonban éppen a nagy változás teszi szükségessé az uj törvényalkotást.

Nincs egyház a világon, melyben annyi lenne a szabályrendelet, mint egyházunkban. Időközben minden törvényes alap nélkül — a viszonyok alakulása folytán egészen uj szervek keletkeztek — sőt úgyszólván mellék kormányzó szervek a püspöki és felügyelői konferenciák létesülése által és az egyleti élet kifejlődése következtében. Mindezt, vagy el kell törülni, vagy törvényes alapra helyezni.

Egyházunk történelmi fejlődésében a pres- byteriális szervezetet fogadta el. A római és anglikán tanítás szerint, ahol püspök van, ott egyház van; a mi evangélikus tanításunk szerint, ahol gyülekezet van, ott egyház van s ezért sarkalatos elvünk, hogy a mint azt az 1892-iki zsinat kifejezte, minden hatalom a gyülekezeten alapszik s onnan ered.

A zsinat ügyét halasztani, megakasztani nem tanácsos már csak azért sem; mert a jelenlegi államfő annak megtartását nem fogja megakadályozni, mig a jövőben, ha a Regnum Marianum felé ily gyors léptekkel haladunk, kérdés, hogy egyáltalában tarthatunk-e még evangélikus zsinatot? Adja Isten, hogy minél előbb megtarthassuk zsinatunkat és az uj szervezetben ujult erővel láthassunk hozzá drága Sionunk felépítéséhez. Dr. Sz. L. Zs.

Hz infernátnsi nevelés alapelvéröl.

I. Részben pedagóiai, de első soirban kétségtelenül gazdasági okoknak tulajdonítható, hogy az újabb időben az internátusok iránt való érdeklődés »internátusi ház« annyira általános úgy a pedagógusok, mint a társadalom körében. Mint mindén tömegintézmény, az internatus is általában kedvezőbb kilátásokkal veszi fel a küzdelmet az elszállásolási, ellátási nehézségekkel, mint egyes diáktartó családok. De pedagógiai szempontból is úgy a nevelés, mint az oktatás irányában több bizalmat kelt a szülőkben a szakszerűen vezetett internátus., mint a mindinkább üzleti alapra helyezkedő diáktartó házak; különösen nagyobb városokban, ahol az utca mételyező hatásával ugylátszik az internátusbán lehet leghatásosabban szembeszállni. Innét van, hogy a pedagógiai irodalom is az utóbbi években ismételten foglalkozik az inter- nátussal.

II. Az internátus jelentőségét, értékét a pedagógusok különbözőképpen állapítják meg. Vannak igen heves ellenségei és meleg barátai. »A legjobb internátus is csak fogház, afféle honesta custodia, amelyben az embercsemete elvek és szabályok szerint neveltetik«. (Móczár cikke), — mondja az egyik felfogás, — a másik azt vallja, hogy »ha nevelési célul a társadalmi élet számára való nevelést fogadjuk el, akkor a jó internátus mindig többet ér a házi nevelésnél (Kovács János cikke). Amikor valami dologra vonatkozólag ilyen eltérők lehetnek a vélemények, maga ez a tény mutatja, hogy itt nincs minden rendben. Vagy más-más cél megvalósítását várja az internátusokíói az említett két ellentétes vélemény, vagy ha ugyanannak a célnak szolgálatában látják, úgy különböző egyéni tapasztalatokra támaszkodnak Ítéletük kimondásában. Mielőtt az internátusi nevelésről szólhatnánk, természetesen azt a célt kell ismernünk, amelyet az internátus maga elé tűz. Ha meglévő internátusainkat csoportokba akarjuk osztani, úgy a következő osztályokat kapjuk: 1. Egyetemi hallgatók internátusai. (Eötvösi kollégium, Lluther-Otthon stb.) 2. Internátusok szakpályákra előkészítő iskolák mellett (katonai intézeteik, papi szemináriumok). 3. Internátusok középiskolák mellett. 4. Emberbaráti intézmények (árvaházak, gyermekmenhelyek, javító' intézetek, gyógypedagógiai intézetek). Mindegyik pontnak megvan a maga sajátos feladata s igy az ösz- szes intemátu sokról egy füst alatt nem is szólhatunk. Ez alkalommal nem szólunk az 1. 2. 4. szám alatt említett internátusokról, csak a középiskolai internátusi nevelés alapelvéről.

III. Amikor a szülő gyermekét középiskolai internátusbán helyezi el, a legnagyobb része előtt sajnos nem lebegnek magasabb célok. Csak igen kevés gondol arra, hogy gyeim ekének jellemfejlődése szempontjából ítélje meg az iníer- nátust. Közoktatásunk teljesen intellektuális irá-