Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1925-06-28 / 25. szám
£ EVANGÉLIKUSOK LAPJA Í925. azokon kívül állók véleményét: csüggedését, reményét, akkor szinte teljes csüggedéssel azt kell mondanunk, akkor úgyis hiában, a »végzet« ellen nem lehet embereknek tusakodniok. A belülről, kividről elég gyakran felsorakoztatott adatok, m egállá pi'tások hatottak is, hatnak is tagadhatatlanul. A falakon belül az őrhelyeken állóik soraiban ha zavart nem is, de kapkodást minden pillanatban tapasztalhatunk. Menteni az egyházat, aminek az emberiség érdekében, a haza érdekében való szolgálatai vitán felül állanak, s amelyek munkáját az emberiség, haza tovább nem nélkülözheti nagy kárvallás nélkül, ez a jelszó! Szinte minden kerületnek, minden esperes- ségnek megvan a maga külön gondolata. Először feltétlenül és egyedül az 1848. évi XX. t.-c. végrehajtása jelentette volna az egyetlen, biztos csodaszert. Ebből orvosságos kanállal se jutott nekünk. Azután a külföld mentőakciója akart talpra állítani mindet. Azóta Amerika keze megrövidült. A belmissziói munka- ágak kötelezővé tétele mind sorra jöttek. Legutóbb az egyházi fegyelem került a homloktérbe. Ennél a kérdésnél már a szenvedélyek is előkerültek, Tiszántúl, Dunántúl állították fel fel a horoszkópokat. Egyik helyen egyházfegyelem nélkül, másik helyen drákói fegyelemmel akartak segíteni. Volt aki az intenzív egyházi A római katholicizmus Európában és máshol. A római pápa rendeletére a római katho- likus egyház tagjai a mostani Szentévben azért imádkoznak, hogy mi visszatérjünk az »egyedül üdvözítő« egyházba. Ezzel kapcsolatban nem hiányoznak a nagyhangú kijelentések sem. A Vatikán sajtóorganuma, az Osservatore Romano igy ir: »Nincsen már messze az a nap, amikor a német protestantizmus jobb belátásának engedve, megint visszatér a katholikus egyházba, mint amely egyetlen megbízható vezető korunk zűrzavarában«. Halberstadtban egy jezsuita azt prédikálta, hogy a szász tartomány tiz év múlva megint katholikus lesz. Maiworm plébános igy ir: »Csak az offenziva hozza meg a győzelmet. Fel az ofíenzivára a protestantizmus és a pogányság eilen«. Mäder R. pedig igy: »A harcoló egyház taktikája: egyik kézben a rózsafüzér, a másikban a kard«. A car- diffi római katholikus székesegyházban James Ede azt prédikálta: »Ahol a katholikus vallást egyetemlegesen tanítják és gyakorolják, ott a nevelés nem hiányozhatik. A katholikus vallás nélkül valósággal lehetetlenség, hogy valaki igazán képzett és művelt ember lehessen«. Ezek- s élet következményeként várta a szigorú fegyelmet, volt, aki a szigorú fegyelem nyomán várta a virágzó életet! A vita eldöntetlen, a vita folyik. Nagy tekintélyek vetették latba tekintélyűiket pro, vagy contra, — eredmény nélkül. Ilyen tekintély hiányában én legkevésbbé se akarom a vitát eldönteni. Azonban ebben a hangzavarban néhány tényre akarok rámutatni, mint útjelzőre. Nem multa idejét a bölcs Giamáliel szava: ha Istentől van e tanács, ti semmivé nem te- hetitek; ha embertől van, magától összeomol. Ez igaz az ellenfélre is, magunkra is. Amivel korántsem akarom azt mondani, hogy fatalista közönnyel tegyük ölbe kezünket. Sőt! Azonban tisztában kell lennünk avval, hogy az egyházat intézményekkel megmenteni, vagy éppen talpra állítani nem lehet. Az egyház any- nyit ér, amennyit az egyház hívei számára, a gondjaira bizolt lelkek megmentésére, megtartására ér. Gondoljunk a középkorra. Volt a katholikus egyháznak a reformáció idejében is vasfegyelme, sok életmentő intézménye is. Hadseregek, fejedelmi vagyonok, fejedelmek, fényes tehetségek vonultak fel az egyház védelmére — eredmény nélkül. Ám minden hiában volt, az üdvösséget sóvárgó lélek nem találta meg az egyházban azt, amit keresett. A katholikus egyház akkor tudta teljes puszhez a kijelentésekhez felesleges lenne, még külön magyarázatokat írni. Ehelyett hadd álljon itt egy előkelő, római katholikus vallásu mexikóinak, dr. Gamiónalk, cikkéből néhány sor. Dr. Gamió a mexikói földművelésügyi minisztérium embertani osztályának igazgatója. Mexikó pedig '99%-ban római katholikus ország. Ott a római katholicizmus négyszázéves korlátlan uralma alatt kifejthette minden kulturális erejét, nem úgy, mint Svédországban, vagy Dániában, Németországban vagy Angliában,, ahol a kulturaellenes reformáció meggátolta e nemű ténykedését. Hogyan állunk tehát Mexikóval? Milyenek azok az igazán képzett és művelt emberek, akiket a róm. kath. egyház azon az ereknekségektől meg nem fertőzött talajon produkált, miután a régi pogány kultúrát megölte? Mit mond Gamió? A mexikói róm. kath. Gamió ezeket Írja: Nem fogadhatjuk el azt az állítást, hogy a mexikóiak kilencvenkilenc százaléka kaího'ikus. Sok indián törzs manapság is ragaszkodik azokhoz a vallásos hiedelmekhez, amelyeket a spanyol hódítás előtt vallottak; ezeket) tehát helyesebben fetisimádóknak, vagy a sámánizmus híveinek lehetne nevezni, vagy bármi: másnak, csak
