Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1925-07-05 / 26. szám

1925.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

$.

tások és órarendek beterjesztésének határidejét az idén aug. 10-ben állapítja meg. A kijelölt tananyag feldolgozásában a tanterwáltozás következtében felmerült nehézségeket a tanév elején tartandó összefoglaló bevezetések által tartja leküzdhetőnek. A rendelet 4. pontjából arra lehet következtetni, hogy az Egyetemi Nyomda a hitfelekezeti iskoláknak csak külön megrendelésre küldi meg az ui tantervet, tehát be kell várnunk az egyházi főhatóság rendelkezését

Jegyzetek.

A közigazgatás és a bíráskodás elválasztása az ev. egyházban. Ilyen cim alatt irt cikket a Miskolci Jogászélet legutóbbi számába dr. Mikler Károly, amelynek velejét a szerző saját szavaival igy foglaljuk össze: »Kívánatosnak mutatkozik egy olyan zsinati reform, amely az egyházi közigazgatás és bíráskodás szervezeti elválasztását is teljesebbé teszi, vagyis amely szerint az egyházi bíróságok elnöksége nem koordinált közigazgatási funkcionáriusokból, hanem szabadon választandó, független, szakképzett — egyházi és világi — egyháztagokból állana a világiakra nézve minden más közigazgatási tisztséggel kapcsolatos összeférhetetlenség kimondása mellett. Ebben az esetben — viszont — a püspökök esperesek és lelkészek közigazgatási hatáskörének kiterjesztésére is gondolni lehetne«. Igaza van nagyérdemű egyházjogászunknak abban, hogy az egyetemes papsag és a paritás elvén felépült egyházi alkotmányunk a két funkció szervezeti elválasztását nem gátolja; abban is igaza van, hogy az elsősorban egyházi közigazgatási működésre hivatott püspököt és esperest a bírósági elnöki teendők terhelik. De ebből a két igazságból még nem tűnik ki sem az, hogy a bírói és közigazgatási funkciót egymástól el kell választani, sem az, hogy célszerű elválasztani. Az esperes és püspök lehet elsősorban közigazgatási funkcionárius, de a jelenlegi alkotmány szerint nem csupán az. Tehát a Mikler-féle javaslat tenné csak azzá törvénybeiktatás esetén. Ilyenfajta kérdések elbírálásánál én nem azt tekinteném, hogy egyházi alkotmányunk milyen irányú és tartalmú fejlődést enged meg. Irányadó szempontnak egyházunk lényegét fogadnám csak el, s ahhoz mérném, hogy az idők és viszonyok változásával felmerülő szükségletek kielégítéséről milyen eszközökkel és hogyan gondoskodjunk. Ha valamelyik téren, akkor éppen a bíráskodás terén részemről szükségesnek tartok bizonyos konzervativizmust és erősen kényszerítő okok nélkül nem volnék hajlandó eltérni a tradícióktól. Az egyházmegyei, egyházkerületi é9 egyetemes elnökségekben — az én érzésem legalább az — egyházunk nem csupán közigazgatási funkcionáriusokat akar látni; ezeknek a hivataloknak van valami specifikus dignitásia, amelyből őket kivetkőztetni elhibázott dolog lenne. A munkamegosztás elve egy igen helyes elv. De annyira széjjeldarabolni a teendőket, hogy lenne egyházmegyénk, amelyikben az egyik lelkész esperes, a másik törvényszéki elnök, a harmadik számvevőszéki elnök, a negyedik az iskolaügyeket intéző alesperes vagy egyházmegyei gyámintézeti elnök lenne, a még fennmaradó ötikiik pedig lenne az, aki fölött a többi elnököl: talán mégsem volna egészen célszerű berendezkedés. A túlterhelés itt-ott megvan; imitt-amott nincs meg; ezen a címen a közigazgatási teendők megosztásáról is lehetne beszélni, talán helyesebben, mint a birói és közigazgatási tevékenység teljes elkülönítéséről. Az pedig, hogy a bírói működés az esperest és püspököt olykor feszélyező helyzetbe sodorhatja, olyan körülmény, amely minden bíróval szemben fennáll. Kétségbe merem vonni, hogy a közigazgatástól szervezetileg és tárgvilag különválasztott bíráskodás jobb lesz, mint a mostani.

Íz Evangélikusok Lapja olvasóihoz

Azon negyedév alatt, mióta az Evangélikusok Lapja szerkesztését, kiadását átvettük, megerősödött bennünk az a régi meggyőződés, hogy' egy evangélikus nyomda felállítása szükséges, sürgős és lehetséges. A szükségességét illetőleg csak ama mutatunk rá, hogy kezdve a nagy gazdag r. kát. egyházon a magyarországi baptistákig, minden egy háznak, minden politikai és gazdasági alakulatnak van már nyomdája s minden lelkes szóbeli igehirdetésnél eredményesebbnek bizonyult a sajtó utján terjesztett Ige. Ha az evangélium a világ világossága, a sajtó a gyertyatartó, melyet nem lehet többé véka alatt tartani. A sürgősségét indokolja az, hogy a napok gonoszak, a bajok szaporodnak, az ellenfelek nagy, sok hadiszerrel s világos célkitűzéssel fordulnak ellenünk mindenütt a sajtó hatalmával.

Nem lehet hát azon kunktátorkodnunk, hogy Budapestcn-e, vagy a vidéken legyen a nyomda, hanem fd kell állítani haladéktalanul ott, ahol lehet.

A lehetőség is megvan az akarásban. A győri ev. egyházmegye lelkészi kara 18 milliót, a győri ev. egyházközség 10 milliót ajánlott fel nyomda vásárlásra. Ha minden lelkész, minden gyülekezet követi ezt a példát s világi uraink is a lelkiismeret kérdésévé teszik ez ügyet, ha a Luther irodalmi társaság életjelt akar adni magáról, ha a Luther Szövetség nemcsak alapszabályokban szunnyad, hanem élő, ható erővé akar lenni, ha a belmisszió munkásai belátják, hogy leghathatósabb fegyverük az ólombetűk, akkor az ev. nyomda meglesz s egyházunk előtt uj lehetőségek nyílnak meg egyetlen igaz célja szolgálására: Isten országa terjesztésére. — Diasporás, megfogyott lélek számú kis egyház