Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1925-07-05 / 26. szám

<r v

Miske le

Szerkesztőséi: LÉ BÉN Y (Meson ■.) Kiadóhivatal: GYŐR, ev. konvent-épület. Kiadja:* LUTHER-SZÖVETSÉG.

alapította: DR. RIFFIY SÍNDOR püspök.

Előfizetési ár negyedévenként 20 ezer K.

Si«rk«ixté*ért Utáltai

Egyes szám ára 3 ezer 1.

Megjelenik hetenként earner, vasárnap.

NÉMETH KÁROLY esptre*.

Hirdetési árak megegyezés szerint.

A Krisztus erejével teljesített muoka.

(Németh Károly györcKyházmegyel esperes székfoglaló beszédéből; Győr, 1925. junius 29.)

___Én rendületlenül állok annak a gyülekezeti autonómiának az alapján, amelyet szentesített zsinati alkotmányunk biztosit, amidőn kimondja, hogy minden hatalom az egyházközségekből ered. Boldog vagyok, abban a tudatban, hogy mint magyarhoni evangélikus egyházunknak tagja és szolgája a szentek ama közösségében élek, amely a gyülekezetei teszi meg oszlopnak az Ur házában. Mert hitem és meggyőződésem szerint az egyházszervezet súlypontja nem lehet a tanácskozó asztal mellett összeülő közigazgatási fórum, hanem a kegyelmi eszközök, az ige és a szentségek által táplált, a szószék és az oltár körül összeseregló, az Isten kegyelmi ajándékaiban közösen részesülő, az Istent együtt imádó és dicsőítő gyülekezet. Kimondhatatlanul örvendezek azon, hogy' az állítólag jogászi elmével megszerkesztett egyházi alkotmány ezt a gazdag tartalmú bányát, ezt a drága és nagy jelentőségű elvet a gyülekezet alapvető egyházi elhivatottságát megőrizte. Ez nem a jogászi megfontolásnak, nem a köz- igazgatási célszerűségnek terméke; a gyülekezeti hatalomelv ősi bibliai és reformátori gondolat.

A

zonban, és ezt az azonbant hangsúlyoznunk kell: az az egyházközség, amelyből minden hatalom ered, kell, hogy egyházközség legyen. Nem a szavazók és választók közössége csupán, nem is adófizetők közössége csupán, hanem azoknak a közössége, akik hisznek. Mert nem tudok magamnak elképzelni szomorúbb, és egyházunkra nézve veszedelmesebb látványt, mintha a gyülekezet révén az egyházi tilalom a hitetlenek kezére kerül. A gyülekezeti hatalomelvnek is megvannak a maga veszedelmei. S ezeket a veszedelmeket nem mindig és nem mindenütt tudtuk elkerülni. Kétségtelennek tartom azonban, hogy ez a veszedelem nincsen akkora, mint a központosított hatalommal járó

veszedelem. De állandó éberségre, sok imádkozásra és az egyházi szolgák részéről a leg- odaadóbb hűségre van szükség a mi egyházkormányzati alapelvünk mellett.

Egyházunk tagjainak nagy jogaival együtt- járnak nagy kötelességek is. Hányszor tapasztaljuk azt, hogy az egyház ügyei iránt való érdeklődés valóságos elemi erővel tör ki egy- egy pap- vagy tanitóválasztásnál, hogy azután a megválasztott pap vagy tanító iránt, azoknak munkája iránt a legteljesebb nemtörődömség nyilvánuljon meg. A választási harcokból megmarad a gyülekezetben a harag és a gy űlölködés, a megválasztott pedig át van adva magányosságnak és elfeledettségnek.

Ha kevés megértéssel találkozik a lelkész, a tanító, a gondnok: oka az, hogy munkájában nincsen segítője, társa. Az egyháziakkal civakodó gyülekezetek többnyire azok, ahol vagy az egyháziak nem tesznek semmit, vagy a gyülekezet nem tesz semmit; vagy pedig sem az egyháziak, sem a gyülekezet nem tesznek semmit. Ahol mindenki összefog az anyaszentegyház építésére, ott ha fordulnak is elő apró kellemetlenségek, azok kiegyenlítődnek. Abból még sohasem származott nagyobb baj, ha a lelkész sokat imádkozott és prédikált, ha a tanító sokáig bennfogta a gyermekeket, ha a kurátor utána nézett a gyülekezet vagyonának. A baj ott támad, a hol a pap nem imádkozik és nem prédikál eleget, hanem mással foglalkozik; ahol a tanító nem az iskolában tölti legtöbb idejét, hanem máshol; ahol a kurátor nem törődik a gyülekezet ügyeivel; s ahol a gyülekezet nem törődik semmivel. Fő tehát az, hogy valamennyien, kicsinytől fogva nagyig, úgy érezzük magunkat, mint Istennek sáfárai és munkálkodjunk amig nappal van. Nem tudjuk elképzelni, hogy menynyi mindent tudunk elvégezni, ha akarunk. Pál apostol azt mondta, hogy mindenre van ereje a Krisztusban, aki őt megerősíti. És ez a titka egyházi életünknek, egyházunk felvirágzá-