Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1925-06-28 / 25. szám
1925. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 3. tulását megakadályozni, mikor uj emberekből, uj hadseregeket, uj egyéniségeket tudott nevelni s munkamezején munkába állítani. A reformáció is, belső igazsága mellett, azért tudott diadalmenetben a világon végig járni, mert nagy krisztusi lelkeket, egyéniségeket állított munkája élére, küldött el az Ur aratásába. Ezeknek az élő hitü egyszerű embereknek a kezében azután szinte minden eszköz az egyház építésére vezetett. Egyik az irótollat forgatna, a másik énekelt, a harmadik irást magyarázott, a negyedik iskolát alapitolt, amint az egy Lélek osztogatta nekik kegyelmi ajándékát. De minden munkaág élő kővé lett az egyház épületében. Sokszor panaszkodunk, hogy a világ a papban látja az egyházat. Pedig milyen természetes ez! Milyen nagy tapasztalati igazságot rejt magában. Az egyház papjára, annak hitére, munkájára, életére van felépítve az egyes gyülekezetek s az egész egyház élete. Máskor is az élőhitből fakadó bizonyságtétel volt az egyház összetartó ereje, de a jelen válságos, nehéz napjaiban különösen. Ma társadalomban, hazában, egyházban, láthatatlan hatalmas centrifugális erők vannak munkában. Ezeknek az éjjel-nappal, aratásban, decemberben hafó erőknek munkáját kiegyensúlyozni csak Krisztusban gyökerező lelkeknek lehet, akik élik az evangélio- mot. Ezek kezében a kegyelmi eszközök igazán nem katolikusoknak. Ezeknek az indiánoknak száma nem kevesebb, mint egy millió. Azonkívül vegyünk még tízmillión felül olyan mexikóit, akiknek vallása a romanizmusnak és az indián pogányságnak keveréke. Azok az első katholikus misszionáriusok, akik avval a céllal jöttek, hegy az indiánusokat megtérítsék, hamarosan észrevették, hogy a legjobb módszer a két vallásnak kombinálása. Ezt meg is tették. A katholikus tannak elvont eszmeit és homályos pontjait a benszülöttek nem érte!lék volna meg, s még ma is felülhaladják értelmi képességeiket. Másfelől könnyű feladat volt a katholikus vallásnak külsőségeit nyújtani a benszü- lötteknek, amelyek teljesen kombinálódtak az azonos természetű indián ceremóniákkal, s az eredmény az lett, hogy a mexikóiak a maii napig egy olyan különleges hitet vallanak, amelyben a katholicizmus elemei pogány eszmékkel keverednek. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy a mexikóiak nem római katholikusok és hogy annyi vallásos oktatásban sem részesültek, hogy tudnák azt, hogy Jézus a bűnösöknek egyedüli Megváltója. (Én magam is mexikói vagyok, ismerem népemet s tudom, hogy mit mondok.) Száz, magát katholikusnak nevező mexikói lcöaz élet fqrrásaivá lesznek, amelyeket vágyva keres az üdvösséget szomjuhozók serege. Egyebek kezében minden intézmény nyitott ajtajú akollá lesz, amelyet kiürítenek a farkasok. Nyugodtabb időkben együtt maradtak a hívek állandóan ható erő munkája nélkül is. Ma zug a lelkek vihara, kidöntögeti azokat a fákat, amelyeknek nincs életerős gyökere, — azélő Krisztusról bizonyságot tevő pásztoron keresztül, — a Jézus Krisztusban, aki tegnap és ma mindörökké ugyanaz marad. Egyedül üdvözítő törvényt, intézményt hiá- han keresünk. Emberek kellenek, munkások az aratásra, akik elhitték és megtapasztalták, hogy a Jézus Krisztus, az élő Isten fia; akik vallják: nincsen senkiben másban üdvösség, nem is adatott az ég alatt emberek között más név, mellyel megtartatnunk kellene, mint a Jézus Krisztusé. Ezek számára azután nem kell törvény, szabályzat, külföld. Ezek minden eszközt megtalálnak munkájúhoz, amely lelkek megmentésére irányul, az egyház régi, de örökké uj, mert uj életet hozó kegyelmi eszközeiben. Az cgyházmentés tehát közvetett feladatunk, de közvetlen feladatunk a ránkbizott lelkek megmentése. Akik e feladatukat végzik, mentik egyházukat, akik elhanyagolják, temetni segítik azt)!: Fábián Imre. zül kilencvenhét nem merne egyedül Jézusra hagyatkozni. Minden egyes embernek megvan a magaválaszlotta szentje, akit imádó Lelkének megmentését teljesen erre a »patronora« bízza. Ez azoknak a vallási vezetőknek szégyenére legyen mondva, akik a mexikóiaknak olyan imakönyveket adtak, amelyekben vannak könyörgések Szent Andráshoz, Szent Jánoshoz, Szent Jakabhoz, Szűz Máriához, az Aprószentekhez, az Angyalokhoz, a Prófétákhoz, de Jézusnak a neve egyetlen egyszer sincs említve! így dr. üamió. A mexikói. Ide fejlesztette a keresztyénséget négyszáz év alatt az a római katholicizmus, amelynek egyik papja azt állítja, hogy rajta kivül képzett és müveit ember nem lehet; idefejlesztette ott, ahol a reformáció nem kényszeritette arra, hogy dolgozzék a kultúráért és szellemi fejlődésért. És ugyanez a helyzet Középamerik'ában, Délamerikában és az Antillákon. A római katholicizmus szellemét, hatását szemlélhetjük és megítélhetjük, ha egybevetjük az Egyesült Államok kultúráját Mexikó és Dél- amerika kultúrájával.
