Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1925-07-12 / 27. szám

1925.

EVANOELIKUSOK LAPJA

3.

egyházban is ez a kellő misztikus módon egyesül. Isteni, mert Isten kegyelmi eszközeinek sáfára, emberi, mert emberek szolgálatát veszi igénybe.

Sajnálatos csak az, hogy éppen a katholieizmussal vívott küzdelmek következtében a reformáció tekintélyeivé túlságosan eltolódott az egyéni bit felé, s nem mindig hangsúlyoztuk kellő éréi I vei ennek az egyéni hitnek azt átkaroló és azt tápláló tényezőit. Hz adott alkalmat a szekták keletkezésére, amelyek semmiképen sem nyernek létjogosultságot a reformáció helyesen értelmezett tekintélyelvéből, még kevésbbé abból a téves állításból, hogy mi a tekintélyt a hit dolgaiban az egyéni lelkiismeretbe helyezzük, mert ezt nem tesszük. Mindenesetre szükséges volna, hogy a reformáció ebben az irányban ugv dogmatikailag, mint pedig életében és gyakorlatában alaposabban kifejtené álláspontját. Remélhető, hogy miként a római katholikus egyházzal vivőit harc dogmatikailag is megteremtette gyümölcsét a hit által való megigazulás evangéliomi tanának előtérbe helyezésével, épj>enugy a szektákkal való küzdelemnek is meglesz az a következménye, hogy az egyházról és a tekintélyről szóló tan a kellő megvilágításban részesül

és szahatosabb formát ölt, ami már csak azért is szükséges volna, mert a szekták elleni küzdelemnek egyik hatásos és csak nehezen nélkülözhető eszköze lenne. Jelenleg a helyzet az, hogy a Szentirásnak mint tekintélyelvnek, s a hitnek mint az üdvösség elsajátításának eszköze mellett, a harmadik, kiegészítő és velejáró tényezőnek, az egyháznak dogmatikai kiépitétlenségé tág kaput nyit a szektáknak. Kzt a kaput csupán bel- missziói munkával csak az tarthatja clzárha- tónak, aki a dogmáknak semmi jelentőséget az egyház életében nem tulajdonit. Luther Márton bizonyára nem tartozott azok közé.

flz egyházi fegyelem kérdése.

(Befejezés.)

Félreértése az a dolognak, ha egyesek azt hiszik, hogy a lelkészek a cura pastorálist akarják talán ilyen fegyelmi szabályokkal pótolni. Távolról sem; csak alá akarják támasztani ott, ahol a szép szó nem használ, hogy igy a pedagógia elvei szerint az alma mellett a vessző is ott legyen az egyház kezében. Mert hát, hiába, Luther óta sem avult el e/ utóbbinak a szüksé- gcssége. Tudjuk azt nagyon jól, hogy egyetlenegy jobbér/ésü szülő sem nyúl szívesen a vesszőhöz, de néha magasabb érdekből mégis

ugv találjuk, hogy a vallást megfertőzte a mágia; a szellemi mechanizálttá sülyedt. Tény az, hogy minden független tudós elismeri, hogy a keresztyénség katholizálása elpogánvositás volt, s a folyamatnak sebességét főleg azzal a körülménnyel lehet megmagyarázni, hogy azok az évszázadok, amelyekben a folyamat végbement, a négy első keresztyén század, a rohamos intellektuális hanyatlásnak kora volt. A római birodalom bukását megelőzőleg az ókor tudományos gondolkodásának elhanvatlása megdöbbentő. Mikor a görög kultúra inspirációjára az európai gondolkodás visszanyerte intellektuális szabadságát a renaissanceban, jellemző, hogy a reformációnak nevezett vallásos ébredésnek jellegzetes vonása a szacerdotalizmusnak és a mechanikus szakramentalizmusnak elvetése volt. Azóta, a letűnt négy század alatt, a miveit gondolkodáson a tudományos széliem uralkodott, a mely a mágiának természetes ellensége. Hacsak ez a szellem ki nem hal, és erőt nem vesz rajtunk az intellektuális barbarizmusnak uj korszaka, a pogány misztérium-babonák keresztyén- ségénck nincs jövője.

Alapjában véve a keresztyen és a katholikus rendszer közötti különbség az Isten természetéről való hitnek különbsége. Krisztus azt tanította, hogy isten az igazságnak és szeretetnek fc rása. Cselekedetei észszerüek, mit egy jó embernek a cselekedetei. Joggal hisszük róla, hogy Atyánk, és sem papi közbenjárásra, sem korrekt szertartásokra nincs szükség az emberi léleknek az Isteni Lélekkel való egyesülése végett. »Ahoi ketten vagy hárman egy begy ülnek az én nevemben, én is ott vagyok«, ez. a keresztyén szabadságnak alkotmány-levele. Istennek a pogány mágikus vallások hatása alatt kathoüzált fogalma Krisztus támláéitól idegen. E szerint a pap egy mechanikus szukcesszió erejénél fogva nemcsak azzal a hatalommal ruház tátik fel, hogy a gyülekezel nevében cselekedjék, hanem spirituális erőkkel is, s korrekt rituális cselekvés és igék által élettelen anyagot spirituális jelleggel ruházhat fel, és ez a spirituális jelleg az elmélet szerint átvihető az imádóra, aki spirituális abszolució által előkészítetett, s aki igy és csak igy találja meg az üdvöt. A szakramen- tumok mágia által, vagy hogy finomabb kifejezést használjak, ex opere operato működnek. Nincs okunk annak feltételézésére, hogy Isten ezen az utón működik; s annak a hitnek, hogy igy. működik, Krisztus tanításában nincs nyoma.